Hetvenöt éves korában elhunyt Kurta János, aki feleségével, Kurtáné Cselei Ágnessel számos gyulai vonatkozású könyvet írt.
Kurta János 1951. január 13-án született Gyulán, Kurta János és Szilágyi Piroska gyermekeként. Általános iskoláit Gyulán, középiskoláit Békéscsabán, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakiskolában végezte, majd a közgazdasági szakközépiskolában tanult, amelyet hároméves felsőfokú tanulmány követett.
1975-ben kötött házasságot Cselei Ágnessel, házasságukból két gyermek született.
Dolgozott a Békés Megyei Vendéglátóipari Vállalatnál, a Gyulai Vízgépészeti Vállalatnál, valamint a Göndöcs Benedek Középiskolában, ahonnan 2010-ben vonult nyugdíjba.
Három fontos dolog volt az életében: a család, a foci és a természetfotózás. Nyugdíjazása után feleségével öt helytörténeti könyvet írt, ezek a következők: A gyulai városi nagypályás labdarúgás története 1948–2011, 100 éves a gyulai labdarúgás 1913–2013, A gyulai vendéglátás és idegenforgalom története, 75 éves a gyulai városi nagypályás labdarúgás, Gyulavári és Dénesmajor labdarúgásának története. Szerzőtársával teljes egészében feldolgozták a gyulai labdarúgás történetét, megőrizve ezzel az abban szerepet vállalók emlékét.
Harminchárom évig volt a Gyulai Labdarúgó Szövetség tagja, ebből 16 évig az elnöke.
Közösségi munkájáért többször kapott elismerést.
Az alábbiakban Tóth II. József írását közöljük.
Kurta János halálával egy baráttól, egy sporttárstól, egy közösség meghatározó alakjától kell végleg búcsút venniük mindazoknak, akik ismerték és szerették őt.
Kapcsolatunkat közös érdeklődésünk, a gyulai labdarúgás határozta meg. Jancsi több évtizedes, áldozatos munkát végzett a gyulai labdarúgás történetének megőrzéséért és továbbadásáért. Nem egyszerűen adatokat és történeteket gyűjtött: emléket állított azoknak, akik előttünk jártak a gyulai futball világában. Könyvei számomra is nagy segítséget jelentettek az általam kezdeményezett, az Id. Christián László Városi Sporttelep falán található emléktáblára felkerült nevek összeállításában, valamint a gyulai labdarúgópályák névadóiról szóló könyvem elkészítésében is.
Az elmúlt években Jancsival hetente találkoztunk egy-egy biliárdparti alkalmával, ilyenkor rendszeresen felelevenítettük az elmúlt évtizedek történéseit. Órákon át tudtunk beszélgetni a régi mérkőzésekről, játékosokról, csapatokról, és természetesen azokról az emberekről is, akiknek életében fontos szerepet töltött be a labdarúgás.
Rendszeres résztvevője volt az évente megrendezett futballistatalálkozóknak is, mindenkihez volt egy-két baráti szava, egy története, egy régi emléke. Jelenléte természetes része lett ezeknek az alkalmaknak, és talán akkor még nem is gondoltuk, mennyire hiányozni fog majd közülünk. Ígéretemhez hűen az idei októberi futballistatalálkozó alkalmával az ő neve is felkerül arra az emléktáblára, amelyen „A gyulai labdarúgásért tett áldozatos munkájuk emlékére” felirat alatt őrizzük meg azoknak az emlékét, akik sokat tettek szeretett sportágunkért és városunk labdarúgásáért.
Jancsi tovább él az általunk megőrzött történetekben, a könyvek lapjain, a fényképeken, az emléktáblán, és legfőképpen azoknak az embereknek a szívében, akik ismerték és szerették.
Nyugodjék békében!
Tóth II. József
