A téma sokak érdeklődését felkeltette, ahogy mondani szokás, roskadásig telt a bibliotéka terme. A közönség soraiban szép számmal akadnak fiatalok is, tegyük hozzá, nem véletlenül: az irodalmi berkekben sztárfiloszként emlegetett Bíró-Balogh Tamás komoly szakmai kérdésekről is érthetően és élvezetesen tud beszélni. Nincs ez másként most sem, humorral fűszerezett tereferének vagyunk szem- és fültanúi, s a derűs hangulat némiképpen valóbban oldani tudja a téma komolyságát.
A beszélgetés elején a könyv címe kerül szóba. Kosztolányi Dezső A szegény kisgyermek panaszai című kötet nyitóversének első sorában vázolja fel azt a pozíciót, ahonnan költeményei szólnak. A költő nem ad egységes elbeszélést, mint ahogy az irodalomtörténész sem a teljes Kosztolányi-életrajzot tárja az olvasó elé, csupán egy szeletet ragad ki abból. Méghozzá egy olyan szeletet, amelyről eddig nem beszélt a szakma, ahogy Bíró-Balogh Tamás fogalmaz, „az elhallgatás iskolapéldája, amit Kosztolányival folytatnak.” A szerző a „3P elvével” magyarázza, hogy miért is nincs a mai napig hiteles Kosztolányi-életrajz. Mint meséli, korábban nem lehetett mindent elmondani az íróról, ezt takarja a politikai kód. A rendszerváltás után a poétikai kódok akadályozták meg az életmű eltitkolt részeinek felszínre kerülését, ekkorra ugyanis Kosztolányi már fontos szerzővé vált, így szándékosan nem akartak róla mindent elmondani. Manapság pénzügyi okai vannak az elhallgatásnak, vagyis nem éri meg mindent elmondani Kosztolányiról, hiszen akkor eladhatatlanná válnának a könyvei.
Az életmű titkolni vágyott szelete elsősorban az a két év, amit Kosztolányi az Új Nemzedéknél töltött el fizetett újságíróként. A költő 1919–21 között a szélsőjobboldali politikai napilap Pardon rovatát szerkesztette, és Bíró-Balogh Tamás becslése szerint mintegy háromezer antiszemita retorikájú cikket írt névtelenül az újságba. Mint megtudjuk, az írások főként stílusuk, témájuk és a hapax legomenonok, azaz a Kosztolányi által használt jellegzetes kifejezések alapján azonosíthatók be. Az író műveiben egészen 1931-ig érhető tetten az antiszemitizmus, 1927-ben lefordítja Mussolini hatszáz oldalas életrajzát, 1928-ban pedig egy irredenta antológia, a Vérző Magyarország második kiadását szerkeszti. Mindemellett érdekes adalék, hogy Kosztolányi a Tanácsköztársaság ideje alatt többször is előleget vett fel A tőke lefordításáért, a munka azonban végül nem készült el.
Az irodalomtörténész hangsúlyozza, antiszemita cikkeket senkinek nem kötelező írnia, s bár többeket értek traumák abban az időszakban, nem mindenki úgy reagált azokra, ahogy Kosztolányi tette. Bíró-Balogh Tamás szerint az író valóban rosszul élte meg a Tanácsköztársaság bukását és a trianoni döntést, ugyanakkor Csáth Géza gyerekkori naplóiból kiolvasható, mentalitása valójában abból a szociológiai környezetből eredeztethető, amelyben felnőtt. Mindezek után fölmerülhet a kérdés, hogy egy alapvetően antiszemita gondolkodású író miért publikált az asszimilálódott zsidók lapjának tartott Nyugatban. Bíró-Balogh Tamás mesterére, Lengyel Andrásra hivatkozva a kényszerű közösségi alkalmazkodást hozza fel magyarázatként. Mint kifejti, Kosztolányit egész életében egy cél vezérelte, modern költő és író akart lenni, ezért akart a Nyugathoz tartozni, és ezért kellett „saját mentalitásán hajlításokat véghezvinnie”.
Politikai nézetei miatt Kosztolányitól több barátja is elfordult, és békéscsabai kiadóját, Tevan Andort is jelentős kár érte, hiszen az író könyvei eladhatatlanná váltak. – Kosztolányi úgy próbálta meg feldolgozni ezt a korszakot, hogy minden előzmény nélkül megírt négy nagyregényt – meséli az irodalomtörténész, ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy az Aranysárkány zárványszerű szövegbetétében olvasható hosszas elmélkedés valójában álságos számvetés az író részéről, az utolsó előtti fejezetben ugyanis minden állítását visszavonja. Bíró-Balogh Tamás szerint Kosztolányi rájött arra, hogy nem tud felmutatni egy teljesen koherens személyiséget, ezért tudatosan elrejtőzött. A számadás versei mellett ennek a megnyilvánulása az Esti Kornél, amelyben 18 személyiségre bomlik fel a szubjektum.
Az irodalmi esten azt is megtudjuk, a könyv fogadtatása eddig meglehetősen vegyes, és – ahogy a szerző fogalmaz – a „jótékony hallgatás kíséri útját”. Az irodalomtörténész kiemeli: „nem az a cél, hogy a Gój Motorosok a hátukra varrják Kosztolányit”, a lényeg, hogy megértsük, milyen hatással volt az író munkásságára ez az időszak. Bíró-Balogh Tamás úgy véli, Kosztolányi az Új Nemzedéknél tanult meg gazdaságosan, pontosan fogalmazni, vagyis a morális botlás elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a kései, érett Kosztolányi megszülessen.
A rendezvény végén az is kiderül: Bíró-Balogh Tamás legközelebbi gyulai estjén Radnóti Miklós lehet a téma, az irodalomtörténész ugyanis épp a költő dedikációinak gyűjtésével foglalatoskodik. A szerző ezúttal is lehengerelte hallgatóságát, a jóvoltából tartalmas órát tölthettünk el Kosztolányival, aki bár lelepleződött, végül mégiscsak sikerült megmenteni az olvasóknak.
