A hetedik irodalmi humorfesztivál résztvevői
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A főfogásként tálalt szövegeket Rozsnyói Péter dzsesszzongorista hosszú lecsengésű, testes, de nem hivalkodó játéka és Tarján Tamás megszokottan friss, ropogós felvezetői körítették. Kukorelly Endre a humor és az örömnyereség kedvéért aggodalommal nyugtázta, hogy elsőként kell a közönség elé lépnie. A vicc mibenlétéről értekező írása egyszerre volt ribizliszemezősen szöszmötölős és többrétegű, mint a flódni. Ütős előétel, tele intertextussal a mák, az alma és a dió között.
Vörös István versciklusa a Régi versek felfőzése, kicsontozása, nevetős melankóliával való megspékelése címet viselte. Az Ómagyar Mária-siralom, A tihanyi Ekhóhoz és a Gondolatok a könyvtárban átiratai után a költő kétrészes csodaöreg-sorozatát olvasta fel. Filmbeillő jeleneteket képzelhettünk magunk elé: a lírai alanyra még az agg James Bond főszerepét is rábízták.
Hartay Csaba felolvas
Legújabb regénye, A mi kis köztársaságunk révén a Viharsarkhoz is kötődő Márton László egy nem létező könyvről írt verses ismertetőt. Halotti tort ültünk a zsúfolt teremben, merthogy a fiktív olvasmány azt bizonygatta, az élet elvetése axióma: „Minden gondolata halálfia: / Öngyilkosságról monográfia. / Arra irányul benne az okosság, / Miért szükségszerű az öngyilkosság.”
A hosszan tartó tapssal megjutalmazott Hartay Csaba nem fukarkodott az üdítő poénokkal, (ál)nosztalgikus hangvételű, kánikula ihlette szövege frissítő fröccsként hatott a publikumra. A gyulai születésű író levezetésként női alteregója, a tanganyika-bloggerina, plázapárti szolitikus Hernike Evelin remekeivel lepte meg a hallgatóságot.
Pion István a költészet Hajdú Pétereként lépett elénk. Egocentrikus, Weöres Sándor-parafrázissal és József Attila-vendégszöveggel megtűzdelt szerepslamje igazi csemege volt a műfaj szerelmeseinek. Egy elejtett morzsa ízelítőül: „és most nézd meg a seggem, / ez az igazán szexi falat, / ezt csókolta meg Varga Viktor is, / nem pedig a Mona Lisa elé erősített plexifalat”.
A Győrei Zsolt–Schlachtovszky Csaba szerzőpáros szaftos szerelmi jelenettel rukkolt elő. A gyulai várkert mögötti nyilvános WC-nél játszódó, jóízű nevetésre ingerlő, poénos rímekkel gazdagon megszórt történet tökéletes desszertként zárta le az első felvonást.
A második etapot Kovács András Ferenc habkönnyű egeres gyerekversei nyitották meg. A költő alakmásától, Alvinczy Nárcisztól származó szerelmi és hommage-szerű költemények után Tóth Krisztina véres hivatali krimijét fogyaszthattuk el. Az írónő a kafkai világot idéző groteszk gyilkossági történet mellé egy ingatlankeresőknek szánt útbaigazítást is feltálalt, hogy rávilágítson a hirdetésekben szereplő kifejezések valódi értelmére. Így tudhattuk meg, hogy az „aranyos kis tetőtéri” kifejezés valójában arra utal, hogy csak a zuhanyfülkében lehet felegyenesedni, a „mindenhez közel” pedig az jelenti, hogy átmegy a villamos a nappalin.
Simon Márton József Attila- és Pilinszky-allúziókkal sűrített, velős slamje sokkal inkább nevezhető társadalomkritikus hangvételűnek, mint viccesnek. A nyomasztóan ironikus látlelet ennek ellenére nem csak a slam poetryért rajongó ínyenceknek jelentett különleges fogást, elfogyasztása olyan volt, mintha egy aluljáróban falatoztuk volna a világ legfinomabb gyulai kolbászát.
Szálinger Balázs Kossuth Lajos farsangjairól szóló versciklusa a porcukorral megszórt csörögefánk. A turnézó államférfi Ferenc császárnak, Árpád fejedelemnek, Deák Ferencnek és Széchenyi Istvánnak öltözve, majd ujjbábbal a kezén, kilenc akasztott emberként és kilencvenkét évesen lépett a bálterem mindannyiszor hangosan felröhögő publikuma elé.
A legtöbb humorfesztivált megjáró Orbán János Dénes több volt, mint hab a tortán, az Incze Áron bácsi budapesti látogatásáról szóló székely sztorin ezúttal is hasát fogva röhögött a közönség. A kulturális különbségekből tucatnyi helyzetkomikum született: a fővárosi luxussal először találkozó székely dinoszaurusz nem értette például, hogy miért nincs pottyantós árnyékszék a jónevű Four Seasonsben, vagy hogy miért nem adnak egész adagokat a puccos vendéglőben.
Éjfél táján értünk a menüsor végére. A séf idén is gazdag ételkínálatot állított össze, mindenki találhatott fogára valót. Volt nyammogós, szürcsölős, mártogatós, cuppogtatós, ropogtatós, öblögetős és hosszan ízlelgetős. Egyszóval két évre megint jóllakhattunk humorral.
