
– Scherer Benedek igazgató már Erkel Ferenc halálakor a Békés című lapban írt visszaemlékezésében javaslatot tett, hogy a szülőváros emeljen szobrot fiának. E gondolatot felkarolta a minden nemes cselekedetért lelkesülő Göndöcs Benedek apátplébános, aki a vármegyei törvényhatóság őszi ülésszakán, 1893 szeptemberében előterjesztette a közadakozásból készítendő szobor felállításáról szóló javaslatát – mondta el a szobor ötletének megszületéséről a helytörténész. Békés vármegye törvényhatósága elfogadta a javaslatot, és határozatot is hozott az emlékszobor felállításáról, ugyanakkor nyolcfős szoborbizottságot alakított, melynek vezetésével Göndöcs Benedek apátot bízta meg, kinek helyére, halála után dr. Fábry Sándor alispán lépett. A közadakozást bátorítván a megyegyűlés saját pénztárából ötszáz forintot is megszavazott a szobor elkészítésének költségeire, mely összeg, a lelkes gyűjtőmunka eredményeként egy esztendő alatt 4800 forintra gyarapodott. Így már elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a Magyar Országos Képzőművészeti Tanácshoz forduljon tervével a szoborbizottság, s a tanács elnöke a fiatal Kallós Ede szobrászművészt ajánlotta az Erkel-szobor elkészítésére. A művész 1895. március 23-án utazott városunkba a szobor helyének megtalálására, végül hosszas vita után az akkori Kis piactérre esett a választás. – A kétszeres életnagyságban elkészült mellszobor anyaga ágyúbronz, talpazata kemény Laurinszti-Pátyi kőből készült. Két oldalról babérág övezi, a talapzat alsó részén Euterpé, a zene múzsája és szimbóluma, a lant látható. Baloldalon fent a Himnusz kezdősorának partitúrája, elöl fent pedig az Erkel Ferenc felírás olvasható – foglalta össze D. Nagy András a köztéri műalkotás meghatározó jegyeit. – Kallós Ede javaslatára, folytatta a helytörténész, a szobor 3,5 m-es talapzata Triesztben, egy olasz kőfaragó vállalatnál készült el kiváló minőségű márványból. A szobor alapozási munkáit Haviár Lajos királyi mérnök, az Államépítészeti Hivatal igazgatója, s egyben szoborbizottsági tag, vezette: a tervezett 1 méteres mélység helyett 2,6 méter mély lett az alap, mert csak itt találtak megfelelő szilárdságú, hordképes talajt. A díszkerítés rácsozatához szükséges gránitkövek Krassó-Szörény Vármegyéből érkeztek, a szobor acél díszkerítését pedig Kalocsa István gyulai lakatosmester készítette el.
Az elkészült Erkel-szobor vasúton érkezett meg Gyulára, és a leleplezése 1896. június 26-án országos ünnepség keretében zajlott le. Gyula város első köztéri szobra ma is ott, az egykori Kis piactéren áll. Az ünnepségen jelen volt a korabeli művészvilág színe-java, a Nemzeti Színház, az Operaház igazgatója és művészei, a szobrot készítő, a munkálatokban közreműködő művészek, újságírók és más művészeti ágak képviselői is. A vendégek a Komló Szállóban, valamint a vármegye elöljáróinál nyertek elhelyezést, megtekintették a várost, a kastélykertet, a várat, a népkertet, a pavilont, a múzeumot, s később elragadtatással beszéltek a város szépségéről, mondta el D. Nagy András. A szobor környezetének díszítésére az Almásy-kastély üvegházaiból szép délszaki növényeket hoztak, s kordonnal is körülkerítették, melyen belül a polgármester, az alispán és a szoborbizottság, a kaszinók, az olvasókörök, az ipartársulatok, vidéki küldöttségek, a fővárosból a Nemzeti Színház, a Magyar Királyi Operaház, a Liszt Ferenc Egylet, az Országos Zeneakadémia, a Filharmóniai Társulat képviselői foglaltak helyet. Éppúgy, mint az Erkel család számos tagja, akik részt vettek a nagyszabású ünnepélyen. Dr. Fábry Sándor alispán, a szoborbizottság elnöke magyar díszruhában lépett az emelvényre ünnepi beszédét elmondani, melyben kiemelte, hogy méltán büszke lehet fiára a nemzet, hiszen Erkel Ferenc szívében nagyobb volt a hazaszeretet, mint a taps utáni vágy, és lemondva a dicsőségről, tehetségét csupán hazájának szentelte. Megteremtvén ezzel a nemzeti zenét, s elhozva a világ elismerését, hazájának a fél világ babérjait. Egészen a mienk volt, csak nekünk dalolt, kis hazájának szentelte életét. – E beszéd után lehullott a lepel a szoborról, és ott állott a maga valóságában, mondta el a helytörténész hangsúlyozva, hogy kitűnő azonosságot mutat az arc és a szem a mintául szolgáló Erkel Ferencével. Büszke lehetett rá Kallós Ede és Gyula városa, ahogy a lelkes éljenzés és taps ezt meg is mutatta. Káldy Gyula, a Magyar Királyi Opera igazgatója emlékbeszédében előtérbe állította, hogy Erkel Ferenc oly korban született, amikor a magyar zeneművészet sivár terméketlen pusztasághoz hasonlított, s a költészet, a zene vagy teljesen elnémetesedett, vagy a külföldi mestereket utánozva már-már elvesztette magyarságát. E terméketlen pusztaságot Erkel Ferenc virágoskertté változtatta, beültette a magyar zene legszebb és legeredetibb virágaival, s egyszer csak arra ébredtünk, hogy igenis van magyar zene.
Közel ötezer főnyi közönség gyűlt össze az ünnepélyen, melyet a népkertben tartott esti hangverseny és a bankett követett. – Az Erkel család pedig Gyula városának fáradozását méltányolván elhatározta, hogy Erkel Ferenc ereklyéit a gyulai múzeumnak ajándékozza. A család képviseletében dr. Erkel Rudolf takarékpénztári vezérigazgató, Ferenc öccse három remek kivitelű értéktárgyat adott át Oláh Györgynek, a közművelődési egylet alelnökének a múzeum számára. Egy Ezüst babérkoszorút, egy ezüst- és egy arany- serleget, melyek a nagyszerű zeneszerző munkásságának elismeréseit őrzik. A művészi kivitelű szobor pedig városunk szimbólumává magasztosult, és hirdeti az utókor számára Erkel Ferencnek, a magyar színpadi komolyzene megalapítójának halhatatlanságát – zárta gondolatait D. Nagy András.