Ha egy tizenegy éves múlttal rendelkező alkoholfesztiválnak olyan színvonalat kívánunk teremteni, melynek lényegét magasztosabb dolog adja, mint a mértéktelen alkoholfogyasztás, akkor nem árt némi ideológiát gyártani hozzá. Ez az idei Gyulai Kisüsti Pálinka Fesztivál szervezőinek sikerült is, hiszen a pálinkaviadalból győztesként kikerülő, a szakmai zsűri által minden tekintetben legkiválóbbnak ítélt nedű mostanra nemzeti kincsnek minősül, s december elején a Szent Miklós Pálinka Ünnepen a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban helyezik el, megalkotója pedig a hangzatos ’Magyarország legjobb pálinkája’ díjjal gazdagodik.
„Nekünk, magyaroknak van egy termékünk, amelyből a legjobb: nemzeti kincs. Ez a legfontosabb” – hangsúlyozza a verseny lényegét Lovász Sándor főszervező. A gyulai rendezvény a világ legnagyobb pálinkafesztiválja, a világ gyümölcspárlat megmérettetéseinek rangsorában pedig az előkelő második-harmadik helyet foglalja el. Elismerést érdemel mindezért a Lovász Kft., még ha tudjuk is, hogy egy gasztronómiai – konkrétan ’piáltatunk és etetünk’ felütésű – fesztivállal nagy bakot itthon nem lőhet egy vállalkozó szellemű szervező.
Gyakorlatilag a már említett versenyre épül a három napos dínomdánom, amely mintegy megkoronázza a párlatmegmérettetést. A szakmai zsűri kategóriánként hirdet győzteseket, míg a társadalmi zsűrizésen a profi bírálók által legjobbnak ítélt pálinkákat kóstolva laikus ítészek szavazhatják meg a közönségdíjas itókát.
Nem lehet véletlen, hogy az egyik legnevesebb, országosan elismert kereskedelmi pálinkafőzde képviselője a második napon – hozzáteszem, nagy sóhajtozások közepette – megjegyzi arra a kérdésre, megéri-e itt lenni, hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy ne legyenek itt. Arra, hogy hogyan bírja a strapát, hajnal kettő felé a magukat már bátornak és jó fejnek érző vendégeket, már nem is válaszol. Még mélyebb sóhajjal kíséri a legyintést, majd meglepetésünkre gyanakvó tekintetét hosszan rajtunk pihentetve, visszakérdez: Csak nem a VPOP?
Mit lehet egy pálinkafesztiválon csinálni? Erre a kérdésre séróból kapjuk a választ: inni. Persze, még akkor is, ha számos kísérőprogram és egyéb kulturális rendezvény kíséri az italozást. Most egy kicsit visszakozom, mert hát olyan előadók bámulása, mint Fásy Ádám és Zsülike, Ásós Attila, Jó Laci Betyár finoman szólva sem egy kulturális kalandjárat. Láthattuk még Bangó Margitot, az Edda Műveket ezredszer, és hiába nagyon cuki Király Viktor, lelki fejlődésen nem megyünk keresztül művészetének befogadásával. Jó, jó, nem kell sokat várni a színpadi elemektől, hiszen többünk véleménye, hogy egy pálinkafesztiválnak nem a magas kultúráról kell szólnia. És hogyan is szólhatna arról, amikor a szervező így nyilatkozik előadóiról: a legjobbakat hívtuk, legalábbis a műfajukban a legjobbakat. Ha úgy vesszük, hogy Fásy már maga gyűjtőfogalom, akkor egyet kell értenünk: a fásyk között tényleg Fásy a legjobb.
Van nekünk, gyulaiaknak egy nagy múlttal rendelkező szabadtéri színházunk is, melynek színpadán hazánk és a világ rangos előadói, zenészei és színészei fordulnak meg évről évre, de olyan közönségvonzó hatással akkor sem bír, mint egy 2 cent/600 forintra rúgó kerítésszaggató ital kínálására épülő esemény. Ha már a piszkos anyagiaknál tartunk, a fesztivállátogató ember találékony: többször a magyar mentalitás köszön vissza a becsempészett házi szeszek fogyasztásából is, számos színtéren egymást támasztó egyedek, ajkukat a butykosra tapasztva múlatják idejüket, és a hozzá vásárolt sör biztosítja, hogy meglegyen estére a nagy csatt. Ez az a tudatállapot, amikor már sokan Fásyt is isteni ranggal ruházzák fel. Hozzá kell tennem, feltételezésem szerint a Mulatókirály előtt tomboló tömegből kevesen mondanák ki józanul, hogy szeretik a műfajt, ám a tények ebben az esetben mást mutatnak: a szimpatizánsok láthatóan többen vannak, mint elsőre gondolnánk.
