élmény volt végzősnek és elsősnek is
Fotó: Schneider Botond
Idén augusztus 29–30. között rendezték meg a „papíron” elsősöknek az avatótábort merőben új helyszínen, a gyulai Thermál Kemping & Motel területén. A választás kiválónak bizonyult, a szervezők köszönik a házigazdáknak, Vozár Józsefnek és családjának a „gondoskodást”. A végzős évfolyam keménymagja lelkesen készült, miközben a szecskák szintén előzetesen edzhettek a képletes lécugrásra a mindenkinek megküldött indulókkal és életmentő eszközökkel (pl. pótpizsama, dugisüti, meglepinutella, gömbvizityutyu, kutyaropi és szamártej, alkoholos filcfertőtlenítő, lézersmink), amelyek nem ismerete és/vagy hiánya esetén agyafúrt büntetésekre számíthattak.
A táborban kedden reggel kilenckor gyülekeztek az avatandó nebulók, hogy 24 órára részei legyenek az avatás csodájának. A köszöntőt és táborszabályzatot Szűcs Levente igazgató, valamint Forrás Imre diákönkormányzatot segítő pedagógus mondták el, illetve ismertették. A bizony nyáron is sok munkával járó, két napra nyúló programsor szervezői, előkészítői Kovács Ilona nevelési igazgatóhelyettes, az osztályfőnökök és elsősorban a diákönkormányzat végzős tagjai voltak: végzős ofők (Boros Mihály – 12/A; Király Ilona – 12/B; Forrás Imre – 12/C; Szilágyi János – 12/D), elsős ofők (Bartókiné Szilágyi Nikoletta – 9/A; Cziczeri Noémi – 9/B; Hajdu Zoltán – 9/C), valamint Bencze Gréta DÖK-elnök, aki a diákokat koordinálta.
Fotó: Schneider Botond
A tábor nyitószavai után máris remegtek a lábak, hiszen a negyedikesek kezében megjelentek a célszerszámok: szigorúan növényi alapú tejszínhab, nyelvbarát pirosarany, frissen illatozó WC-spray, humanitárius hajlakk, ártalmatlan rúzsok és kizárólag vízbázisú filcek. Először azonban a pólókat kellett lecserélni, hogy ne sérüljenek maradandóan a hozott ruhadarabok. A pólótéma idén az Ed, Edd és Eddy című amerikai–kanadai televíziós rajzfilmsorozat volt, amely osztály szerinti megkülönböztetést is jelentett színben és témában (zöld-a, naracssárga-b, sárga-c, deszkafigura-végzős). A szecskák a pólókiosztásukat követően azonnal a dekorálószalonok sztárfiguráivá váltak. A make-up, amely nem titkoltan a legnagyobb lelki gyönyör a korábban ezt szintén megélt végzősöknek, a Jokerhez képest is bizarrul kinéző kicsik lelki felkészítését irányozta elő a fizikális kiképzésre. A mindennapos testnevelésórát meghazudtoló ütemben és mennyiségben nyomták a fekvőtámaszokat, guggoltak, ugráltak, láncfogóztak, és illő alázattal viselték, hogy közben különféle akadályokkal kell megküzdeniük. Közben a végzősök gondoskodtak róla, hogy az izzadságcseppeket és a hőgutát egyszerre orvosolják. Szecskáik konkrét fürdés nélkül is találkoztak az élővízzel. Hamar megállapítást nyert, hogy ez alól felmentés nehezen lesz adható!
Fotó: Schneider Botond
A táborvezetők azonban igyekeztek a fizikai megterhelést kellően finom falatokkal honorálni: természetesen nem szigorúan a reformkonyha szabályai szerint alkalmazták a recepteket, főleg amikor a kolbászos-csilisbabot vegyítették a tejszínes-nutellás keksszel. A kalandos, éjszakai túrát is magába foglaló, tikkasztó feladatsorok, sor- és csapatversenyek, városi séták erősen megalapozták a beavatottak végzősökhöz való ragaszkodását, ezért „normális” ebédet, vacsorát és reggelit is kaptak, amelyeknek elkészítésében szintén segíteniük illett. A vacsora állaga némelyeknél már erősen emlékeztetett a paprikás krumplira. Akinek sikerült tányérból és evőeszközzel lakmározni, az rögtön ledolgozhatta szerzett kalóriáit az esti vigasságban, amely egy hatalmas retrópartivá lényegült. Bordás Bence (Bordi) basszer – egykori erkeles diák – és Bagdi Balázs (a Colmena tagja) szólóénekes, gitáros irgalmatlan sebességet és fenomenális hangerőt produkáltak koncertminőségben.
Az elismerten fárasztó 24 órát érdemben éjjel lehetett (volna) kipihenni, de ez a tábor nem a megállásról és felüdülésről szólt. Noha érdemben senki sem aludt három óránál többet, hálásan nyugtázták a tábor végének közeledtét egy reggeli ébresztő jellegű tornával. Alig várták, hogy a sok izgalmat és a kvázi megpróbáltatásokat elmesélhessék. Erre azonban mindenkinek csak otthon volt lehetősége, hiszen a telefonokat és személyes értékeket első pillanatokban biztonságosabb helyre zárták a táborvezetők. Mégis mindenki megjelent első nap az iskolában, így biztosak lehetünk benne, hogy túlélték, sőt, a valóságban élhették át és tanulták meg a legfontosabb értékeket, amelyeket az érettségire váró diáktársak erkeles elsősöknek kötelezően közvetítetni óhajtottak: bátorság, önzetlenség, műveltség, szeretet, őszinteség, összetartás = ERKEL-FEELING!
Fotó: Schneider Botond
