– 208 esztendeje annak, hogy megszületett nemzeti imádságunk zeneszerzője ezek között a falak között – kezdte beszédét Kónya István alpolgármester. – Hogy mit jelent ez Gyula városának, azzal minden polgártársunknak tisztában kell lennie.
Az alpolgármester szerint, ha megvizsgáljuk a lelkiismeretünket, akkor talán választ kaphatunk erre a kérdésre. Amikor elénekeljük a Himnuszt, akkor eszünkbe kell jusson, hogy Erkel Ferenc a magyar nemzet legnagyobbjai közé sorolható. Közös felelősségünk, hogy tovább vigyük és ápoljuk a hagyományát.
Emlékbeszédében Németh Csaba történész arról beszélt, hogy mit jelentett a zeneszerzőnek Gyula. Mint mondta, elsősorban azért kötődött a városhoz, mert itt született, de a szülőháza nem csak otthont jelentett számára, hiszen az épületben iskola is működött akkoriban, Erkel Ferenc pedig abban az intézményben végezte el az első két osztályt.
A Himnusz megzenésítőjének számos felmenője zenész volt, így talán nem is volt kérdéses, hogy milyen pályát válasszon. Erről egykor ő maga is nyilatkozott Gárdonyi Gézának, aki megkérdezte tőle, hogy fel tudná-e idézni azt a pillanatot, amikor eldőlt, hogy zenész lesz. Az akkor már idős Erkel erre nemmel felelt, de azt mondta, hogy arra tisztán emlékszik, amikor eldőlt, hogy magyar zenész lesz belőle, majd felidézte Gárdonyinak az egyik Gyulára való hazatérésének történetét. Németh Csaba szerint a zeneszerző egész életére hatással volt szülőháza, környezete és Gyula városa.
Az ünnepség a koszorúk elhelyezésével zárult.