Ha azt vesszük alapul, hogy a problémás alkoholfogyasztó személyek mindegyike csak egy-egy másik rokonnal, családtaggal áll közvetlen kapcsolatban, akkor az alkoholizmus még a legkonzervatívabb becslések alapján is a lakosság közel 20%-át érintheti hazánkban.
Önmagukban az alkoholos italokat nem tekinthetjük károsnak, hiszen pl. a vörösbor, mértékkel fogyasztva (napi 1-1,5 dl), akár egészségvédő hatású is lehet. Más alkoholos italok is elfogadottnak számítanak alkalmanként, pl. egyes családi, baráti összejövetelek, különleges, ünnepi alkalmak kísérőiként. Mindez nem jelent alkoholbetegséget, amennyiben az italozás nem fordul lerészegedésbe.
Azt viszont már alkoholbetegségnek, illetve függőségnek kell tekinteni, amikor az egyén képtelenné válik az alkoholhasználat kontrollálására, s az alkoholfogyasztás miatt sérülést szenved a testi és lelki egészsége, munkavégzése, valamint családi és egyéb társas kapcsolatai.
Az alkoholfüggőség kockázati tényezői között egyéni szinten genetikai hajlam, biológiai meghatározottság, trauma elszenvedése és annak feldolgozatlansága, a konfliktuskezelési képességek hiányossága is felfedezhető, azonban e betegség kapcsán talán az egyéni tényezőknél is nagyobb jelentőséggel bír a szoros pszichoszociális környezet, azaz a család szerepe.
Az alkoholfüggőség ugyanis nagymértékben a családtagok közötti működési problémák talaján alakul ki, és azáltal marad is fenn.
Nem szabad elfelejteni, hogy a függőség gyakran a család rejtett fájdalmának, abnormális, ún. patológiás egyensúlyának a látható megjelenése, amely ha az idők során beépül a család egyensúlyi rendszerébe, vagyis mind a függő, mind a többi családtag szerepének megváltozásával új egyensúlyi viszonyok jönnek létre, akkor egy idő után éppen ez a – fennmaradásra törekvő – patológiás egyensúly fogja megnehezíteni, vagy egyenesen szabotálni a függő családtag felépülését. A pozitív rehabilitáció és a sikeres gyógykezelés hatására megszűnő alkoholfüggőség ugyanis a családi rendszer teljes egyensúlyát felboríthatja, amely állapotban a hozzátartozók sérülékennyé válnak. A korábbi keretek szétesésével a család nem tudja, hogyan reagáljon, s gyakran nem fogadja vissza a felépült függőt az eredeti szerepébe.
Mindezek miatt az alkoholfüggőség kezelésében megkerülhetetlen a teljes családi rendszer bevonása, vagyis pl. a gyógyszeres kezelés vagy az önsegítő csoportok lehetőségén túl kitüntetett figyelmet kell szánni a pár- és családterápiás megközelítésnek, amelynek keretében a függőséget – akaratlanul is – támogató családi mintázatok korrekciója is lehetővé válik, potenciálisan tartóssá téve ezzel a felépülést.
Kárpáti Noémi Ágnes
Mentális Egészségklub vezetője
