Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Azzal a céllal indultunk útnak, hogy megkeressük városunk legfincsibb lángosát. Vállalkozásunkba azonban nagyon hamar belebuktunk, a terepszemle végén ugyanis arra jutottunk, hogy ilyen nincs is. Hisz mindegyik gyulai lángos finom, és megérdemli, hogy azon nyomban megegyük. Így hát írásunkban Önöket is erre buzdítjuk!
Mint ismeretes, a lángos a magyar konyha egyik remeke, s nemhogy csak ízletes, de aránylag könnyen el is készíthető. Persze azért lehetnek nem kívánt bonyodalmai, amennyiben nem bánunk jól az olajjal, az adalékokkal, a serpenyővel és az idővel. De nem ez a valódi baj. A baj az, hogy a 21. század jelentős mértékben tett arról, hogy a magyar gasztronómia remekeit kitörölje a magyar ember emlékezetéből. A mai fiatal sajnos már csak halványan tudja, hogy van egy olyan étele, amely felér bármelyik amerikai gyorskajával, olcsó, és még egészségesnek is nevezhető. Talán az sem véletlen, hogy elődeinknek köszönhetően a bécsiek és a prágaiak is előszeretettel fogyasztják, de még az amcsik is vevők rá.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Bár az utóbbi évtizedekben a gyulai lángossütők közül is sokaknak kellett lehúzniuk a rolót, néhányan kitartottak, és alkalmazkodtak az új igényekhez. Hogy mit is jelent ez pontosan? Azt, hogy a hagyományos tejfölös-sajtos-fokhagymás lángos mellett számos kortárs kompozíció is megjelent a piacon. Kapható már ananászos Hawai, uborkás Al Caponés, kalóriákban gazdag erdőmesteres és melós, túró rudival töltött túrórudis, csokis-banános, tarját látott határőrös és tűzoltóknak való kolbászos-mustáros, gomba nélküli hamis, fogyókúrázóktól elzárt mindentbelés, no meg emberes, és hála istennek káposztás is, mert a sokszínű felhozatal ellenére nekünk az utóbbi maradt a kedvencünk, leszámítva a simát és a klasszikust. Mert a lángos elsősorban mégis csak lángos.
Úgyhogy megemlítjük, mert fontos: a másik nyertesünk, a lilahagymás-kolbászos-erőspaprikás magyaros szinte mindenütt jelen van, és ez így van rendjén. Hisz milyen is lehetne egy magyar találmány, ha nem magyaros? Ezért is szeretjük a magyaros helyett inkább a magyar jelzőt használni, javasolni.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Egyetlen gondunk akadt a rendkívüli felhozatallal, éspedig: hogy a legtöbb helyen a későkásák, így a mezei újságírók is kénytelenek beérni a lángos hűlt helyével, mert a sütödék zöme legkésőbb 11-kor bezár. Úgy gondoljuk, ez számunkra, s a délutáni, esti műszakosok számára tragikus, azt a szomorú tényt is belekalkulálva, hogy a vállalkozóknak ma már nem érné meg este hétig nyitva tartaniuk. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy van, ahol a kedvencünk csak péntek és vasárnap reggel érhető el.
Az már egy egészen más tál tészta, hogy az adagok általában akkorák, hogy két menüt is kitesznek, amolyan családi kiszerelésűek. Egy ültében mi legalábbis nem tudtunk elbírni egyikkel sem. Nyolcszáz forintból tehát megoldottuk az ebédet és a vacsit is.
Lángosunk érdekében végszóként ennyit mondanánk: vegyük és együk! Jó étvágyat hozzá!
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
