Gyulai Hírlap - Stadionrockot játszani stadion nélkül hamis vállalás

Amikor az előző albumuk a Dicsőség kész lett, Beck Zoltán úgy gondolta, az volt az utolsó, „azt éreztem, nincs már bennem újabb lemez, legfeljebb egy-egy dal” – nyilatkozta a premier idején az egyik online portálnak. Aztán „gyűltek az ötletek, a szövegek és a dallamok is, és egyre inkább elkezdtek egyfelé beszélni”, így tavaly nyárra már érezte, hogy születőben egy új lemez.

A tizenegy dallal ősszel kezdtek el stúdióban dolgozni, a végül nagyjából 35 percessé lett lemezt a korábbiaktól eltérő módszerrel rögzítették. „Ligeti György, a lemez producere azt mondta, lőjük össze a hangszíneket, vegyük fel a fejhallgatót, és azzal az indulattal, ahogy a dalok fogalmaznak, játsszuk el őket. Indulatosabb, koncertszerű metódussal dolgoztunk” – mondja erre a zenekar vezetője.

Az új lemeznek más a zenei és hangzásvilága, mint az eddigiek, csak az első szám, a Szeretni akart jeleníti meg a korábbi zenei gondolkodásukat. Ezek olyan 30Y-dalok, amelyeket az énekmelódia vezet, nem a harmóniasorra született a dallam és a szöveg, hanem jellemzően a szövegek kényszerítették ki a melódiákat. „Összeállt a fejemben egy holisztikus elképzelés egy dalról, hogy mi is ez a darabja a világnak, és abból kezdtük közösen dolgozni, az ötletet formálni, értelmezni, hangszerelni”.

Ha a hangzásvilág, a zenei gondolkodás más is, a mondanivaló ugyanaz. Az új lemez azzal foglalkozik, amivel a 30Y a kezdetektől: az emberi egzisztencia alapjaival, „azzal, hogy mi az, amiért létezünk a világban, hogyan tudjuk felismerni magunkat, hogyan tudunk eltávolodni önmagunktól, hogy aztán onnan tekinthessünk rá arra, akit addig magunknak mondtunk” – mondja Beck a premierkor.

A hangzás újszerűsége viszont jelent kihívásokat az együttesnek a koncerteken. „Ami a lemezmegmutató koncertekben valódi nehézség, az már az első alkalommal megmutatkozott: az, hogy hogyan tudjuk az új lemez új dalait valamilyen viszonyba hozni a régi dalokkal. Az új dalok új nyelvet beszélnek, és meg kellett találni azt az elbeszélői pozíciót, ahol hitelesen elő tudjuk adni őket is, a régieket is, miközben néha másodpercek alatt évtizedeket utazunk az időben” – mondja erről Beck. Példaként említi az Ül és vár című 2004-es számukat, ami után tizenöt évet kell ugrani, ha az új albumról akarnak játszani. Egy lemezmegjelenés utáni koncertturnén nehézséget jelent az is, hogy „az első koncerteken nem tudjuk, csak sejtjük a dalok kontextusát, ahogy azt sem tudjuk, hogy hogyan és merre mozdítják a koncert ívét”.

Beck példaként a színházat említette, azt, hogy színészek szokták mondani, nem a premiert érdemes megnézni, hagyni kell a darabot összeérni, kiforrni magát, és a tíz-tizenötödik előadáson elmenni rá. „A mi dalaink ugyanígy közönség előtt érnek, forrják ki magukat. Így mi koncertről koncertre egyre pontosabban tudjuk, mi az, amit ezekkel a dalokkal mondunk”.

A budapesti lemezbemutató óta három vidéki koncertjük volt – de a gyulai előtti estén lesz még egy pécsi –, ezeken már képet kaphattak arról, hogy a közönség hogyan fogadta az új lemezt. „Egészen megdöbbentő élmény, hogy az új dalokat pont úgy énekelték, ahogyan a régieket. Ez nekünk azt jelentette, hogy a közönség számára ezek hamar evidenssé, a 30Y-világba könnyen beépíthetővé váltak”.

A pécsi zenekar eddig is köztudottan széles repertoárból válogatta ki egy-egy koncert előtt, hogy mit játszik. Amikor 2017 őszén volt a budapesti A38-as hajón egy koncertsorozatuk – ez volt az alapja a korábban már említett, tavaly megjelent koncertlemeznek –, akkor egy hét alatt 77 dalt játszottak el. Az új lemez megjelenésével ez a mozgástér tovább bővült, mondja Beck, igaz, nem egyszerre kezdték játszani az összes új számot. „Szép lassan vezetjük be az új dalokat, egyelőre hatot tudunk koncerteken úgy eljátszani, hogy sejtjük róla, hogyan működik, és őszre érünk végig az egész lemezen”.

A jelenlegi repertoáron (a diszkográfia csaknem kétszáz dalából) 51 koncertek alkalmával rotálódó daluk van, amiből esténként kiválasztják azt a tizennyolc-húszat, amit eljátszanak. „Arra kell most figyelnünk, hogy elő tudjuk készíteni az új daloknak azt a teret, ahol a legtöbbet tudják hozzáadni az estéhez, hogy megtaláljuk, mik lehetnek azok az újak köré illeszkedő régiek, amelyek segítik, hogy az újak ereje megmutatkozzon”. Példaként a ha igaz című számot említi, ami a lemezen az utolsó, az album szerkezetének, felépítésének fontos eleme, hogy erre a dalra fusson ki. „Egy koncert viszont folytatódik azután is, hogy ezt eljátszottuk, így nagyon fontos, hogy megtaláljuk, mi jöjjön utána, mi az a cezúra, ami ahhoz kell, hogy utána hitelesen játszhassunk tovább”.

Egy-egy dalról ráadásul koncertek közben derülhet ki, hogy nem minden közegben szól ugyanolyan jól. Példa erre a Dicsőség lemez címadónak számító dala, a Nincs másik élet, „ez a szabadtéri fellépéseken jól előadható, a monumentalitását megmutató dal, de klubokban nem játsszuk, mert ott nem jön ki az ereje”. Ezeket a jellemzőket kell megtudnia a zenekarnak az új dalokról is, hogy a megfelelő környezetben és módon adhassák elő őket, mert „stadionrockot játszani stadion nélkül hamis vállalás”. A gyulai közönség (is) arra számíthat így, hogy az új lemezről a szeretni akart, az ahol a semmit találod, a megint elárultál, a gyáva, a ha igaz és a lélek ára szólalhat meg a szombati koncerten.

A lemez újszerűsége az is, hogy rendhagyó borításban jelent meg: fakeretre húzott, vászonra nyomott festménybe csomagolva foghatjuk a kezünkbe az új 30Y-albumot. A festményt a takacsbelane néven alkotó Takács Béla készítette, aki három borítóvariációt tervezett. A kiadványból utángyártást kellett rendelni, ennek köszönhetően a különleges csomagolású albumok a gyulai koncerten is kaphatók lesznek.