haász jános
Fotó: Gyulai Hírlap
- Haász János
- Metrónőm
- Színes nadrág szürke bőrön,
- élete monokróm tárlat,
- monoton melódiákat
- dobál szét a sápadt földön.
- Páratlan ujjú patás
- párnás szemmel párosodna –
- csillogó lábkörmein
- mélybordó árnyalatokban
- telepszik meg a kétségbeesés.
- A metrónál még nem állították át az órát,
- bukaresti idő szerint megyünk a mélybe.
- Megfeszül a cipzár,
- csak lenne már vége
- Két lépcső visz lefelé,
- egy a fénybe fel.
- Nyomasztó utazás végén
- a bokrok között érem el.
- Véres a hús, tép a szája,
- tékozló a mozdulat,
- pontosan jár, üt a pulzus,
- fojtogat az indulat,
- hazaindulok, és érzem,
- nem moshatom le magamat.
