Gyulai Hírlap - Leleplezték Stéberl András egész alakos szobrát

A gyulai kolbász és további fürdővárosi termékek készítése több mint másfél évszázados múltra tekintenek vissza – kezdte a köszöntők sorát Daka Zsolt, a Gyulahús Kft. ügyvezetője.

– Városunk húsipari, szakmai kultúrájának kiemelkedő alakja volt Stéberl András, aki Pozsonyban szerzett tudásával érkezett Gyulára. Hamar felismerte a helyiekben rejlő erőt, a szakmai tudást és kitartást. Elvitathatatlan érdeme volt, hogy Gyulán megteremtette a nagyüzemi húsfeldolgozás alapjait – mondta.

Kiemelte: szakmai életútja példa lehet mindenki számára, aki a húsiparban dolgozik. Hozzátette, hogy a mai napig a Stéberl András által megalkotott recept alapján készítik a gyulai kolbászt.

– „A jövőnek sok neve van: a gyenge úgy hívja, elérhetetlen, a gyáva úgy, ismeretlen, a bátor lehetőségnek nevezi.” – kezdte beszédét egy Victor Hugo idézettel Görgényi Ernő polgármester. – A fiatal, mindössze huszonnégy esztendős hentessegéd, aki 1912 őszén a Felvidékről jött Gyulára, az utóbbiak közé tartozott, a jövőt bátor lehetőségnek tekintette.

Mint mondta, értékrendjét a szorgalom, a hit és kitartás jellemezte, a bátorságán és egy pozsonyi hentesmesternél szerzett ismeretein kívül semmije sem volt, amikor Gyulára érkezett.

– Ma, 2020. július 23-án, Gyula város közössége egészalakos szobor állításával tiszteleg életműve előtt. Az egykori fiatal hentessegédet Stéberl Andrásnak hívták.

A városvezető elmondta, hogy a hentes üzletet nyitott, majd elindította a hentestermékek kisüzemi termelését. Termékeit a határokon túl is megismerték, a gyulai kolbász 1935-ben aranydiplomát nyert a brüsszeli világkiállításon. Elindította és felvirágoztatta a fürdővárosban a nagyüzemi kolbászgyártást.

– A gyulai evangélikus közösség mecénását, közügyek támogatóját tisztelték benne – fogalmazott Görgényi Ernő – Vállalkozása túlélte a második világháborút, és ismét talpra állt.

Felidézte: Stéberl András húsüzemét 1948. március 26-án államosították, pontosan három hónappal később pedig elhunyt. Halálát az államosítás és az életművét képező vagyon elrablása okozta.

– A szoborállítással tisztelgünk egy hamisítatlan self-made man előtt, aki felépített egy nemzetközi hírű vállalkozást, és egy máig sikeres brandet. Példaként állítjuk őt, aki sikereit tudásának, kitartó, szorgalmas munkájának köszönhette.

Hozzátette, hogy a szobor felállításával a gyulai húsipar előtt is tisztelegnek, egyben minden olyan hentesmester előtt is, akik hozzájárultak a gyulai termékek sikeréhez, így ifj. Balogh József, Badura József vagy Puczkó József előtt.

– Kifejezzük a gyulai húsipar jövőjébe vetett töretlen hitünket is, amelyet a múlt és a jelen sikerei éltetnek – emelte ki a polgármester.

– Jelentős és fontos alkalomra gyűltünk ma össze – vette át a szót Kovács József országgyűlési képviselő. Mint fogalmazott, Stéberl András olyan alkotó polgára volt a városnak, aki méltón kap szobrot az evangélikus templom mellett, ezzel pedig még inkább bevésődik a helyiek tudatába a gyulai kolbász megalkotójának emléke.

A folytatásban az Alföld Quartett adott rövid műsort, majd Pápai Attila evangélikus lelkész emlékezett meg a hentesmester egyházban betöltött szerepéről. Beszédéből megtudtuk, hogy Stéberl András jelentős szerepet töltött be a templom felépítésében, többek között ő emeltette az oltárt, ő rendelte meg az oltárfestményt, valamint a szószéket is ő adományozta a templomnak.

A gyülekezettel is szoros kapcsolatot ápolt, tanácsokkal segítette az odajárókat, később egytanácsnoki tag lett, majd a gyülekezet gondnoka és presbitere.

Utolsóként Nagy István agrárminiszter mondott köszöntőt, amelyben kifejtette, hogy az agráriumban dolgozók úgy próbálnak értéket teremteni, hogy az ne csak a mában, hanem a jövőben is az lehessen.

– Ehhez nagy szükség van a példaképekre – húzta alá. – Meg kell becsülnünk a hagyományt, amelyre, mint alapra, tudunk építeni. Itt Gyulán, ez az alap a stéberli életmű.

Az agrárminiszter beszédében felidézte Stéberl András életúját és a húsipar megteremtésének pillanatait, majd úgy fogalmazott, hogy a csaknem öt évtizednyi munkásságának alapját az évszázadokra nyúló, mesterektől a tanítványokra hagyományozott tapasztalat adta, ereje a fokozatos fejlődésben rejlett.

– Bár a 20. század második felében mégis úgy tűnt, megfeledkeztek Stéberl Andrásról, azonban Gyula város nem engedte veszni sem nevét, sem örökségét.

Hangsúlyozta: hagyatéka, a gyulai kolbász, ma újra világhódító útját járja, az elmúlt évtizedekben pedig ismét bebizonyosodott, hogy a siker felé vezető egyetlen út a hentesmesterre jellemző humánus és innovatív, és erkölcsös gazdasági szerepvállalás.

A köszöntők után leplezték le a szobrot, majd az ünnepség Kondor Péter evangélikus püspök áldáskérésével zárult.