Rendhagyó irodalmi előadást tartottak a víz világnapja alkalmából a 2013 szeptembere óta működő Tájvízházban. A víz témája köré szövődő különleges versszínházi produkció Szabó Lőrinc műveire épült.
A gyulai központú Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság a víz világnapjára idén is szerteágazó és dinamikus rendezvénysorozattal készült, melyben a szabadtéri programok, gátőrfutás, múzeumi- és fotókiállítás éppúgy megtalálható volt, mint a vízről szóló versszínház.
- Az irodalmi est egy teljesen új kezdeményezés. Igyekszünk a bemutatóházban mindenféle programmal idecsalogatni az embereket. Kiállításból és kulturális rendezvényből nagyon sokféle volt már, irodalmi estből ez az első – árulta el a Gyulai Hírlap érdeklődésére Pozsárné Kaczkó Zita, a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság titkárságvezetője, PR munkatársa.
A kiemelt szerepet játszó vízminőség-védelmi apropóhoz ezúttal a „Víz és fenntartható fejlődés” jelmondat társult, hisz a március 22-i nap jó alkalom, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a Föld édesvízkészlete véges, és - más nyersanyagokhoz hasonlóan - védelemre szorul.
A több napon át tartó változatos programok segítenek – a magánszemélyeket éppúgy, mint az intézményeket – ráébreszteni arra, hogy a meglévő vízkészlettel úgy kell gazdálkodnunk, hogy az kellő mennyiségben és minőségben a jövő nemzedékének is rendelkezésére állhasson.
A március 21-én a Tájvízházban kezdődő VIZET! – szellemi felfrissülés Szabó Lőrinccel című versszínházi előadás azonban ennél átvittebben, az élet vizéhez és a belső forráshoz vezette az érdeklődőket.
A 2014 tavaszán alakult Fény-Alkotók Társaságának három tagja - a gyulai születésű Beszterczey Attila, Czakó Ádám és Ruzicska László eltökélt szándéka szerint a színház kimeríthetetlen szeretet erejével hoznak létre olyan előadásokat, melyek segítségével megsokszorozható a mindenkiben pislákoló belső fény. Hiszen a fényből élet lesz, az élet lehetővé teszi az alkotást, ami társakra segít találni, társakkal pedig a belső fény is megsokszorozódik, és ez a fény láthatóvá teszi az ember igazi valóját.
A Kossuth-díjas költő és műfordító Szabó Lőrinc verseinek segítségével pedig még messzebb merészkednek, hiszen mintegy egyórás műsoruk során az emberi életutakról gondolkodtatják el közönségüket. A nézőtéri sorok között a játéktérbe érkező fehér ruhás művészek – érzékletes hang- és fényeffektek segítségével – manapság ritkán látható, igazi irodalmi produkciót nyújtanak, mozdulataikat, játékukat az elhangzó versek többlettartalmának rendelve alá.
Műsorukban misztikus atmoszférát teremtve váltják egymást az örökérvényű gondolatok: szerelem, háború, igazság, játék és halál. Isten, szeretet, béke, tükör, fény és árny. A játékos, ám komoly tartalmú Lóci-versek mellett jól megférnek a több évezredes európai rend és saját kora ellen lázadó költemények is, hol a színészek egymás közt pattintott szavaival, villanó tekintetetekkel vagy épp mozdulatlanságba dermedve.
A háromszemélyes, impulzív előadás során a bekészített víz-installáció is jelentős szerepet kap. Varázslóként vezetik a nézőket, ütemterv szerint váltják a hangulatokat, a közönség szó szerint együtt rezzen velük.
Aztán ismétlődik a kezdeti motívum, és a keretes mű végén méltán ösztönzi őket többszöri meghajlásra a játéktérbe minduntalan visszarendelő taps.
Az előadás után megtekinthető volt a nemrég nyílt időszaki fotókiállítás, az érdeklődők pedig tárlatvezetéses múzeumbejárás során ismerkedhettek meg az épület történetével, egykor fürdőházat betöltő feladatkörével, a környék élővízszabályozásának alakulásával, és még a fürdőző törökökkel is készülhetett közös kép, amire már a fellépő művészek is megérkeztek.
