Erdész Ádám, Szilágyi Adrienn és Héjja Julianna Erika
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Dézsi János könyvtárigazgató két házigazdát köszöntött ezen az esten: Erdész Ádám levéltárigazgatót és Héjja Julianna Erika főlevéltárost. Kettőjük közül az első szó jogát Erdész Ádám kapta meg. Az intézményvezető elmondta, a kötet első bemutatója a budapesti Barabás Villában volt, ahol nagy számban jelentek meg a szakma képviselői. Ezt követően a szerzőről, beszélt, aki az Erkel-gimnáziumba járt, és jelenleg az MTA Történettudományi Intézetében Gyáni Gábor osztályán dolgozik.
Magáról a könyvről Erdész Ádám így vélekedett: keretét Békés megye 18–19. századi története adja, annak a számba vétele, hogyan és honnan került ide a nemesség a törökök visszaverése után, majd miután itt letelepedett, milyen karrierlehetőségeik álltak a rendelkezésére. Jelezte, a szakmunkában természetesen arra is választ kapunk, mi vezetett a nagybirtok elidegenítéséhez.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az akkori körülményekről a levéltárigazgató kifejtette, a török hódoltság után azok jöhettek ide, akik állást kaptak, így Békés vármegye azok közé került, amelyek nemessége igen alacsony számú volt. Az 1830-as és az 1840-es években, amikor összeírták a szavazásra jogosultakat, ebben a régióban 1050 férfit vettek nyilvántartásba. Összehasonlításként megemlítette, Zemplénben több mint hatszor ennyit.
Erdész Ádám úgy vélte, a kötetben rendkívül sok új információt találhat az, aki elolvassa. Megjegyezte: bár az uradalomtörténet nem a történettudomány legérdekfeszítőbb műfaja, a szerző változtatott ezen, hisz megnyitotta a társadalomtörténeti nézőpontot, amellyel hallatlanul izgalmassá tette a vizsgálatot. Ennek megfelelően könyvében nem csupán a birtokokról ír, hanem házassági stratégiákról, szakmai életpálya-építésekről is. Egy olyan látószögből vetíti elénk a 19. századi nemesi világot, amelyet eddig nem ismertünk.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Héjja Julianna Erika kiemelte, aki figyelemmel kísérte az utóbbi évek történettudományi publikációit, az 2011 óta folyamatosan találkozhatott Szilágyi Adrienn azon írásaival, amelyekben a Békés vármegyei nemesség 18–19. századi múltjával, vagy a Harruckern-uradalom birtoklástörténetével foglalkozik.
A méltatásból megtudtuk, a szerző 2010 óta érdeklődik töretlenül a téma és a régió iránti: ekkor nyújtotta be ugyanis az ELTÉ-n a 2016-ban sikeresen megvédett doktori disszertációját. A most megjelent szakmunkának ez a dolgozat volt az alapja.
Ám a számok is önmagukért beszélnek, mutatott rá Héjja Julianna Erika: Szilágyi Adrienn 380 oldalon 857 lábjegyzettel kísérve és 29 táblázatba tagolva osztja meg az olvasóval kutatási eredményeit, amelyek hét levéltár forrásanyagán és több mint háromszáz tételes felhasznált irodalmi jegyzéken alapulnak. A ráfordított munka nem volt hiábavaló, hangsúlyozta a gyulai főlevéltáros, hisz a kötet kiérdemelte a Hajnal István Kör Benda Gyula-díját, amellyel a fiatal társadalomtörténészek kiemelkedő teljesítményét jutalmazzák.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az elmúlt tíz év alatt Szilágyi Adrienn 383 nemes család 357 tagját kutatta ki, akik 44 vármegyéből érkeztek Békés vármegyébe, a legtöbben Észak-Magyarországról, Turócból és Liptóból. A beköltözők egyharmada megyei, 19 százalékuk uradalmi alkalmazásban helyezkedett el, míg a foglalkozásstatisztikai rangsor harmadik és negyedik helyére a kézművesek, valamint az egyházi pályára lépők kerültek.
1798-ig már csupa idegen nevű kezére került az óriási Harruckern-birodalom, az utókor így legfeljebb azzal vigasztalódhat, hogy 1853-ban, a vagyon elosztásáról rendelkező oklevélre egy kivétellel mind a huszonhárom Harruckern-örökös magyarul írta rá a nevét.
A könyvbemutatón elhangzott: a Harruckern-leszármazottak közös pénztárat tartottak fenn, szükség esetén ez családi bankként funkcionált, vagyis kölcsönökkel segítette ki a rászoruló családtagokat. Mégis akadt a famíliának olyan tagja, akin már ez a védőháló sem segített: ő az 1930-as években adott túl birtokain.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A régmúlt feltérképezése során Szilágyi Adrienn a megye elitjét is lajstromba vette. Számításai alapján a csoportba hetvenkét nemes férfi tartozott, akik hatvannégy családból származtak. A szóban forgók házasságkötéseit és végzettségét a történész külön is kielemezte, ez által valódi ínyencségeket tudott megosztani az érdeklődőkkel ma is jól ismert történelmi figurákról.
Héjja Julianna így fogalmazott: bízik benne, hogy az első pillantásra száraznak tűnő adatsorok mögött az olvasó is felismeri a történelemalakító embert a maga egyéni históriáival, kapcsolatrendszerével. Befejezésül reményét fejezte ki abban, hogy Szilágyi Adrienn ezek után is szívesen foglalkozik majd a témával, örömöt és kihívást lát benne.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A maga során a szerző mindenekelőtt a kutatási módszerét részletezte, és kifejtette, több pozíción át igyekezett megfogni az uradalmi alakokat. Mint mondta, az is izgatta, miként kell elképzelni a török hódoltság után a megye társadalmát, hogyan alakult ez ki. Ezzel kapcsolatban arra a következtetésre jutott, hogy mivel a Harruckernek teljes mértékben leuralták a megyét, csak egy szűk középbirtokos, illetve egy széles kisbirtokos réteg formálódhatott itt ki. Azaz egy csonkanemesség. Ebben a közegben próbálta meg mindenki megtalálni a boldogulását. De ami nagyon lényeges, mutatott rá a történész, hogy megérkezett egy olyan társadalmi réteg is, amely a továbbiakban politikai szerepet vállalt. Márpedig ez egy olyan konstrukció, amely túlmutat a rendiségen.
