Képünkön balról: Lukács Katalin
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Mindhárom művész a nagybányai festőiskola szellemi örökségét magáénak valló máramarosi tájképfestőtelepen alkot. A Véső Ágoston Munkácsy-díjas festőművész által újraszervezett táborban a nagybányai és erdélyi magyar alkotókon kívül román, magyar, ukrán, német és olasz művészek is megfordulnak.
A megnyitón elhangzott: a német nemzetiségű Filcz Leopold a nagybányai egyetemen végzett festőszakon, míg barátja, a román Simion Pop a kolozsvári művészeti egyetemen szerzett diplomát. Lukács Katalin magyar textilművész, selyemfestő a nagybányai művésztelepen kezdte el képezni magát. A textilmérnöki végzettség megszerzése után a Magyar Iparművészeti Egyetemen diplomázott. Selyemfestészettel a 90-es évektől foglalkozik.
Kónya István
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Kónya István alpolgármester köszöntőjében emlékeztetett: Gyula és Nagybánya között tíz évvel ezelőtt jött létre testvérvárosi kapcsolat, amely elsősorban a képzőművészetben ölt testet.
Az alkotókat és a megjelenteket románul üdvözölte Olteanu Florea, a gyulai román nemzetiségi önkormányzat alelnöke, Mittag Mónika, a fürdővárosi német nemzetiségi önkormányzat elnöke pedig német nyelven mondott köszöntőt.
Fábián Irén képzőművész, aki maga is tagja a nagybányai festőtelepnek, Véső Ágoston nevében szólt a jelenlévőkhöz. Elmondta, az alkotótábor vezetője nagyon szereti Gyulát, ahol legutóbb 2012-ben nyílt kiállítása.
Fábián Irén
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Mint fogalmazott, a több mint húsz évvel ezelőtt megújult nagybányai tájképfestőtelepnek varázsa van. Hozzátette: az ott megforduló művészek a mai korra reflektálva, szabadon, ugyanakkor a régiek örökségét megtartva próbálnak alkotni.
A művész felhívta rá a figyelmet, hogy Lukács Katalinnak a gyulai Százéves cukrászdában is kiállítása nyílt.
Durkó Károly megnyitóbeszédében kifejtette, a kortárs nagybányai művészetből ízelítőt adó tárlat egy folyamat egyik állomása. Emlékeztetett: az 1928-ban létrejött gyulai művésztelepen több olyan festő is alkotott, aki a nagybányai tábort is rendszeresen látogatta. Felidézte: a Stéberl András-féle kolbász címkéjét tervező gyulai rajzpedagógus, Kiss Sándor 1929-ben tanult a nagybányai iskolában.
Az elnök kitért arra is, hogy az 1960-as, 70-es években – néhány fotósnak és festőnek köszönhetően – szorosabbá vált a gyulaiak és nagybányaiak közötti viszony. Hozzáfűzte: a rendszerváltás utána a gyulai székhelyű Magyarországi Románok Kulturális Szövetsége tartotta a kapcsolatot a határon túli művészekkel.
Durkó Károly
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Elmondta, Véső Ágoston 1996-ban intézményesített formában szervezte újjá a nagybányai művésztelepet. Hangsúlyozta, az alkotótáborból kitűnő művészek kerülnek ki.
Aláhúzta: a gyulaiak és a nagybányaiak között baráti kapcsolatok alakultak ki, időről időre meglátogatják egymást, otthon érzik magukat egymásnál.
A kiállított alkotásokról szólva megjegyezte: azokról Ziffer Sándor, Nagy Oszkár, Tibor Ernő, Ferenczy Noémi képei köszönnek vissza.
Durkó Károly végezetül kiemelte, a három különböző nemzetiségű alkotót és a megjelenteket is a művészet szeretete köti össze.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
