Számos tanítványának adta át szakmai tudását és valóságszemléletét a Csili Művelődési Ház (Bp.) rajzszakkörében, akik később a Gyulai Iskola tagjaivá válva folytatják és egyéniségükkel gazdagítják a kialakult „gyulai stílust”.
Balogh Gyula a Magyar Képzőművészeti Egyetemen Sarkantyú Simon festő osztályában végzett 1975-ben. Tényleges mesterének azonban Tóth Tibor festőművészt tartotta, akinek a szakkörébe 16 éves korától járt rajzolni-festeni Rákosligetre. Ez a rákosmenti fiatal művészpalánta csoport jött Gyulára Tóth Tibor vezetésével 1969-ben először. Ebben a városban alakult ki néhány év alatt a már emlegetett Gyulai Iskola, a művésztelep körülményeiből kifejlődve. Balogh Gyula, Székelyhidi Attila, Marosvári György, Szakáll Ágnes és még pár szobrász (Lakatos J. Péter, Tömpe Emőke és Albrecht Júlia) vetette meg az alapját a mai Gyulai Iskolának, amelyet ma már 25 művész képvisel.
Balogh Gyula szakmai pályáját meghatározta ez az indulás, és kivételesen tiszta következetességgel haladt, folyamatosan fejlődve, egyre mélyülő tartalmak kifejezésére vállalkozva.
Számos egyéni kiállítása volt kül- és belföldön (Salzburg, Katzenberg, Hódmezővásárhely, Budapest, Hatvan, Ráckeve stb.) A nagy országos kiállításokon rendre díjakat kapott, Hódmezővásárhelyen a legrangosabb Tornyai-plakett díjat is elnyerte. 1987-ben visszatelepült Monorra, ahonnan származott. 2018-ban Monor városa díszpolgárává választotta.
A magyar képzőművészeti közéletben alkotásaival intenzíven jelen volt. Tagja volt a Magyar Vízfestők Társaságának, a Sensaria csoport tiszteletbeli tagja, a MAOE mellett a Molnár C. Pál Társaságnak is tagja, és a Gyulai Művésztelep Egyesület első elnöke és a telep vezetője volt 2009 és 2012 között. Több művésztelepen alkotott, a makói, mártélyi, nagykőrösi, nagybányai művésztelepeket is szívesen látogatta. Művei számos múzeum, közgyűjtemény anyagát gazdagítják.
Életműve kiteljesedett, olyan remekműveket alkotott, mint a „Kutunk” című festménye, amelyet művésztársai az évszázad egyik fő művének tartanak. Csendes, szerény puritanizmusa miatt méltatlanul későn kapta meg 2018-ban a Munkácsy-díjat. Alkotóereje teljében, a 70. életévében súlyos betegsége legyőzte. A Gyulai Iskolát és a magyar festőművészetet pótolhatatlan veszteség érte halálával.