Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - „16 évesen megkerestem egy menő, magyar nyelvű Forma–1-es honlapot”

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Súr EnikőINTERJÚ • 2018. március 15. 14:35
„16 évesen megkerestem egy menő, magyar nyelvű Forma–1-es honlapot”
Szabó Balázs kommentálását a világ minden táján hallani lehetett

Gimnazistaként kezdett el Forma–1-es honlapoknak írni, az egyetem utolsó évében pedig már az egyik legismertebb angol nyelvű szakportálon jelentek meg a cikkei. Nem sokkal később a Hungaroring Classic egyik kommentátora lett, angol nyelvű közvetítése a világ minden táján hallható volt. Elemző írásaira a száguldó cirkusz versenyigazgatója is felfigyelt, akinek levélben fejtette ki, miért nem elég izgalmasak a futamok. Motivációiról, a tanításról, az F1-ről és a megvalósult álmokról beszélgettünk Szabó Balázzsal.

Szabó Balázs 

Fotó: Gyulai Hírlap – MPJ

– A gyulai Erkel Ferenc Gimnáziumban tanultál, az ELTE-n elvégezted a germanisztika–matematika szakot, jelenleg pedig egy budapesti két tan- nyelvű középiskolában tanítasz. Hogy kerültél közel a Forma–1 világához?

– Nagyjából hét-nyolc évesen eszméltem rá arra, hogy az autó- és a motorsport az, ami igazán érdekel. Az iskolában megszerettem a matematikát és az idegen nyelveket, így jött az ötlet, hogy olyan szakot válasszak, ami eleve közel áll a szívemhez, és hasznát veszem. Imádok tanítani, de az autós- és a motorsport iránti szeretet továbbra is megmaradt. Komolyabban gimnazistaként kezdtem el foglalkozni a sportággal, 16 évesen megkerestem egy menő, magyar nyelvű Forma–1-es honlapot azzal, hogy szívesen írnék nekik. Néhány próbacikk után azt mondták, rendben van. Folyamatosam lépdeltem fölfele, több színvonalas honlapnak is dolgoztam. Először híreket feldolgozó cikkeket írtam, majd elemző anyagokat a futamokról, az edzésekről, a tesztekről és a technikai fejlesztésekről, ez utóbbi lett a fő profilom. 2014-ben, az egyetem legutolsó szakaszában ráírtam a világ minden táján ismert angol nyelvű oldalra, az F1technical.net nevű honlapra, amelynek jelenleg is dolgozom. Kezdetben nekik is próbacikkeket írtam, nagyjából egy hónap után mondták azt, hogy foglalkoztatnak. Az első egy-másfél évben átnézték az írásaimat, ennyi idő alatt javult az angolom annyit, hogy egy az egyben meg lehessen jelentetni a cikkeimet.

– Minek köszönhető, hogy ennyire jól beszélsz angolul? A gimnáziumban sajátítottad el a nyelvet?

– Rengeteget olvastam angolul. Ha az ember egy picit is tehetséges, ezzel a módszerrel fejlődni fog.

– A kommentálás ötlete honnan jött?

– Mivel Forma–1-es honlapoknak dolgoztam, akkreditációt kaptam a versenyekre, így egyre több neves újságírót ismertem meg, magyarán egyre közelebb kerültem a tűzhöz. Tóth Anita, a Hungaroring sajtófőnöke tavaly szeptemberben keresett meg azzal, hogy lenne-e kedvem kommentálni. Elképesztően boldog voltam, hogy rám gondolt, hiszen az írás mellett a kommentálás volt a másik nagy vágyam. Az 50-es, 60-as, 70-es és 80-as évek történelmi autóit felvonultató verseny, a Hungaroring Classic két szériáját, a Group C-t és a Trofeo Nastrót egyedül kommentálhattam angol nyelven, a hosszabb szériákat pedig felosztottuk egymás között egy cseh kollégával.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – MPJ

– Ha jól tudom, a kommentálásodat a világ minden táján követni lehetett.

– Így van. A versenypályán magyar nyelvű kommentárt hallhattak a nézők, a közvetítést figyelemmel kísérők viszont a mi hangunkat hallhatták a tévében két napon keresztül.

– A kommentálás eléggé speciális és nehéz műfaj, ráadásul neked angolul kellett beszélned. Fel tudtál rá készülni?

