Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Kónya István köszöntőjében visszaemlékezett az első szabad magyarországi választásokra, majd elmondta, hogy akkor a magyar embereknek is meg kellett tanulniuk a demokráciát, hiszen a korábbi években, a kommunizmus és a diktatúra időszakában, nem tette lehetővé a rendszer a szabad véleménynyilvánítást.
Az alpolgármester a Gyulai Hírlap egyik korabeli cikkéből idézett, amelyből kiderült, hogy egyesek természetesnek vették, hogy eljött az első szabad választás reggele, de az eredmények azt mutatták, hogy nagyon sokan féltek az elmúlt rendszerek miatt, hiszen kevesen mentek el szavazni.
Hozzátette: az országgyűlési választások után két gyulai, Kádár Pál és Markó István is képviselte a fürdővárost a parlamentben. A helyhatósági választásokon az első forduló – a kevés szavazó miatt – érvénytelen lett, az újrázás után Pocsay Gábort választották meg polgármesternek.
Kónya István alpolgármester
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Balogh Gábor beszédében elmondta: a történet, amelyet a kiállított tablókon örökítettek meg, 1945-ben kezdődött el, abban az évben, amikor senki sem tudta, hogy mi lesz másnap. A magyarok túl voltak egy vesztes világháborún, addigra már tudták, hogy mi az a Gulág, de sokan reménykedtek benne, hogy a legnagyobb szörnyűségen már átestek, amely után létrejöhet egy szabad és független Magyarország.
– A 70-es évek végén és a 80-as évek elején nem sokan gondolták volna, hogy 10-15 évvel később ez a térség valóban újra szabad és független lesz – fogalmazott a történész. Mint mondta, ennek egyik oka az volt, hogy az 1970-es években a Szovjetuniónak sikerszériája volt, a nemzetközi politika minden pontján a szovjetek kerültek az első helyre.
Balogh Gábor, a Terror Háza Múzeum történésze
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az évek alatt azonban egyre többen kezdtek el lázadni és tüntetni a kommunista rendszer ellen, 1980-tól kezdve sorra jöttek létre az ellenzéki szervezetek és szerveződések, sztrájkmozgalmak, amelyek egy évtizeddel később – az emberek hathatós segítségével – megdöntötték a rendszert.
Balogh Gábor arról is beszélt, hogy 1988-at a lázadás, 1989-et pedig a csodák éveként tartják számon, hiszen olyan események történtek, amelyekre korábban nem volt példa, holott a szovjet vezetők úgy gondolták, hogy csak „házon belüli változásokra” kell készülni, hiszen a kommunista rendszert az idők végéig tervezték.
A köszöntők után Csépai Eszter színművész szavalt és énekelt, gitáron kísérte Csetverikov Iván.
A tárlatot július 22-ig tekinthetik meg az érdeklődők.
