a csimuták a gyulai élővíz-csatorna partján
Fotó: Gyulai Hírlap – Oláh Szabolcs
A jó hangulatú találkozót Havas István és Cséfán Tivadar szervezte meg, akit a jelenlévők csak Dodónak szólítottak. Dodó lapunknak elmondta, a felejthetetlen, szép emlékek tartják össze a baráti társaságot ilyen hosszú idő után is, hiszen a kisrománvárosi „oláh híd” környéke és az Élővíz-csatorna volt mindannyiuk egykori játszótere. A szervező örült, hogy a régi barátok mintegy 60-70%-a el tudott jönni, többen vidékről is hazautaztak a találkozó kedvéért.
A Csimuták találkozóján harangzúgás közepette emlékeztek társaikra, akik már nem lehetnek közöttük. Majd bográcsban rotyogott a sertéspörkölt, és előkerült egy mellzongora is, amelyet Cseke István szólaltatott meg, hogy a kvaterkázás közben dalolásra bírja a népeket.
Havas István az ’50-es ’60-as évekből legszívesebben arra emlékezik, amikor a két csatornapart sihederjei együtt lógtak, nem voltak közöttük vagyoni, vallási vagy nemzetiségi különbségek, mindenki egyenlő volt. Mint mesélte, minden nap összejöttek az Élővíz-csatorna partján, ahol fociztak, kártyáztak, tavasszal-nyáron fürödtek, ősszel horgásztak, télen korcsolyáztak.
