tóth péter
Fotó: Gyulai Hírlap
A karácsonyi időszaknak vannak össze nem téveszthető jelei: az áruházak már novemberben díszekben pompáznak, egyre többet halljuk Mariah Carey-t a rádióban, és bizony Kevin McCallister is bekopog a tévéképernyőn.
A darts rajongóinak azonban ez az időszak azt jelenti, hogy a világ legjobb dartsjátékosai összegyűlnek a londoni Alexander Palace-ban, hogy eldöntsék, ki a világ legjobbja. Ilyenkor mindig felmerül ugyanaz a vita: sport-e az, amikor az elhízás határán – vagy azon túl – lévő emberek egy táblát dobálnak apró nyilakkal? Jelentem, az bizony!
A játék történelme a középkorra nyúlik vissza, amikor a legenda szerint unatkozó, de gyakorolni vágyó angol íjászok benti elfoglaltságot kerestek. A végleges verzió az 1800-as évek végén kezdett kialakulni. A töretlen népszerűség akkor indult el, amikor 1978-ban megrendezték az első világbajnokságot, amely azóta két részre szakadt. Az eltelt években több ezer rajongó gyűlik össze minden évben, hogy láthassa kedvencének zenés-táncos bevonulását – azaz a „walk-on-t” – a furcsábbnál furcsább jelmezeket, és persze az idegőrlő csatákat.
Mert ez a sport – bizony – elképesztő energiákat igényel a játékosoktól, hiába hívjuk „kocsmasportnak”, amelyet megerősít az, hogy a világhírű dartosok többsége túlsúlyos. De megkérdőjelezhető-e a sport mivolta? Gondoljunk csak arra, hogy egy világversenyen szereplő játékos napi hat-hét, gyakran nyolc órát gyakorol és edz, a folyamatos jó teljesítmény pedig emberfeletti koncentrációt igényel – ezek pedig mind jellemzőek a klasszikus versenysportok űzőire is.
Lehet, hogy itt nem milliók előtt születik egy gól vagy kosár, de megannyi ember ugrik fel a székéről, amikor kommentátor önkívületi állapotban kiabálja, hogy „szááááznyolcvaaan”, esetleg akkor, amikor egy 170-es kiszálló végén a dobó eltalálja a bull-t és felhangzik a Planet Funk Chase The Sun című slágere.
Amikor a tizenhatszoros világbajnok Phil „The Power” Taylor vagy a regnáló világelső Gary „The Flying Scotsman” Anderson ugyanolyan példát állíthat a fiatalok előtt kitartásból, küzdőszellemből és sportemberségből, mint teszi azt Cristiano Ronaldo vagy Hosszú Katinka, akkor elképesztően igazságtalan dolog, ha nem ismerjük el őket ugyanannyira.