– Próbáltam rá készülni, de se időm, se lehetőségem nem volt rá igazán. A gimnáziumban, ahol tanítok, éppen akkor zajlott a német cserediákprogramunk, aminek én voltam a főszervezője. A közvetítés napján megtartottam az óráimat, aztán délután kimentem a hangpróbára a Hungaroringre. Elbeszélgettem az operatőrrel és a rendezővel, megmutatták, mi hogy működik, másnap pedig már kommentálnom kellett. Az is megnehezítette a felkészülést, hogy a történelmi autókról kevés információt lehet begyűjteni. Egyszóval hatalmas kihívás volt ez a feladat.

– Milyen visszajelzéseket kaptál szakmai oldalról, elégedettek voltak veled?

– Meg voltak elégedve, bár szombaton szerintem nem voltam annyira topon. Akkor beszéltem életemben először olyan hosszan angolul, ráadásul hűvös volt a kommentátorfülkében, szóval nem volt egyszerű. Másnap viszont elengedtem magam, felszabadultan kommentáltam. Úgy éreztem, hogy jól csinálom, amiben a rendező is megerősített.

– A Forma–1 versenyigazgatójától szintén pozitív visszajelzést kaptál korábban. Miért kerested őt fel?

– Charlie Whitingnak 2015-ben írtam egy hosszú elemző cikket, mert nem tetszettek az akkoriban alkalmazott abroncsszabályok. Néhány nap múlva kaptam tőle egy e-mailt, azt írta, találkozni szeretne velem. Néhány perc erejéig beszélgettünk a magyar nagydíjon, aztán még vagy négyszer-ötször találkoztunk a versenyhétvégén. Azóta kifejezetten jóban vagyok vele, tavalyelőtt és tavaly is találkoztunk, de általában e-mailben szoktunk beszélgetni a Forma–1 nagy problémáiról.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – MPJ

– Az elemző írásodban megfogalmazott észrevételeiden elgondolkodott, vagy minden maradt a régiben?

– Az volt a bajom, hogy a Forma–1-ben az abroncsok túlságosan tartósak voltak. Szeretem, ha több kiállás van egy futamon, hiszen így izgalmasabb a verseny. A következő évben az abroncsbeszállító, a Pirelli már lágyabb abroncsokkal készült. Nem gondolom, hogy ez miattam történt, de talán egy kicsit nekem is részem volt benne.

– Miután találkoztál Charlie Whitinggal, még inkább beszippantott a Forma–1 világa.

– A megismerkedésünk után kezdtem intenzívebben építeni a karrierem. Elkezdtem utazgatni a világban: tavalyelőtt a Ferrari-gyárban jártam, tavaly a Mercedes-múzeumban és a monzai Forma–1-es pályán és nagydíjon. A látogatásokról beszámoló is született. Emellett interjút készítettem a F1technical.net-nek a Williams-csapat egyik mérnökével, a Pirelli főnökével és a 2007-es Forma–1-es világbajnok Kimi Räikkönen trénerével.

– Versenyzőkkel is volt alkalmad beszélgetni?

– Tavaly, a magyar nagydíjat követő kétnapos teszt után az újságíróknak lehetőségük volt arra, hogy kérdéseket tegyenek fel a versenyzőknek. Én mások mellett a Ferrari fiatal tesztpilótájával, Charles Leclerc-rel beszélgettem.

– Egyébként van példaképed az autó- és motorsport területén vagy a szakmában?

– Nincs példaképem. Rengeteg szakmai írást olvasok, főként angol nyelven, és a magyar kommentátorokat is ismerem. Minél több szakember munkásságát próbálom magamba szívni.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – MPJ

– Elég kritikusan állsz a sportághoz, és ha valami nem tetszik, akár egy komoly szaktekintélynek is el mered mondani a véleményed. Hogy látod, jó úton jár a Forma–1? Van olyan, amin még változtatnál?

