Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Sasvári Sándor, aki énekelt, játszott, lovagolt és cápa steaket is evett Gyulán

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Csomós Éva • INTERJÚ • 2015. január 25. 13:00
Sasvári Sándor, aki énekelt, játszott, lovagolt és cápa steaket is evett Gyulán
Sasvári Sándor: Minden szerep jókor talált meg, jó időben
Sasvári Sándor a legendás Rock Színház tagjaként a musical- és a rockopera-irodalom legszebb és legnehezebb szerepeit játszotta már el. A gyulaiak közül is sokan emlékezhetnek a Tószínpadon nyújtott Mária evangéliumában vagy épp az Operaház Fantomjában lévő alakításaira. Jelenleg a fővárosban a Mamma Mia! musical egyik papajelöltjeként nyűgözi le estéről-estére a közönséget, amikor pedig legutóbb Gyulán járt, az Első Emelet slágerei nyertek az előadásában új értelmezést. A kivételes hangú művésszel beszélgetésünkben mindezek mellett természetesen más érdekes témákat is érintettünk.
Sasvári Sándor. Fotó: Gyulai Hírlap - Rusznyák Csaba

Amikor az Első Emelet együttes legfényesebb diadalait aratta, ön a legendás Rock Színházban énekelt egészen másféle szerzeményeket. Amikor pedig az ismert pop együttes dalaiból készített színdarab egyik szerepét ajánlották fel, a premier idején épp síelni készült családjával, mégis úgy döntött, hogy elvállalja, és a márciusi bemutató óta rendszeresen formálja meg Harmat Pál karakterét, ami eltér az öntől megszokott „csúcsfőszerepektől”. Hogy érzi magát a szerepében?

Nagyon jól érzem magam és nagyon örülök, hogy a síelés helyett a próbát választva belekerültem ebbe a produkcióba, mert egy fantasztikus társulatba, egy nagyon jó hangulatú csapatba csöppentem, sok tehetséges fiatal közé. Az, hogy ez a karakter más, mint amit a közönség tőlem az elmúlt harminc év során megszokott, talán csak a nézőknek furcsa, hiszen én színész vagyok, ezért sokféle szerepet kell tudnom eljátszani. De valóban, kicsit más, mint az eddigiek, én azonban nem szeretem a skatulyákat, így örültem is, hogy ezúttal egy picit más oldalamat is megmutathatom. Épp most fut a budapesti Madách Színházban a Mamma Mia! musical, amiben szintén más karaktert játszom, mint azokat a nagy hősöket, akiket a közönség eddig megismerhetett általam. De mindegyiket nagyon szívesen vállalom. Egy szerepben számomra mindig az a lényeges, hogy legyen mondandója, tartalmazzon énekelhető dalokat, na és persze, hogy a közönség is szeresse. Ennél pedig megéreztem, hogy jó dolgot lehet kihozni belőle. A próbafolyamat alatt nagyon megszerettem az Első Emelet dalait, amik Berkes Gábor remek hangszerelésében elképesztően fülbemászók lettek, emellett nagyon értékes üzeneteket közvetítenek a nyolcvanas évek Magyarországából. Halasi Imre rendezővel pedig nem először dolgozom már együtt, közös munka eredményeként jött létre ez a karakter.

Ami azóta is változik?

Persze, a premier az csak egy pillanatnyi állapota egy karakter építésének. Nem azt mondom, hogy ez életem legfontosabb szerepe, de nagyon fontos szerep ebben a darabban, és bár én valóban más zenén nevelkedtem, abban az időben elkerülhetetlen volt az Első Emeletet ismerni. Volt egy barátom - sajnos 31 éves korában ment el fizikai állapotában - Oláh Aladár, aki sokat hangszerelt az Első Emeletnek koncerteken, tőle azért rendszeresen kaptam a híreket a fiúkról, a koncertekről meg a csajokról. Úgyhogy már ezért is örülök, hogy részese lehetek a sikernek, és a közönség is minden alkalommal tombol. Van egy rajongótábor is, akik követik az előadást, minden helyszínre eljönnek, legalábbis eddig minden városban ott voltak.

