Gyulán 1869-ben jelent meg Békés címen az első újság. A sárguló lapok kitűnő tollforgatók írásait őrzik, és akadt egy-két olyan, hosszú ideig működő szerkesztő is, aki lapján keresztül valóban formálta a város sorsát. Közülük az első Kóhn Dávid volt. Pályája jellegzetes dualizmus kori karriertörténet: apja újvárosi kereskedőként kereste a kenyeret népes családja számára, ám Dávid, a legidősebb fiú, már beülhetett a gimnázium padjaiba. A gyulai zsidó felekezetű fiúk közül elsőként lépte át a gimnázium kapuját. 1873-ban írnok, majd adótisztviselő lett a városházán.
A Békés – egy ideig Békési Lapok címen megjelenő helyi heti újságot a nyomdász polgármester, Dobay János adta ki. A lapot évtizedekig nem hivatásos újságíró, hanem a városi társadalom egyik jó íráskészséggel bíró, tekintélyes tagja szerkesztette. Ügyvédek, megyei tisztviselők váltották egymást a szerkesztői poszton, még orvos is akadt a lapcsinálók között. Volt, akit az ambíció, volt, akit a város iránti elkötelezettség ültetett a szerkesztői székbe. Tiszteletdíjat nem kaptak, de elég idejük sem juttatott a szerkesztőségi aprómunkára. Egyiküknek az az ötlete támadt, hogy hívják meg amolyan segédszerkesztőnek a városnál ígéretesen bemutatkozó Kóhnt.
Kóhn Dávid tisztviselői állását megtartva 1876-ban lépett be a laphoz. Váltakozó főszerkesztők mellett hamarosan ő lett az újság igazi szerkesztője, 1896-ban Dobay halála után forma szerint is ő állt a szerkesztőség élére. A város társadalmát ebben az időben is sokféle szociális, felekezeti és kulturális törésvonal tagolta. Kóhn nagyon jó érzékkel tompította a belső ellentéteket, és sikeresen fékezte meg a személyeskedéssé fajuló vitákat. „Ő az, aki kesztyűt húz mindnyájunknak a kezére” – írta róla egyik, csipkelődésre különösen hajlamos fiatal munkatársa. Az ellentétek tompítása mellett jól tudta mozgósítani a közvéleményt az olyan nagy városi ügyek mellett, mint amilyen a gimnázium alapítása, a színkör építése, a szanatórium létrehozása volt. Évtizedeken keresztül Göndöcs Benedekkel, Dobay Jánossal és Lukács Györggyel együtt formálta a város sorsát, viszont ő mindig háttérben maradt.
Tisztelet övezte azután is, hogy 1918-ban leköszönt a főszerkesztői posztról. A harmincas években, tisztviselőként való nyugalomba vonulása után, írt több sorozat visszaemlékezést, ezeket a régi gyulai történeteket és legendákat összegyűjtő írásokat könyv formában is megjelentette. 1938-ban hunyt el: kegyes volt hozzá a sors, csendesen átszenderült a másvilágra – nem kellett végignézni a kiemelkedő kortársaival együtt épített világ összeomlását. (Kóhn Dávidról bővebben, cikkei: http://www.bekes-archiv.hu).
