Lucas Wadding
Forrás: Wikipédia
Wadding Írországban, Waterford helységben született 1588-ban. Portugáliában tanult, amely akkor perszonálunióban állt a Spanyol Királysággal. Pappá szentelték, és tagja lett a ferences rendnek. A spanyol király által küldött követség tagjaként eljutott Rómába, ahol módjában állt tanulmányozni a pápai okleveleket. Rómában halt meg 1657-ben. Hatalmas irodalmi életművének részeként nyolckötetes forrásgyűjteményt állított össze a ferences rend történetéről. Nem hagyta ki belőle Várit (értsd: Gyulavárit) és a környék földesurát, Maróti Jánost sem.
Kiadványában szerepel V. Márton pápának 1420. február 24-én kelt levelének kivonata, amelyet a pápa a váradi püspökhöz írt. Az egyházfő leveléből kiderül, hogy Maróti János házat épített a ferencesek számára a váradi püspökség területén, Váriban, Szent László tiszteletére. Templommal, temetővel, műhelyekkel is ellátta. A pápa a váradi püspököt utasítja a levélben, hogy ha nincs semmi szabálytalanság, erősítse meg az alapítást. Az is kiderül a levélből, hogy az említett rendnek 30 mérföldön belül nem volt háza. Itt talán a jenői (borosjenői) kolostorra gondolhattak. A pápa által megszólított püspök neve nem szerepel a szövegben, de más forrásokból tudjuk: ekkor az itáliai származású Scolari András volt Nagyvárad püspöke. Ő rokona volt Zsigmond király jeles vitézének, Filippo Scolarinak, akit Magyarországon inkább Ozorai Pipo néven ismerünk.
Wadding az említett forrásgyűjteményben egy rövid kivonatot is közöl, ugyancsak 1420. február 24-éről. A pápa ebben engedélyezi, hogy Maróti ferences konventet (szerzetesi testületet) építsen – vagy inkább létesítsen – Szent László tiszteletére Váriban. Az említett két forrás – úgy tűnik –, mintha ellentmondana egymásnak, hisz az egyikben már felépített házról, a másikban pedig építési (létesítési) szándékról olvasunk.
Az ellentmondás feloldható, ha az ír tudós művén kívül fellapozzuk egy 20. századi magyar kutató, Lukcsics Pál forrásgyűjteményét is. A magyar történész is eljutott Rómába, és kivonatokat közölt magyar vonatkozású pápai oklevelekről. Olvashatjuk benne a Maróti János kérelméről szóló kivonatot is. A gyulai földesúr 1419-ben Itáliában, Firenzében járt, ahol abban az időben V. Márton pápa székhelyét tartotta. Maróti János 1419. július 22-én kérelmezte a pápától, hogy a Váriban, Szent László király tiszteletére, fából épült ferences kolostort átépíthesse kőből. (Erről a kérelemről Németh Csaba is megemlékezett Maróti Jánosról szóló könyvében.)
A fentiek alapján kirajzolódhat előttünk az alapítás menete. Maróti építtetett egy kolostorépületet Váriban – a forrás szerint fából, szerzetesek azonban ekkor még talán nem éltek benne. A szerzetesközösség hivatalos megalapításához engedélyt kellett kérnie a pápától, amit meg is kapott.
A kőből való kolostor, melyben már szerzetesközösség is élt, végül nem Váriban, hanem Gyulán valósult meg, és nem Szent László lett a védőszentje, hanem Szűz Mária. Nem tudjuk pontosan, hogy Maróti János építette-e föl, vagy fia, Maróti László valósította-e meg apja tervét. 1452-ben már biztosan állt az épület. Az ún. ferences krónika említése szerint ugyanis 1452-ben Gyulán tartotta gyűlését a ferencesek magyarországi szigorúbb ágának tartománya.
Wadding forrásgyűjteményének számunkra fontos, 5. kötete 1642-ben jelent meg. Hevenesi Gábor (1656–1715), a Jézus Társaság tagja kéziratos másolatokat készített az ír tudós műve alapján. A nagyváradi egyházmegye történetéről könyvet kiadó Bunyitai Vince, valamint a magyarországi ferences rendről és Békés megye történetéről publikáló Karácsonyi János egyaránt Hevenesi jegyzeteire hivatkozott, amikor a gyulavári kolostor alapítási tervéről írt. Ne feledjük azonban, hogy Hevenesi számára az ír tudós, Wadding forrásgyűjteménye szolgált alapként. Wadding és Lukcsics által közölt, fent hivatkozott forrásokról Mályusz Elemér magyar nyelven közölt kivonatokat. Ezúton mondok köszönetet Almási Tibornak a témában nyújtott segítségéért.
A gyulai ferences kolostor romjai leginkább azért emlékezetesek számunkra, mert ott temették el Mátyás király unokalányát – Corvin Erzsébetet és Erzsébet anyját, Mátyás király menyét, Frangepán Beatrixot. A gyulai kolostor előtörténete és a Gyulavári alapítási kísérlet azonban szintén izgalmas helytörténeti adalék, amelyet a 17. századi ír ferences tudós forrásgyűjteménye is segít megvilágítani.