Ezt ma nem sok színdarab mondhatja el magáról.  Sőt, még zenekarok se nagyon.

Egy kemény mag, ami ott ül az első sorokban, és megcsinálja a hangulatot.

Egykor, a legendás Színészzenekarral nem tapasztaltak hasonlót?

Dehogynem! Az egy csodálatos korszak volt 20 éven keresztül! Ott ez a tábor egy picit nagyobb volt.

Legendás időszakot élt meg a Színészzenekarral, színháztörténeti korszakot a Rock Színházzal, és szerepek közül is csak keveseknek adatik meg, hogy pl. Jézust három darabban háromféleképp játszhassák el. Sorozatosan nagyon szép feladatok találják meg, és rendszeresen nagyon nagy kihívásokat old meg remekül. Azt mondják, hogy minden alkotói és érési folyamat egyben személyiségformáló erejű is. Önről tudott az, hogy igen erős értékrend alapján él. Ezeknek a szerepeknek volt felismerhetően köze ehhez?

Ez olyan, mint hogy melyik volt előbb: a tyúk vagy a tojás? Ez egy oda-vissza ható dolog, mert eleve méltónak kell lenni ezekhez a szerepekhez, és én úgy érzem, hogy méltó voltam már akkor is, amikor Jézus szerepét rám bízták, aztán pedig a többi szerephez is méltóvá váltam azáltal, hogy megoldottam. Az életem során a hitem mindig nagy segítségemre volt. Minden szerep jókor talált meg, jó időben.

De attól még a kihívás ugyanúgy meg volt bennük.

Már csak hangilag is. Mert azelőtt azokat az énekhangokat nem kellett használnom, ott pedig meg kellett oldanom a feladatot. Az ilyen kihívások által több síkon építkezik az ember. Fizikailag, szellemileg, lelkileg, hangilag is terhelhetőbbé válik. Ha pedig sikerül jól megoldani, akkor a rendezők, a zeneszerzők, a szövegírók és az igazgatók is elkezdenek gondolkozni benne, aminek következményeként egyre nehezebb terheket rónak a vállára. Bár Jézusnál nehezebbet keveset lehet elképzelni, de kvalitásban mindegyik szerep vetekszik egymással. Mondhatni, egyik nehezebb, mint a másik. Ott volt Marius a Nyomorultakból a Rock Színházban, vagy Juvenalis szerepe a Sztárcsinálók című rockoperában, amit Németországban játszottam, aztán itthon is több színházban. Most is épp meghallgatáson voltam, mert a Madách Színház ismét a műsorára tűzi a Sztárcsinálókat, és bízom benne, hogy újra megkapom a lehetőséget, hogy tovább játszhassam ezt a szerepet. Vagy a Zrínyi főszerepe vagy A fejedelemben Bercsényi Miklós - ezek a feladatok mind jókor jöttek, és az ilyen kihívásokat az ember végül mindig a legjobb tudása szerint oldja meg.

Egyre terhelhetőbbé is válik?

Én úgy érzem, hogy fát lehet vágni a hátamon, amihez hozzájárul az is, hogy rockzenészként is elég sokáig működtem, tehát jól bírom a terheléseket. Éjszakákat énekeltem és zenéltem végig, vendéglátóztam vagy épp hakniztam az összes sztár mögött, akikkel napi 5-6 előadást nyomtunk le. Eközben persze utaztunk, szereltem, roadoltam, és ezek mindenféle tekintetben megerősítik az embert, és számomra is nagyon jó iskola volt.

Arról a fizikai megterhelésről nem is szólva, amit például a lovaglás közbeni éneklés jelent.

Azelőtt is lovagoltam most, hogy Gyulára indultam. Holnap két lóval lesz ugróedzésem, este játszom a Mamma mia!-t, ami épp ettől nagyon jó, mert így az ember soha nem unatkozik, mindig van feladata. Ez csakugyan ott csúcsosodik ki, amikor félórás előadást tartok lóháton olyan dalokból énekelve, amik szorosan összeépülnek a lovaglással.

