Sal vezetéknévvel élni azt is jelenti, ha nagyon ritkán találkozol olyan személlyel, aki ugyanezt vagy nagyon hasonlóan írt – Sall, Shal, Schal – vezetéknevet visel, és még Békés megyéből, ne adj' isten, Gyuláról származik, joggal feltételezed, hogy valahogy rokonok vagytok, a felmenőitek közös gyökerekkel rendelkeznek.
Családunk Gyuláról származik. Az egyetemet az 1950-es évek végén, 60-as évek elején Budapesten végző, majd ott is élő, családot alapító dr. Sal Istvánnak régi álma volt egy Sal-találkozó szervezése. Azoknak az összehívása, akikről a családi legendárium alapján tudta, hogy egy őstől származnak, apai ágon nyomon követhető a családfájuk.
A visszavezethető, ismert családfa alapján a gyulai Salok az országban szétszóródtak az elmúlt évtizedekben. Tudtuk, hogy van soproni, egri, debreceni, budapesti Sal, akiknek a gyökerei Gyulára vezetnek vissza. És természetesen ott voltak a gyulai Salok, akik összejárva őrizték „Salságukat”, akkor is, ha ők maguk nem Salok voltak, mivel anyai ágon vezethették magukat vissza egy ősi Salhoz.
Dr. Sal István 2023 nyarán elhunyt, terve életében nem valósulhatott meg, de a temetésén részt vevő Salokban megfogalmazódott, hogy Pista emléke előtt is tisztelegve, tervét meg kell valósítani, a Sal-találkozót meg kell szervezni. A tervezés, szervezés motorja a Gyulán élő, Sal lány vonalat képviselő Turákné Mahó Terézia lett, aki időt, fáradtságot, magát nem kímélve kézbe vette a dolgot, és 2023. szeptember 9. napjára megszervezte az I. Sal-találkozót Kistarcsára. A találkozón részt vettek az akkor ismert legtávolabbi ős, az 1850-ben született Sal István három fiának és egy lányának leszármazottai, a 3., 4., 5. generáció, közel 50 ember. A találkozón a soha vagy nagyon régen látott rokonok elbeszélgettüek, megemlékeztek a már elhunytakról, röviden ismertették az ország különböző pontjain élő Salok életútját. A közös ebédnek szervezett találkozó olyan jól sikerült, hogy elhatároztuk, a II. Sal-találkozót az ősi fészekben, Gyulán kell megtartani.
Elkezdődött a szervezés, tervezés, melynek motorja ismét Turákné Mahó Terézia lett. Az időpontot – 2024. augusztus 23–25. – már év elején kijelöltük. A távolság miatt kevesebben jelezték, hogy biztosan részt vesznek az eseményen, így a kistarcsai találkozónál kevesebben, mintegy 30-an gyűltünk össze a kijelölt hétvégén. A hosszabb, összetettebb program több szervezést igényelt, aminek Turákné Teri maradéktalanul eleget tett. A Gyulán töltött idő minden perce meg volt szervezve, a résztvevők élményekkel, új információkkal térhettek haza.
Pénteken délután érkezett a városba a II. Sal-találkozó résztvevőinek első csoportja, Kistarcsáról Sal István özvegye, a debreceni fiával, a soproni Salok, egri, további debreceni és budapesti Salok. Beszélgettünk, próbáltuk tisztázni a családi rejtélyeket, mende-mondákat. Honnan jöttünk, kik voltak a Salok, miket csináltak, hogy éltek?
A közelmúltban átadott „Máriás”-házban volt másnap a találkozó, ahol tovább bővült a résztvevők száma. Megérkeztek további budapesti rokonok, közöttük Sal Endre újságíró, aki „hivatalosan” is megnyitotta a találkozót, köszöntötte a Salokat. Evés-ivás közben lehetőség volt a régen látott rokonokkal beszélgetni, régi közös emlékeket felidézni. Az ebédre érkezett meg a közös ős, Sal István egy szem lányának leszármazottja, a Gyula szerte ismert és elismert dr. Tarnai (Mihalik) Andor irodalmár lánya, dr. Kondorosi Éva, aki beszélt édesapjáról, valamint a saját életútjáról, kutatásairól, a munkásságáért kapott elismerésekről.
Ez után következett a dr. Sal Klára egyéves kutatómunkájának eredményét prezentáló előadás. Klári időt, energiát nem kímélve, kutatást végzett arra vonatkozóan, hogy a család által eddig ismert közös ős őse vajon honnan jött, mikor jött, ki volt. Kutatásának eredményét egy izgalmas, lenyűgöző előadásban tárta elénk. Megtudtuk, amit sejtettünk, hogy a Sal ősök nem a Vereckei-hágón keresztül érkeztek, hanem a török kiűzése utáni időszakban, 1720-as években megkezdődött, szervezett betelepítés eredményeként kerültek Magyarország területére, Gyulára a mai Németország területéről. Klári név szerint visszavezette a családfát az első, magyar anyakönyvekben megjelölt, még Schallként írt Salig, akinek a leszármazottja a már említett Sal István, aki 1850-ben született. Ő volt Baltazár Schall, majd az ő fia Georgius, az ő fia Josephus, akinek a fia volt Sal István. Tehát a családfát Klárának sikerült visszavezetnie 1713-ig, a betelepítések koráig. Baltazár volt tehát, aki első Schallként Gyulán élt, a család tőle származik. A feljegyzések, amiket Klára talált, arra utalnak, hogy jobbágyként érkezett, de a későbbiekben a családnak földjei lettek, a nyilvántartásokban jelentősebb földterületeket tüntettek fel a Schallok nevén.
Az őseink előtti tiszteletből kimentünk a németvárosi temetőbe is, ahol virágot helyeztünk el sírjukon, pár szóban megemlékeztünk róluk, elmondva, azt, amit tudunk róluk. Öt olyan sír van a temetőben, ahol az ismert ősök nyugszanak. A temetőlátogatás után a németvárosi temető 18 órás miséjén vettünk részt, melyet az elhunyt Salokért tartottak. A mise előtt Némedi (Sal) Bandi 1991-ben írt, a templom terét, az Apor teret bemutató, az emberi léttel párhuzamot vonó versét olvasta fel.
A „Máriás”-ház elől induló kisvonattal végigmentünk a város azon helyein is, ahol a házak a Sal család valamely tagjához, családjához köthetők. Terike kalauzolt minket, ő mondta el, milyen kötődése van bizonyos épületeknek a Salokhoz. A volt családi vállalkozásnak, a lemez- és vasárugyárnak, a boltnak csak a helyét tudta megmutatni, azt régen lebontották. De láttuk Némediék, Lengyelék, Tarnaiék volt házát, az ügyvédi irodát, ahol dr. Sal István lakott a családjával anno. A jelenlegi, élő generáció irodáját.
E sorok írója elgondolkozott azon, lehet jobb lett volna, ha az édesapja 60 évvel ezelőtt úgy dönt, hogy Gyulán marad, ő viszi oda a feleségét, s nem ő költözik a felesége városába, mert akkor most ő egy sokkal barátságosabb, élhetőbb, kedvesebb, szebb városban élhetne, mint ahol most él. De ez nem így történt, ezen már nem lehet változtatni.
Köszönöm Terinek a szervezést, a sok munkát, a Saloknak, hogy együtt lehettünk!
Dr. Sal Ildikó