A kutatás időszaka az egész világot érintő gazdasági válság megjelenésével esett egybe, amely a kérdésekre adott válaszokban is megmutatkozik. Míg a 2008-ban készült interjúkban jelen van az optimizmus, addig a 2009 tavaszán rögzített beszélgetésekben már megmutatkozik a létbizonytalanságból fakadó félelem, az elkeseredettség érzése.
– Ennek ellenére, és a vizsgált dimenziók olykor negatív mutatóit is figyelembe véve nem a pesszimizmus jellemzi az időskorúakat – hangsúlyozta dr. Szigeti Zoltán.
A nyugdíjba kényszerülők száma kiugróan magas értéket mutat 1991 és 1993 között, amely összefüggésben van az erre az időszakra tehető gyárbezárásokkal, szövetkezet-megszűnésekkel, amikor munkahelyük elvesztésével sokan menekültek valamilyen nyugdíjformába. A nyugdíjazás után pedig az otthon, ébren töltött idő a duplájára növekszik. S az, hogy kivel és hogyan él valaki az otthonában, minden társadalmi rétegnek meghatározza az életmódját. A gyulai nyugdíjasok nagy többsége szereti otthonát és ragaszkodik hozzá, s viszonylag elég sokan, 85%-uk él saját tulajdonában. Viszont a korosztály 42%-a egyedül.
– Érdekes, hogy az egykori fizikai munkások befogadóbbak, hívta fel a jelenségre a figyelmet a többgenerációs családok együttélése kapcsán a szerző, mint az értelmiségi családok. Az utóbbiaknak csak kisebb hányada él gyermekeivel, esetleg unokáival együtt.
Az idős emberek társas kapcsolatai a nyugdíjazás után átrendeződnek, fellazulnak a munkahelyi kapcsolatok, melyeknek egy részét csak a közös érdek tartotta össze. Egyre jobban a család, a fiatalkori ismeretségek, a szomszédok felé fordulnak – emelte ki dr. Szigeti Zoltán –, s megjelenik az egyedüllét és a magány is, különösen, ha a család nem áll mellettük. Az egyedüllét önmagában természetesen nem jelent magányosságot is, hiszen az aktív közösségi élet vagy valamilyen rendszeres tevékenység, mint a kertészkedés, kézimunka, ellensúlyozhatja a családi kapcsolatok hiányát. Kiemelkedő szerepe van a magányosság feloldásában a Gyulán működő nyugdíjas kluboknak is.
Ahogy a volt fizikai dolgozók élnek nagyobbrészt többgenerációs családokban, úgy a közülük egyedül élőket is gyakrabban látogatják gyermekeik, mint az értelmiségi szülőket. Ennek talán az is oka lehet, hogy e társadalmi rétegből több gyermek, unoka ment el Gyuláról más városba vagy akár külföldre tanulni, dolgozni.
Az időskorúak 23%-a végez rendszeresen vagy esetenként kereső tevékenységet, ám ezt az arányt 10%-kal meghaladja azoknak a száma, akik szívesen dolgoznának még, de nincsen rá módjuk. A munkavégzés mellett a családi, baráti kapcsolatok, az egészség és az anyagi biztonság megléte szüli az elégedettséget, melyet a vizsgált korosztálynak csupán negyede birtokol. Nem elégedett helyzetével a nyugdíjasok közel fele, elsősorban anyagi problémái, másod-,harmadsorban pedig magányossága és egészségügyi problémái miatt. Úgy érzik, romlik a közérzetük, megélhetési biztonságuk, felélik tartalékaikat, s egyre nehezebben tudnak anyagilag segíteni családtagjaiknak. Az idős embereket az is sújtja, emelte ki a tanulmányból a szociológus, hogy nyugdíjuknak több mint kétharmadát kell alapvető fogyasztási cikkekre fordítaniuk, melyek közé a lakhatási költség, az élelmiszer, az egészségügyi kiadások tartoznak. És a drasztikus inflációemelkedés különösen a lakhatási költségeknél mutatható ki. A fűtés korlátozása, az olcsóbb gyógyszerek vásárlása, a műtétek elhalasztása vagy az újság-, telefon-előfizetésről való lemondás csak néhány lehetőség a túlélési stratégiák közül, melyekkel egyre gyakrabban kénytelenek élni.
