Sajnos a gyűjtőakció eddig elég kevés eredményt hozott, néhány imakönyvet, terítőt, menórát és magánlevelet ajánlottak fel, az egykori családokhoz köthető fényképeket pedig egyáltalán nem találtunk. Eddig. A napokban ugyanis ritka és az érdeklődő nyilvánosság előtt talán eddig soha nem látott fotó került a birtokunkba.
A fényképen gyulai, zsidó származású polgárok láthatóak, ruhájukon a jól felismerhető sárga csillaggal. Hogy kiket is láthatunk a képen? Egy személyben lehetünk csak teljesen biztosak. Az ülő hölgy Steiner Lászlóné, lánykori nevén Klein Olga, akit Oli néniként ismerhettünk még jó néhányan. Oli néni túlélte a holokausztot, sokáig bölcsődei gyermekgondozóként dolgozott városunkban. A fényképen Oli néni mellett álló, korabeli, divatos ruhát viselő hölgy személye nem ismert, további sorsáról sincsen információnk, de erre alább még kitérek.
A kép több kérdést is felvet, de számomra talán a háttérben álló férfi a legérdekesebb, aki valamilyen egyenruhát visel, rajta szintén sárga csillaggal, és egy kerékpárra támaszkodva tekint a fényképet készítő személy felé. Lehet, hogy postai alkalmazott, kézbesítő volt? Ahhoz, hogy biztos választ adhassunk, ismerni kellene a korabeli szolgálati és hivatali forma- és egyenruhák típusát is.
A fotót egy tábori postai levelezőlap csatolt részeként adták fel 1944. április 15-én a gyulai postahivatalban – Oli néni küldte az akkor éppen munkaszolgálatot teljesítő férjének, Steiner Lászlónak. Steiner (Szigeti) László 1943. január 15-e óta volt munkaszolgálatos, valószínű, hogy 1944-ben már a keleti fronton tartózkodott. A levelezőlapon a Munkácsy u. 9. számot tüntették fel, mint a feladó lakcímét, ami újabb kérdéseket vet fel, hiszen tudjuk, hogy Oli néni 1944 tavaszán nem itt, hanem a Köröspart utca 26. szám alatt lakott anyósával, özv. Steiner Jenőnével. A Munkácsi utca 9. szám alatt özvegy Székely Manóné lakott három gyermekével, Magdával, Lilivel és Jenővel. Talán valamelyik a két lánygyermek közül látható a képen Oli néni mellett? Ha igen, akkor miért az a cím lett megadva a levelezőlapon, és miért nem az Oli nénié? A korabeli térképeket egybevetve a mai viszonyokkal az említett cím alatt ma a közüzemi kft. Munkácsy utcai telephelye található, nyilván azóta jelentősen átépítve, de a fényképen látható jellegzetes szárazkapu helye még ma is jól látható. A kép valószínűleg ott készülhetett az udvaron.
A csatolt fénykép a feladást megelőző tíz napban, esetleg éppen aznap készülhetett, ugyanis 1944. április 5-én lépett hatályba az 1944. évi 1240. M. E. számú, a zsidók megkülönböztető jelzéséről szóló kormányrendelet, amely kötelezővé tette a zsidó származású polgárok számára a sárga csillag viselését. A képet Oli néni a fronton munkaszolgálatosként tartózkodó férje megnyugtatására készíttette, hogy a szeretett férj lássa, itthon minden rendben van vele, és ne aggódjon miatta. A férj megkapta a levelezőlapot, amit Oli néni haláláig megőrzött.
Alább a levelezőlap teljes szövege:
„Drága Lacikám!
Tegnap feladtam a kért holmikat, remélem rövidesen meg fogod kapni, nagyon türelmetlen vagyok és amíg nem írod meg, hogy megkaptad és minden darab megfelelő, nem is leszek nyugodt. Különben jól vagyunk és Lacikám édes és miattam ne nyugtalankodjál mert igazán semmi bajunk nincs ezideig és bármi jön is tudod, hogy én milyen erős vagyok, mindenütt és mindenkor megállom a helyem, csak azt tudjam, hogy Te is jól vagy és nincs semmi bajod. Vigyázz nagyon magadra továbbra is. Mellékelten küldök egy fényképet, hogy lássad milyen jól nézek ki, kicsit ugyan kacéran ülök, de nem számít. Csókol szeretettel Oli.”
A levelezőlap és a hozzá csatolt fénykép feladása után egy hónappal a hazai rendelkezések következtében a képen látható személyek már valamennyien a zsinagógába (a mai zeneiskolába) és a hozzá tartozó területen felállított I. számú gettóba lettek bezsúfolva. Egészen június 16-ig tartózkodtak itt, amikor a békéscsabai gyűjtőtáborba szállították őket, ahonnan a június 25-26-i bevagonírozást követően mindenkit Auschwitzba deportáltak.
Az elhurcolt zsidók nagy részét meggyilkolták, csak nagyon kevesen térhettek haza. Közöttük volt Oli néni is, aki utána Gyulán élt egészen haláláig férjével együtt, akinek szintén sikerült a háború végeztével hazatérnie. Egyetlen gyermeküket tragikus körülmények között veszítették el 1963-ban: György fiuk villámcsapás áldozata lett. Oli néni férje, Szigeti (Steiner) László 1991-ben, Oli néni – az utolsó közöttünk élő gyulai származású holokauszttúlélő – 2007-ben hunyt el. Mindketten a gyulai izraelita temetőben nyugszanak.
Nyugodjanak békében! Mi pedig őrizzük meg szívünkben az összes ártatlanul meggyilkolt ember emlékét mindannyiunk és az utókor számára!
Rájuk, az elpusztított gyulai közösségre emlékezünk június 28-án, vasárnap 11 órától a gyulai izraelita temetőben.
* * *
Mivel szeretnénk, hogy a jövőben létrehozandó múzeum és kegyhely minél színvonalasabb és korhűbb legyen, kérjük, ha valaki egykori gyulai zsidó családokhoz köthető tárgyi emlékekkel, fényképekkel vagy egyéb kordokumentumokkal rendelkezik, akkor azt jelezze akár az önkormányzatnak, akár személyesen nekem! A felajánlott tárgyakról leltárt vezetünk, amelyeket hivatalunkban őrzünk. Köszönet a fenti dokumentumok felajánlásért! A cikk megírásához dr. Kereskényiné Cseh Edit szolgált számomra jó néhány információval Oli néniről, családjáról és a korabeli viszonyokról, illetve a pontos dátumok beazonosításához felhasználtam A gyulai zsidóság és a vészkorszak című kiadványát is.
(A cikk szerzője Gyula város alpolgármestere.)
