Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Belevigadt a Góbé a #GyulaiNyárba

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • G. K. E. KULTÚRA • 2018. augusztus 02. 15:17
Belevigadt a Góbé a #GyulaiNyárba
Meghozták a fővárosból a divatos népzenét

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

Rafináltan mixelte össze a különböző zenei stílusokat a Kárpát-medence egészét képviselő Góbé augusztus első napján a Rondella teraszán. A magyar népdalkincs szövetébe ugyanis a könnyű- és a klasszikus zene elemeit is belefonta.

A Góbé kínálata színes és pörgő, hisz egyfelől ragaszkodik az autentikus megszólaláshoz, legyen az komoly-, könnyű- vagy népzene, másfelől ötvözi is a különböző stílusokat és műfajokat, így alkotja újra saját hagyományait akusztikus hangszereken.

Az együttes városi folkzenekarként mutatkozott be 2007-ben a budapesti Fonó szerdai táncházaiban, ahol hétről hétre a Kárpát-medence tájegységeinek muzsikáját játszotta. A kultikus hely azóta is a banda egyik bázisa.

Idővel azonban egyre több koncerthelyszín, közösségi színtér állandó és visszatérő résztvevője lett, és eredeti szándékát is újrafogalmazta: a tradicionális népzenei vonal mellett a világzene művelőjeként is népszerűségre tett szert. Célja viszont ma is az, hogy divatossá, kedveltté tegye a népzenét, amely, mint ezt a gyulai koncertjükön is kijelentették, olyan számukra, mint az anyanyelv, amelybe beleépítik mindazokat a hatásokat, amelyekkel találkoznak.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

Másfél órás koncertjüket az Indulj el című nótával alapozták meg, majd egy kis széki beütéssel folytatták. A közismert dalnak az Ez van! címet adták, mert úgy vélték, semmit sem tehetünk, ha a Dunáról fúj a szél.

De aztán feltűnt a Rondella fölött a képzelt Szivárvány, és besétált az egyre oldottabb és befogadóbb hallgatóság közé Az idegen is, aki elmondta, hogy bár a népdalaink annyira szomorúak, mint sehol másutt a világon, annyira vidáman adjuk ezek mindegyikét elő, mint senki más rajtunk kívül. És azt is megtudtuk, hogy olyasmiket is megéneklünk, amelyekről más népek még csak beszélni sem tudnak. A világzenei felhozatal akkordjai közepette felemelő volt ezt hallani.

Nem hiába következett a sorban a Szászcsávási Zenekar által inspirált Fel, majd a Bánatba vegyített biztatás, hogy bár vannak dolgok, amiket nem szívesen vállalunk be, a kötelesség cselekvésre késztet.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

Végül kaptunk egy irodalmi magaslatokba röptető számot is, amelynek alanyáról és tárgyáról a hajdúsági Arany János verset írt, és amelyben egy bőrduda is szépen, alföldiesen megszólalt. Ehhez társult a költői cím, a Megszólal.

Az Alma a fa alatt kezdetű magyar nóta dzsesszes értelmezésben kapott lángra, hevét a záróakkordok felé haladva a Keserű víz csillapította.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen diplomás underground muzsikusai, a Góbék a Kerekes Band-féle vonalat követő ráadások egész sorával búcsúztak el gyulai közönségüktől, Kiss János rendezvényszervező azon ígéretével, hogy számíthatunk a visszatérésükre.

Befejezésül álljon itt mindazok neve, akiknek a visszatérésére nagyon is számítunk: Rigó Márton (hegedű, gitár, ének); Vizeli Máté (hegedű, brácsa, gitár); Egervári Mátyás (cimbalom, duda, furulya); Csasznyi Imre (tambura, brácsa); Timár Márton (nagybőgő) és Czupi Áron (ütőhangszerek).

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

Összes cikk - lent (max 996px)
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)