Dr. Szigeti Zoltán arról is beszélt lapunknak, hogy az időskorúak közül az interjúk során sokan, szinte kérés nélkül beszéltek örömeikről is. Mint az unokák születése, a kedves családi összejövetelek, a baráti közösségek hangulatos programjai vagy a sportsikerek.
A szabadidős tevékenységek területén rendkívül szerteágazó érdeklődés figyelhető meg. A kertészkedéstől a kártyázásig, a zenés-táncos szórakozástól a keresztrejtvény-fejtésig, a számítógéptől a moziig, és sorolhatnánk még bőségesen, de figyelemre méltó, hogy a megkérdezettek 80%-ánál első helyen a televízió szerepel, az egyedül élőknek szinte egyetlen társaként. Sokan közülük kifogásolták az országos és a helyi média erős politikai elkötelezettségét, nem kívánják látni-hallani a pesszimista hírdömpinget, egymás gyalázását. Az időskorúak több mint fele olvas könyvet, s legmagasabb arányban a városi, ingyenes rendezvényeket látogatják, hiszen a fizetős programokra egyre kevesebb pénzt tudnak fordítani.
A helyi közlekedési, illetve az utazási szokások vizsgálata rávilágított, hogy közel annyian járnak gyalog és kerékpárral, mint egyéb eszközökkel. Vagyis az időskorúak jelentős része ki van téve a balesetveszélynek, ami a közlekedési viszonyok kapcsán felmerült panaszokban is megmutatkozik. Leszorítják őket az utakról, a kerékpárutakat elzárják az autósok, a gyalogátkelőhelyeken nem kapnak elsőbbséget. Utazásaik célja elsősorban a család és a rokonok meglátogatása, s azért félnek sokan, hogy megszűnnek az utazási kedvezmények, mert akkor még ritkábban találkozhatnak a családjukkal. Éppúgy, mint a közérzet vizsgálatakor, az egészségi állapot felmérése kapcsán is a megkérdezettek saját állításait vette alapul a kutatás, mely szerint az időskorúaknak csupán ötöde tartja viszonylag egészségesnek magát. Az átlagnál nagyobb körükben a krónikus betegségekben szenvedők aránya, s a legtöbben mozgásszervi problémákra panaszkodtak. A megkérdezettek közel háromnegyede szed gyógyszereket, melyekre átlagosan a nyugdíjának negyedrészét költi el.
Betegség, személyes problémák esetén, de akár a ház körüli munkában is elsősorban a családjukhoz fordulnak, fordulnának segítségért az időskorúak, akiktől nagyobb érzelmi odafigyelést, türelmet és megértést remélnének – foglalta össze dr. Szigeti Zoltán.
A szomszédoktól őszinte, kölcsönös, tartós kapcsolatot, az államtól kiszámíthatóbb, humánusabb idősügyi politikát, a helyi önkormányzattól a szociális gondozói hálózat továbbfejlesztését várják. Ugyanakkor fontos, hogy az ő segítségüket is fogadják. Az öregedés nem mindig követi a naptárt, e mottó került a tanulmány élére, jelezvén, hogy az aktív, kifelé forduló életmód a testi, szellemi fiatalság őrzője, s az idős kor önmagában nem jelent betegséget, elbutulást, boldogtalanságot. Dr. Szigeti Zoltán könyv alakban is megjelent tanulmánya, az Így élünk mi, ezüstkorúak Gyulán a szociológiai kutatáson túl korrajz is, bepillantást engedve városunk idős korosztályának mindennapjaiba a 21. század kezdetén. A könyv a Mogyoróssy János Könyvtárban is megvásárolható.
ÍGY ÉLÜNK MI, EZÜSTKORÚAK GYULÁN I.
