Gyulai Hírlap - Zwiback teával

Nem is habozunk sokat, inkább rögtön belevágunk a közepébe, s elárulunk egy nagy-nagy titkot, amelyről Héjja Julianna Erika levéltáros egyszer már említést tett az egyik dolgozatában. 1887 karácsonyán fordult elő, hogy a család egyik tagjának, Ladics György (1834–1906) ügyvéd és Sztojanovits Krisztina (1843–1911) legidősebb lányának, Ladics Irénnek (1865–1945), nem igazán volt kedve az ünnepi sütés-főzéshez, ezért úgy döntött, nem vág bele, se diós, se mákos tésztát nem készít, esetleg csak a cselédeknek csináltat, hogy megőrizze lojalitásukat. Az ünnep első napjára meghívott vendégeknek is csak egyféle tésztát szolgált fel.

Ebből a kurta beszámolóból tudjuk, hogy tészta biztosan szerepelt Ladicsék karácsonyi menüjében. Ma már ez eléggé furán hangzik, nem is hiszem, hogy napjainkban bárki ezt az ételt merészelné felkínálni a hozzá látogatóba érkezőnek. Érdemes ezért ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy Irén azok közé tartozott, akik szívesen próbáltak ki új dolgokat, korábban nem ismert ízeket.

A karácsonyi tésztagyúrásból időnként Ladics Lászlóné Kliment Margit (1869–1949) is kivette a részét, például 1889 decemberében. Számára viszont ez nem jelentett terhet, sőt, inkább szórakozásból vállalta be, hisz öccse emlékezete szerint ez volt a kedvenc konyhai foglalatossága.

Ugyanebben az évben Margit idősebb húga, (Mádi) Gabriella (1871–1931) zwibackkal, vagyis kétszersülttel lepte meg a bátyját, aki vagy örült neki, vagy nem, hisz édesanyjuk szerint nem lett túl jó. Ám ez a ledorongolás annyira azért nem tekinthető relevánsnak, hisz a mama volt a kisasszony legfőbb kritikusa. Kliment Ferenc (1870–1922), azaz Duci, Margit öccse például nagyon ízletesnek találta, és tea mellé ette. Ráadásul Gabriella ekkor már tapasztalt szakácsnak számított, tudniillik első konyhai sikereit 17 éves korában könyvelhette el. A Mádi-féle kétszersült végül a következő év ünnepi csomagjába is bekerült, ám valamivel finomabb változatban. Jóllehet ez is könnyen tört, és az egyik meg is barnult, a naplóban Mamusnak becézett anya szerint ez nem nagyon rontott rajta.

Ami majdhogynem kötelező volt a Ladics család számára ilyenkor, az a pulykahús, de vélhetően kalácsot is szinte mindig sütöttek. Kliment Ferenc tetszését leginkább a diós és mákos paiglik, vagyis a bejglik nyerték el. Erről egy ízben így vélekedett: „olyanok is, mintha Pozsonyban készültek volna!”

A vonatkozó feljegyzések szűk köréből és Bódán Zsolt békési levéltáros disszertációjából megtudhatjuk azt is, hogy karácsonykor a Jókai utcai házban is állítottak fát, fenyőfát, amit aranyozott dióval, kis gyertyákkal, cukorkákkal és szaloncukrokkal díszítettek.