történészkonferencia a gyulai vár lovagtermében
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A Gyulai Hírlapnak Németh Csaba történész, muzeológus elmondta, a történészkonferencia a Gyulai Végvári Napok állandó kísérőprogramja.
- Idén is neves előadókat, budapesti történészeket kértünk fel arra, hogy bemutassák Gyula város múltjának egy-egy fejezetét. A rendezvényhez méltóan a végvári időszakkal kezdünk, de mivel évfordulója van az első világháborús eseményeknek is, úgy döntöttünk, hogy a konferenciát nem korlátozzuk csak erre az időszakra, hanem az első és a második világháborús eseményeket, valamint a ’48-as szabadságharcot is felidézzük – tájékoztatta lapunkat Németh Csaba.
A konferenciát dr. Kelenik József alezredes, kiemelt főtiszt, történész, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos munkatársának Gyula a vizek szorításában című előadása nyitotta meg. A történész a 16. század közepébe repítette el a jelenlévőket.
- Magyarország művelhető, síkvidéki területeinek 60-65 százaléka időlegesen, vagy állandóan víz alatt állt és ezért a közlekedési lehetőségek rendkívül behatároltak voltak, pontosan ez adta meg a várak, köztük a gyulai erőd fontosságát is – mesélte lapunknak dr. Kelenik József.
A törökkor szakértője azt is elmondta, hogy a mocsarasodáshoz az akkoriban zajló ún. „kis jégkorszak” is hozzájárult. A lehűlés következtében ugyanis az évi átlaghőmérséklet alacsonyabb, a csapadék mennyisége pedig jóval több volt, mint napjainkban. Mivel folyószabályozás még nem történt, az esővíz lápos vidékeket hozott létre az országban és egy ilyen mocsaras területen helyezkedett el Gyula városa is.
Dr. Kelenik József: A gyulai egy körbezárt vár volt egy nagy mocsaras terület kellős közepén
- Gyula nagyon rövid ideig volt végvár, ugyanis csak az 1552 és 1566 közötti időszakban nevezhetjük igazán annak. Története a város speciális helyzete miatt is érdekes. Hiszen amíg a többi végvár tudott egymásra támaszkodni, addig Gyula egy elszigetelt vár volt. Szeged, Szolnok, Temesvár már török kézre került, Nagyvárad pedig erdélyi fejedelmek kezén volt - a három részre szakadt Magyarországon. A gyulai tehát egy magára hagyott, körbezárt vár volt egy nagy mocsaras terület kellős közepén – fejtette ki lapunknak dr. Kelenik József.
Az előadáson kiderült, a végvárak rendszerében Gyulának nem annyira a katonai, mint inkább a gazdasági szerepe volt jelentős. Mindemellett Temesvár, Szeged, Szolnok és Törökszentmiklós eleste után a város védelmezte az általuk körbefogott, szigetszerű, művelhető területet. Dr. Kelenik József végül megjegyezte, bár Kerecsényi László várkapitányt sokan gyávasággal vádolják, amiért tárgyalásos úton feladta a várat, véleménye szerint a további ellenállás már csak „heroikus gesztus” lett volna.
A továbbiakban dr. Sudár Balázs, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének történész-turkológusa a török kori Gyulát mutatta be a jelenlévőknek, miközben katonailag és kulturálisan is elemezte, milyen szerepet töltött be városunk a török hódoltság rendszerében. Dr. Kedves Gyula ezredes, hadtörténész, az Országgyűlési Múzeum igazgatója Gyula a magyar Golgota felé vezető úton című előadását prezentálta, majd dr. Pollmann Ferenc, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos kutatójának tolmácsolásában az első világháború hadszínterein szolgáló gyulai katonákról hallhattak a résztvevők. Az 1944–45-ös dél-alföldi hadműveletekről dr. Horváth Csaba ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokhelyettese mesélt.
