Gyulai Hírlap - Kávémesék

Ahogy mondani szokták, Rozványi Dávid kezdetben csak az asztalfióknak írogatott. Tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy alkotásait másoknak is megmutassa. Ez 2009-ben történt. Azóta folyamatosan jelen van az irodalmi életben. Novelláit, verseit legfőképpen a világhálón terjeszti, de írói esteken is bemutatkozik, ha meghívják. Műveit több helyen is előadták már, elsőként az ausztráliai magyarok hallhatták egyik költeményét. Ezt akkora érdeklődés kísérte, hogy meg kellett ismételni.

A gyulai esten a hallgatóság azt is megtudta, hogyan születtek meg a Solymáron élő közgazdász „kávémeséi”. Mint mondta, egyik barátja jegyezte meg neki egyszer, hogy az írásai bővelkednek a mellékszálakban, pedig mindenkinek az előnyére válna, ha ezeket egyetlen kávé mellett el lehetne olvasni. Ennek hatására öltött formát a Boldogságbolt-ciklus, amelynek már a harmadik része is elkészült, sőt jövőre a negyedik végére is pont kerülhet.

Házigazdaként Bokor Ildikó, a Boróka Kulturális Egyesület elnöke arra is rákérdezett a találkozón, miért tartja meghívottja fontosnak, hogy magyar történelmi személyiségekről, helyszínekről tudósítson. Rozványi Dávid úgy vélte, számára ajándék, hogy felhívhatja a figyelmet Magyarország valódi értékeire. Küldetésének is tekinti ezt. Gyulán még nem járt, de mivel nagy tisztelője Apor Vilmosnak, vágyott arra, hogy elmondjon egy imát a mártír püspök egykori plébániatemplomában. Megjegyezte, Facebook-oldalán és blogján rendszeresen foglalkozik a kevésbé ismert magyar szentekkel, legutóbb Szent Erzsébet életét, a hozzá fűződő legendákat dolgozta fel.

Mély vallásossága kapcsán azt is kifejtette, hogy az 1950-es évek elején felmenőit kémkedés miatt letartóztatták. Volt köztük, akit halálra, volt, akit életfogytiglanra ítéltek. Az édesapjára is lesújtott a rendszer, mégsem adta fel. A börtönben is tanult, képezte magát, végül elvégezte az egyetemet. Amikor Gálosi Natália pszichológus, a gyulai fogvatartottak nevében megköszönte neki, hogy a foglalkozásaikon feldolgozhatták a Boldogságboltot, azt válaszolta: írói munkásságának ez az egyik legnagyobb dicsérete.

Az összejövetel végén Rozványi Dávid egy nagyon személyes vallomást is tett. A jelenlévők megtudhatták: gyermekkorában falak választották el kortársaitól, hisz rossz volt a hallása és a látása, beszélni tizennyolc éves korára tanult meg. Erőt ehhez istenhitéből, katolikus vallásosságából merített. Aláhúzta: fontos, hogy mindenki meglássa önmagában az isteni csodát, és úgy tekintsen a halálra, mint az élet kiteljesedésére.

Béres Ildikó, Bokor Ildikó, Ábrahám György és Fodor György tolmácsolásában az eseményen Rozványi Dávid több költeménye, novella-részlete is elhangzott.