Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A könyvtár visszatérő meghívottja nem csupán élvezetes előadásmódjával ragadja magával az érdeklődőket, hanem felkészültségével is. Hisz minden alkalomra nagyon alapos kutatásokat végez, szakirodalmat olvas el, az így szerzett adatokat pedig azzal teszi befogadhatóvá, hogy nem kis erőfeszítéssel válogat hozzá fotókat és videókat. Az elmúlt tíz évben 40 ezer felvételt készített a világ legkülönbözőbb helyszínein, ezek közül mutatja meg azokat, amelyek önmagukban is tartalomközvetítők, és alátámasztják a mondanivalóját.
Ezúttal az „őrültnek” becézett spanyolokkal ismertette meg a gyulai publikumot. Olyan értelemben tette ezt, hogy azokat a pillanatokat is beválogatta kétórás értekezésébe, amelyek kalandossá, izgalmassá, és ezáltal érdekessé tették ibériai látogatásait. Radnóti Edit ugyanis kilencszer járt már a nyugat-európai országban. Egyfelől a nyelvtanulás miatt is, másfelől a régió természeti és építészeti szépségei is vissza-visszacsalogatják.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
No meg a számos néprajzi kuriózum. Ezek közül említette meg azokat a népszokásokat, amelyek számunkra teljesen idegenek, sőt fel is háborodunk rajtuk. Így például a paradicsom-, a tojás- és a lisztdobáló ünnepséget, a koporsós felvonulást, a kecskedobáló versenyt, vagy azt a hátborzongató spanyol gyakorlatot, amikor csecsemők fölött ugranak át a felnőttek. Ezektől látványban és furaságban a húsvéti felvonulás sem marad el, amikor csuklyába öltözve, gyakran mezítláb és fülsértő fals zene kíséretében indulnak körmenetre a római katolikus latinok, hogy szentjeik irtózatosan nehéz szobrait megsétáltassák.
Hallhattunk arról is, mennyire lassan haladnak az építkezésekkel, ám az eredményt nézve nem árt kivárni, amíg befejeznek valamit. Igaz, hogy ez a legtöbb esetben több emberöltőt is igényel. Ilyen a színes fényárban úszó Almudena katedrális, aminek akkor kezdtek neki, amikor Madridot nevezték ki 1561-ben Spanyolország fővárosának, de csak 1993-ban lett látogatható. Ennek a ráérős hozzáállásnak egy másik beszédes példája a jól ismert barcelonai Sagrada família, amelyen már a 144. éve dolgoznak, de amennyiben nem jön semmi közbe, akkor nyolc év múlva befejezik. Gaudí terve a templommal kapcsolatban az volt, hogy tornya magasabb legyen a kölni dóm tornyánál, és ez meg is lesz, ha a munkálatok végéhez érnek.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Radnóti Edit útja az épített attrakcióktól a terménypiacra vezetett, ahol példás rendet és menyei táplálékokat csodálhatott meg, egyebek mellett a híres spanyol sonkák millió változatát, még az úgy nevezett bárokban is, ahol a mennyezetről lógatják le a disznócombokat, mintegy dekorációként, kis védőernyőkkel alattuk, hogy a zsír ne csöpögjön rá a betérőkre. Ennek ellenére egyik tősgyökeres ismerősét azzal lepte meg, hogy főzött neki egy körömpörköltet, amitől az illető előbb ódzkodott, viszont miután megkóstolta, nem győzte isteníteni. A csabai csípős kolbászt és az Erős Pistát azonban nem tudta megenni a spanyol, hiába hangoztatta magáról előzőleg azt, hogy imádja a csípős ízeket.
A kulináris élvezeteket kiegészítve Radnóti Edit az államigazgatási alapokba is bevezette hallgatóságát. Elmondta, hogy Spanyolország 17 autonóm tartományból áll, ezek mindenike saját önálló parlamenttel, tehát döntési joggal rendelkezik. És bár nem ebből a széles körű önrendelkezésből következik, de az országban nagy a rendőri készültség és jelenlét, vélhetően a lakosság heves temperamentuma miatt. A kilincsekre kiakasztott kenyeret azonban esze ágába sem jut senkinek elemelni. A kisebb településeken pedig egyáltalán nem.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Merthogy Radnóti Edit nem csupán a nagyvárosokban nézett szét, ott, ahol nyüzsögnek a turisták, és ahol időnként azért lenyúlják az ember pénztárcáját, amiként az övét, hanem a kisebb településeken is, a zarándokútvonalakon, ahol csend van, és nyugalom, és ahol nyugodtan nyitva lehet hagyni a szállások ajtaját, bent lehet hagyni a szekrényekben az egykori tulajdonosok személyes tárgyait, mert senki nem lop el semmit a lakásból. Koldusok, kéregetők azért ott is akadnak, főként magukat alázatos szolgáknak feltüntető kelet-európaiak. Mégsem tőlük, hanem a bikáktól ijedt meg a maroknyi magyar kalandozó, miután beléptek egy drótkerítéssel lezárt legelőre. Az ima erejével azonban sikerült meggyőzniük az állatot békés szándékaikról.
Mindezek mellett az előadó számos szépséget is felcsillantott a napfényes Spanyolországba vágyó gyulaiak előtt. Ezek közül befejezésül kiemelnénk a legyezőket, amelyek szintén jellegzetes tárgyai a spanyol nőknek, és azt hiszem, álmai a magyar asszonyoknak. Sajnos úgy tűnik; hogy egy ideig az is marad, hisz egy-egy autentikus darabért akár a 180 ezer forintot is elkérik.
A Világjáró gyulaiak sorozat követői ezúttal is hatalmas élménnyel távoztak a könyvtárból.