Egy két figyelemfelkeltő mozzanat időnként megszakítja elmélkedésünket. Konkrét példakánt álljon itt a kopasz, gyűrött tarkós úr esete a Dobrády Ákos-koncerten: ő Eddát remél, illetve Eddát vél látni a színpadon és tetszését hangos kifejezésre juttatja. Dobrády Ákos épp úgy tarkopasz, mint Pataki Attila, de attól még meg lehetett volna őt várni. Történetünk hősének tömegből való kiemelése rendkívül látványos volt, gyors és hatékony: kordonon átrántás, gallérnál fogva földön húzás, rendezvényterületen kívülre „helyezés”. Gratula a biztonságiaknak.
És mit gondol a célközönség? A fesztivál látogatóinak markáns véleményeiből gyűjtöttünk egy csokorra valót. „Én jól éreztem magam, röhögtem a sok részegen, meg különben is azért mentem, hogy jól érezzem magam. Akinek nem tetszik, minek megy oda? És kérem, ne beszéljünk válságról, amikor annyian álltak még délelőtt is a sorban, hogy tíz percbe is beletelt, míg a kürtőskalácsomhoz juthattam.” „Láttam a sajtokat, minden ételt – és a higiéniát is! Köszönöm szépen, nekem nem kell szabadtérre kiborított zselés cukor és nyalóka, sajt és más sem. Hogy nem lehet zacskóban vagy üvegben, fedő alatt tárolni? Még kesztyű sem volt az eladókon. Itt kezdődne a kultúra, amiben fényévekre vagyunk lemaradva nyugati országoktól. Ha már itt tartunk, felháborító, hogy egy-egy előadó annyira nem tisztelte meg a közönséget, hogy tiszta, vasalt ruhát öltsön.” (Ezt kérdésünkre egy hatvanas, osztrák-magyar állampolgárságú hölgy közölte.)
Lovász Sándor ötletgazda-főszervező érdeklődésünkre jónak, egyenesen világszínvonalúnak értékelte a rendezvényt. „Aki itt volt, látta, hogy kivitelezésben és a rendezvények terén is világszínvonalú volt. Minden nap sok ezren fordultak meg a vár előtt, már az is beszédes, hogy az eladott belépők mellett minden nap 2500 ingyen belépőt is kiosztottunk a résztvevőknek. Ami most nagyon fontos, a fesztivál nagyságrendjében kimerítette a várkertet. A jövőben szükségesnek tartom, hogy a helyszínt szakemberek segítségével tekintsük át, mert alapvető dolgok veszélyeztetik a jövő évi pálinkafesztivált. Ha nem látom a garanciát arra, hogy biztosítja a város a megfelelő helyszíni körülményeket, el kell gondolkodnom, hogy jövőre lesz-e pálinkafesztivál közel 1,7 millió forintos bérleti díj mellett. Változatlanul nem esik jól, hogy míg Gyulán minden szálláshely megtelik, a panziósok minimális összeget forgatnak vissza, pedig a fesztiválnak köszönhetik a vendégüket. Ha nem állnak mellém azok, akiknek hasznuk van a rendezvényből, nem fogunk boldogulni.”
Lovász elmondta azt is: a verseny 7 millió forint veszteséggel zárt. „Hogy miért? Mert nagyon sok bérfőzető nevezett be. Nem emelhetem meg 4 000 forintról a nevezési díjat, amikor valaki főz otthon magának mondjuk 30 liter pálinkát, és 1 literrel benevez. 25 000 forint körül van egy pálinka bevizsgálása, ki lehet számolni, hogy 858 pálinka bevizsgálása mennyibe kerül. Mindezek ellenére a versenyre épül a rendezvény, a versenyből pedig nem lehet bevételt hozni: amiből pénz jön, az a fesztivál.”
Végezetül elgondolkodhatunk arról, hogy vajon mi lesz azzal a mérhetetlen mennyiségű, bérfőzetők által eljuttatott pálinkával? Nyert, aki arra tippelt, hogy megisszuk. Szétosztják az egyszerre koccintáson, elajándékoznak néhány kartonnal a protokollvendégeknek, valamint a zsűrit is tréningeztetik a vizsgálat előtt, nem beszélve a pálinka-bemutatókról. A potya az potya, közben meg az ital szép lassacskán elcsordogál.
Szerző: Hargittai Éva
Forrás: revizoronline.com
