Gyulai Hírlap - Görgényi Ernő: Trianon az a máig lüktető seb, amely emlékeztet bennünket arra, hogy mit veszíthet egy nemzet a háborúval

A trianoni békediktátum aláírásának évfordulójára emlékeztek június 4-én Gyulán, a Csigakertben található székelykapu előtt. Az ünnepség a Himnusz közös eléneklésével kezdődött, majd Görgényi Ernő polgármester mondott emlékbeszédet.

– Emlékezzünk a trianoni békediktátumra, amelyet tévesen békeszerződésnek is szoktak nevezni. Nem szerződés volt az, hiszen, mint tudvalévő, a szerződés valamennyi szerződő fél közös és egybehangzó akaratelhatározása alapján köttetik. A Trianon palotában nem volt sem közös, sem egybehangzó az akarat. Az első világháborúban győztes nagyhatalmak ránk kényszerítették a feltételek elfogadását, amely feltételek hazánk létezését végveszélybe sodorták. Csak az elmúlt 104 esztendő egymást követő nemzedékei eszének, találékonyságának és munkájának köszönhetjük, hogy ma a trianoni akarat ellenére is létezik Magyarország – kezdte beszédét Görgényi Ernő.

Kiemelte: a diktátum nem a békét szolgálta, a versailles-i szerződések a bosszúállás, a gúny dokumentumai lettek, kifosztották és megalázták a legyőzötteket, ezért a magyarok szerencsések, hogy még van hazájuk.

A városvezető úgy fogalmazott, a trianoni diktátum egy olyan háború közvetlen következménye volt, amelybe Magyarországot belekényszerítették. Az ország elveszítette területének kétharmadát, a népesség 18 millió főről 7,6 millióra csökkent, 3,2 millió magyar pedig a határokon kívül rekedt.

– Országunkat kirabolták, az új határokon kívülre került magyar testvéreinket ezerszámra űzték el otthonukból, megfosztva őket attól a vagyontól – lakóházuktól, földjüktől, kisboltjuktól –, melyért őseikkel együtt keményen megdolgoztak. Elüldözött magyarok tízezrei éltek vagonokban magyarországi vasútállomások szélső vágányain, éveken át. A lakosság széles körének egészségügyi állapota, fizikai állóképessége legyengült, a spanyolnátha, tüdővész és gyermekbetegségek pusztították a magyart.

Mint mondta, az első világháborút megelőző két évtized az európai gazdaság virágkora volt, Gyula városa is szépen gyarapodott: ebben az időszakban épült a törvényszéki palota, a Komló Szálloda, a Royal mozi, a Stéberl-ház, a polgári leányiskola, a katolikus gimnázium és a zsinagóga is. A gazdaság, a kulturális és polgári élet is pezsgő volt.

Görgényi Ernő aláhúzta: béke volt abban az időszakban, bár a Balkánon voltak kisebb háborúk, de azok nem rendítették meg az emberek biztonságérzetét, nem veszélyeztették a gyarapodást. Az erőszak veszélyét Ferenc Ferdinánd sem vette komolyan, aki szarajevói látogatása során, 1914. június 28-án lett merénylet áldozata. Még aznap, egy tízszavas, fővárosi távirattal érkezett meg Gyulára a tragédia híre, estére már az egész város erről beszélt.

Hozzátette: ekkor még senki sem gondolt háborúra, remélték, hogy minden megoldható tárgyalással, de ennek a reménynek a gyenge pontjai voltak a gyenge képességű és felkészületlen állami vezetők Európa-szerte. Végül augusztusban kitört a háború, amelyben 15-17 millió ember vesztette életét, köztük 960 gyulai és gyulavári polgár.

A polgármester hangsúlyozta: a magyarság lelkét nem tudták elpusztítani, amely a hazaszeretet, az ész, az erő és az összetartás kiapadhatatlan forrása.

– Trianon az a máig lüktető seb, amely emlékeztet bennünket arra, hogy mit veszíthet egy nemzet a háborúval. Trianon az a máig lüktető seb, amely ébren tartja bennünk a tudást arról, hogy mi a legfontosabb. A legfontosabb az, hogy béke legyen, hogy megőrizzük a békét – zárta beszédét Görgényi Ernő.

Az emlékbeszéd után Liszi Melinda színművész, Kristóf István operaénekes, valamint Vozár M. Krisztián zongoraművész adtak műsort, majd az egyházak megemlékezésével folytatódott az ünnepség, amely a koszorúk elhelyezésével ért véget.