görgényi ernő
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
– Szent István műve, mint minden igazán nagy mű, egy álommal kezdődött – kezdte ünnepi beszédét Görgényi Ernő. – Az ősi magyar fejedelem, Ügyek felesége, Emese álmával. A gyermekét váró Emesének álmot sugallt a turulmadár, amelyben az asszony méhéből idegen földön kiterebélyesedő folyó eredt. Ez az álom azt jelentette, hogy születendő fia kivezeti népét Levédiából, új hazára lelnek és utódai dicső királyok lesznek. A gyermek neve Álmos lett, aki Árpád apja volt. S valóban, új hazára leltek és utódaik ma is dicső uralkodókként élnek emlékezetünkben.
A polgármester kiemelte, hogy a mű kiállta az idő próbáját, pedig a megpróbáltatások nem kerülték el nemzetünket: már a kezdet is küzdelmes is volt, hiszen a Bizánci- és Német-római Császárság kiegyezésekor a magyarság először került nagyhatalmi harapófogóba – de sajnos nem utoljára. Ám Géza és István világosan látták, hogy csak keresztény Magyarországnak van jövője, mindezt viszont testvérharcok megvívása árán kellett kivívni.
Közel harminc év alatt István keresztény királysága kiterjesztette hatalmát az egész Kárpát-medencére, aki ekkorra már egész Európában ismert és tisztelt király volt.
– Első királyunk ugyanis nem csupán azáltal épített rendkívül erős alapot országának, hogy a nyugati orientációt választotta, de azzal is, hogy mindezt nem egy vazallus állam uralkodójaként tette. István nem a német császártól, hanem II. Szilveszter pápától kért és kapott koronát, így sikerült a németországitól független magyar egyházat és magyar államot teremtenie.
– A Szent István megkoronázása óta eltelt 1018 esztendő Magyarország függetlensége, időnként megmaradása érdekében folytatott küzdelmeinkről szólt – tette hozzá a városvezető. Mint mondta, a Német-római Birodalom, a tatárok, a törökök, a labancok, a nácik és a szovjetek hol leigázni, hol megsemmisíteni próbálták országunkat, de eleink, akik semmitől sem riadtak vissza, újra és újra megvédték azt.
Görgényi Ernő kiemelte, hogy a gyulai vár tövében adott a hely szelleme, hogy mindezt átérezzük: 1566-ban alig több mint kétezer várvédő nézett szembe a török többszörös túlerejével, a maroknyi vitéz pedig kilenc héten keresztül küzdött és kitartott annak ellenére, hogy semmi esély sem volt a győzelmükre.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
– Amikor harcoltunk, annak mindig volt eredménye. A 150 éves török hódoltság alatt sem volt egyetlen pillanat sem, amikor a három részre szakadt országban élő nemzet feladta volna a reményt, a hitet Magyarország feltámadásában. Végig küzdöttünk az oszmán hódítók ellen. A Habsburg-elnyomásra előbb a Rákóczi-szabadságharccal, majd az 1848-49-es forradalommal és szabadságharccal válaszoltunk. Küzdelmeink gyümölcse a kiegyezés volt, amely elhozta azt a milleniumi, virágzó Magyarországot, amely iránt a mai napig nosztalgiázunk. Az ’56-os szabadságharccal pedig nagymértékben járultunk hozzá a szovjet rendszer négy évtizeddel későbbi összeomlásához, amely elhozta nekünk a ma is élvezett szabadságot és országunk függetlenségét.
Hozzátette, hogy amikor Szent István koronája mellől elhagytuk a pallosát, annak országvesztés lett a vége.
– Száz éve fejeződött be az első világháború és egy évszázada lesz az ősszel annak is, hogy elkezdődött az az őszirózsás forradalomnak nevezett hazaárulás, amelynek eredményeképpen elvesztettük országunk kétharmadát, vele nemzetünk egyharmadát, mert nem voltunk képesek küzdeni Szent István országáért. Ugyanis ne áltassuk magunkat. A trianoni országvesztésért elsősorban nem az első világháború győztes nagyhatalmait és nem a környező népeket kell okolni, hanem igazából saját magunkat. Mi magyarok voltunk azok, akik a kellő időben nem harcoltunk országunkért. Ez a szomorú igazság.
– Mindebből tanulva tudnunk kell, hogy mindenkor ki kell állnunk Magyarországért, mert helyettünk azt senki más nem fogja megtenni – fogalmazott Görgényi Ernő. – Mi, ma élő nemzedékek szerencsések vagyunk, mert Európa konfliktusai nem a csatatereken dőlnek el, hanem a tárgyalóasztalok mellett. De a tárgyalótermek falai között is küzdeni kell a hazáért, Magyarország szuverenitásáért, mert ez a kötelezettség is Szent István öröksége.
Magyarország népe a szovjet megszállást követően elsőként 1991-ben ünnepelhette először felszabadultan augusztus 20-át. II. János Pál pápa ez alkalomból nem csak a múltunkról, de a jövőnkről is beszélt, nagy bizalommal:
– „István király ezt a házat ezer évvel ezelőtt őseiteknek építette, és rajtuk keresztül a magyarok minden nemzedékének, akik azóta követik egymást országotokban. Tovább élnek ők és tovább folytatják ugyanannak a háznak az építését, amelynek alapjait Szent István vetette meg.” Úgy legyen! – zárta beszédét a városvezető.
Az ünnepi beszéd után a Magyar Állami Népi Együttes mutatta be a Tánckánon – Hommage a’ Kodály Zoltán című előadását. A rendezvényt tűzijáték zárta.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