– Mindig van ilyen. Tavaly januárban leváltották Bernie Ecclestone-t, aki nagyjából negyven éven keresztül birtokolta a sportág kereskedelmi jogait. A Forma–1 menedzselését egy amerikai médiavállalat, a Liberty Media vette át, amely megpróbálja megreformálni a sportágat. Igyekszik a különböző médiaforrásokat, -szegmenseket, így a közösségi médiát és a rajongói találkozókat is bevonni a sportba. Úgy tűnik, pozitív változások várhatók a Forma–1-ben, meglátjuk, milyen lesz a következő egy-két év. Mindenképp el kellene érni, hogy ne egy csapat legyen az élen szezonokon keresztül, mert így unalmassá válik a versenysorozat.

– Mit lehetne tenni ez ellen?

– Egy csapatot technikailag lehet megfogni vagy előretolni. Hogy melyik istálló vezet, azt a gazdasági tényezők határozzák meg: annak az autógyárnak kell elöl lennie, amelyiknek a legerősebb a pozíciója, vagyis amelyik csapat érvényesíteni tudja az akaratát, az fog dominálni a Forma–1-ben. Ha elvesszük az aktuálisan domináló csapat „játékszerét”, lehet változtatni. A Mercedesnek a motor adja a hatalmas fölényét, ezen próbálnak most változtatni. A korábbi motorszabályt 2014-ben hozták meg, és 2020-ig van érvényben. Jelenleg egy új motorformulán dolgoznak. A legfrissebb hírek szerint olyan szabályokat vezetnek majd be, amelyek egy kicsit csökkenteni tudják a Mercedes előnyét.

– A magyar pályáról mi a véleményed, mennyire versenyképes? Nem kell attól tartanunk, hogy más helyszínt keresnek helyette?

– Vannak izgalmasabb, látványosabb versenypályák, de sok érv szól a Hungaroring mellett. Budapest a világ egyik legnagyobb városa, és a csapatok szeretnek idejönni. A Williams-csapat mérnöke például azt mesélte, imádják a magyar fővárost, a versenyek után szívesen futnak a Margitszigeten, élvezik Budapest intenzív atmoszféráját. Emellett itt első osztályú a szervezés, általában a legjobbak között szokták számon tartani a magyar nagydíjat. Az sem mellékes, hogy a magyar politika támogatja a Hungaroringet, és mindig korrektül tárgyal.

– Az eredeti szakmád mennyire köti le az időd, hogy tudod összeegyeztetni a tanítást és a Forma–1-et?

– Mondhatni, 24 órából 26-ot dolgozom naponta. Hétköznap tanítok, a hétvégémet pedig az autósportoknak szentelem. Több mint harminc szériát követek, és még írok is róluk, ez nagyjából napi ötvenhárom órát igényelne. Szóval nem sok időm van, de beosztom valahogy.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – MPJ

– A tanítványaid figyelemmel kísérik a karriered?

– A diákok közül sokan szeretik a Forma–1-et, velük órán kívül szoktam beszélgetni a sportról. Talán néhányan a kommentálásomat is meghallgatták. Az autósportot egyébként a matematikába is próbálom belevinni vicces formában.

– Ha döntened kellene a tanítás és a Forma–1 között, melyiket választanád?

– Bár nagyon szeretek tanítani, egy másodpercig se gondolkodnék a döntésen.

– Aki ennyire rajong az autó- és motorsportokért, az maga is szeret vezetni vagy motorozni?

– Szeretnék, de ez a sportág elég sokba kerül. Ha valaki csak élményköröket akar tenni a Hungaroringen, az is elég drága, pedig csak pár percig tart. Nekem sajnos még nem volt részem ebben, viszont rendszeresen szoktam gokartozni, ebben élem ki az adrenalin hiányát.

– Nagyon tudatosan építed a karriered, tudod már, hogy mi a következő lépés? Kaptál már újabb felkérést?

– Egyelőre nincs új felkérésem. Idén szeretném megismételni, amit tavaly elértem, és egy kicsit tovább is szeretnék lépni. 2017-ben két Forma–1-es versenyen vettem részt, idén három-négy helyszínre is szeretnék elmenni. Jó volna még több interjút készíteni, még több csapatot megismerni, és megint kommentálni. 2006-ban, 16-17 évesen, voltam először Forma–1-en. Akkor arra gondoltam, milyen jó lenne ott dolgozni. 2015-ben már újságíróként jártam a Mercedes, a Ferrari és a McLaren motorhome-jában. Amire tíz éven keresztül vágytam, megvalósult.

Összes cikk - lent (max 996px)
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)