Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Krézi srácok

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Fodor György • KULTÚRA • 2018. január 15. 10:30
Krézi srácok
Szálinger Balázs és Szűcs Krisztián tartott zenés irodalmi estet a kamarateremben

Szálinger Balázs és Szűcs Krisztián még az elmúlt évezredben ismerkedtek meg, és mindig is szerettek volna valami közöset alkotni. Végül aztán 2002-ben elhatározták, hogy összehoznak egy kuplélemezt, azonban ebből nem lett semmi. Újbóli találkozásuk eredményezte a „Szücsinger” szóösszerántást és az egyik legszórakoztatóbb irodalmi-zenei formációt, leghasznosabb találkozást, amivel az utóbbi években szembesültem.

Szálinger Balázs és Szűcs Krisztián

Fotó: Gyulai Hírlap – Kiss Zoltán

A szerzőpáros 2011-ben a Rájátszás sorozatnak köszönhetően találkozott a színpadon. A zenész Szűcs Krisztián (Heaven Street Seven frontember, Budapest Bár, NAZA) és a József Attila-díjas költő, Szálinger Balázs egy meghatározhatatlan műfajú, kb. másfél órás előadással, egy koncertnek is, irodalmi estnek is nevezhető, azaz valamiféle zenés irodalmi esttel, kabarénak költészettel, költészetnek meg kabaréval, vagyis egyfajta öncélú, örömzenés produkcióval léptek színre. A spontaneitás bája, a nem titkolt irodalmi ökörködések és zenés improvizációk együtt ösztönözték a hallgatóságot a megérdemelt tapsra.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Kiss Zoltán

Az est szervező ereje a randomitás mellett mégis csak csoportosult valami köré, a közös mániák emlékei adtak az alapot: Petőfi Sándor, Beatles, a magyar kabaré nagyjai, mint Hacsek és Sajó. A kikényszerített humort legalább két ember mindig értette, noha az idő előrehaladtával egyre többen kapcsolódtak be az értők táborába, kacagtak, hozzászóltak, tapsoltak és énekeltek. Az emelkedettség észrevétlen kúszott be a sorok közé, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a versek tartalma mélyül, a hangszeres kíséret és ének egyre profibb, a húsz éves barátság évgyűrűi szorosabban vonnak színpad felé miket, műértő nézőket.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Kiss Zoltán

A közös dalok tulajdonképpen tinédzserkori versek (saját bevallásuk szerint sokszor a vállalhatóság határát súrolva), megjelenés előtt tesztelendő slágerek (amelyek olyan frissek, hogy színpadra állás előtt négy órával vették fel), háború és béke, egymás szándékolt ugratása, jelenetek (baráti, kocsmai, koncertezős emlékhálóban), új szövegű Beatles, pszichedelikus Petőfi, majd az est végén egy frenetikus Világslágerek Magyarul egyveleg, amit a közönség soraiból is sokan énekeltek immár kellően hangosan. Hol egy Balázs által megírt – ma már nehezen felvállalt tini vers – megzenésített változatát, hol egy Krisztián által elkövetett egykori zsönge „szálingeresítését” hallottuk – a megfelelő fricskával összegezve megszületésük és utóéletük történetét.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Kiss Zoltán

Természetesen a drámai csúcspont a paródiába torkolló, legismertebb HS7-sláger-parafrázis volt, amikor Krisztián megcsillogtathatta zseniális hangját, vastaps ütemére pengette a Hol van az a krézi srác? című dalt, amely megjegyzem, éppen idén lett nagykorú. Ebből kiindulva írhatom ma szintén az átirat eszközével élve, köszönetképpen a remek hangulatú másfél óráért: „Szerda este történt azt hiszem, / az, hogy nem történt semmi sem, / csak változó évszak káprázott a levegőben / és írtunk egy álomszép regényt / egy szép lányt és egy szép legényt / jól összehoztunk akkor este…”

Összes cikk - lent (max 996px)
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)