 Mint múlt év májusában a Pekingi Nemzetközi Lovaspólóklub megnyitóján?

Igen, a Beijing International Polo Club megnyitóján tartottunk négy előadást olyan sikerrel, hogy a nézők állva tapsoltak. Lóháton énekeltem az Attila, a hun rockopera egy részletét, díszes jelmezben egy gyönyörű, szürke lovon, közben ugrattam is, nagyon szerette a közönség. Ráadásul az ottaniak kedvéért megtanultam egy rendkívül népszerű mongol dalt is, amit két mongol fiúval tercettben adtunk elő mongolul és kínaiul.

Azóta ennek van folytatása?

Eddig háromszor voltam kint Kínában, 27 lovat exportáltunk azzal a szándékkal, hogy folyamatosan showműsorokat csinálunk velük, most épp Kazahsztánban van rá érdeklődés. Ez ismét nagy lehetőség, amibe szintén rengeteg munkát kell belefektetni, mire felépül ott egy lovas bázis és egy nagy show-t össze tudunk rakni. Ezt is hároméves munka előzte meg.

A lovak kijuttatása is igen körülményes.

Vannak bürokratikus nehézségek, igen. Jelenleg Magyarországról nem lehet egyenesen lovakat exportálni Kínába, csak egy harmincnapos hollandiai karantént követően, onnan repültetve őket tovább, és ha az állatok harminc napon túl vannak kínai területen, már nem jöhetnek vissza Európába. Ezért az előadásainkhoz mi is olyan lovakat választottunk, amiket ott tudtunk hagyni. De az utaztatás iszonyú bonyolult logisztika alapján működik, mert Hollandiában csak harmincnapos karantén után jutottak el Pekingbe, ahol ugyanez megismétlődött, onnan Vuchuanba, majd onnan kamionnal vissza Pekingbe. Ezekhez rengeteg orvosi vizsgálat is társult.

Ha a lovason múlik az, hogy a ló mit tud, nem lett volna érdemes eleve kint megvenni őket?

Nincs kint. Csak alacsony mongol lovak vannak, és nem olyan mutatós, ha ráülök, ráadásul csak egy jármódban tudnak közlekedni, és az pedig a vágta. Ezért Csehországból vásároltunk két ugrólovat, meg magyart, illetve még két holland frízt, hogy biztos legyek abban, hogy pár nap alatt betanulják a szükséges mutatványt. De itt is lovagoltam ám már, Gyulán!

És játszott is.

Természetesen! A Mária evangéliumát játszottam itt ’93-ban a Tószínpadon, aztán úgy 3-4 évvel ezelőtt szintén ott az Operaház fantomjának volt egy koncertje, amiben részt vettem, és nagy siker volt. Valamint egy nagyon jó emlékem is köt ide: volt egy indonéz étterem, ahol egyszer egy csodálatos ízharmóniájú cápa steaket ettem, ami elképesztő finom volt.

 

Névjegy:

Sasvári Sándor, a magyar musical műfaj emblematikus személyisége énekesként és basszusgitárosként kezdte pályafutását. A legendás Budapesti Rock Színháznak 1982-től egészen 1993-ig volt tagja, első nagyobb szerepe a Sztárcsinálók (Juvenalis szerepe) című rockoperában volt. A magyarországi 1986-os Jézus Krisztus Szupersztár bemutatóján ő alakította Jézus szerepét, azóta pedig a musical- és a rockopera-irodalom számos főszerepét játszotta el itthon és külföldön egyaránt. A Dorian Gray című darabban Londonban, Jean Valjean szerepét pedig Duisburgban játszotta Victor Hugo Nyomorultak című darabjában. Az 1993-ban készült Julianus barát című tévéfilmsorozatban Assissi Szent Ferencet alakította.

Az év zenés színésze díjat 1991-ben kapta meg, a Magyar Rádió 1992-ben EMeRTon-díjjal tüntette ki. Az év Musical színésze 1993-ban lett, Regionális Príma Díjjal 2010-ben illették Színház és Filmművészeti kategóriában, 2013-ban pedig Jászai Mari-díjban részesült.

Tagja volt a legendás Színészzenekarnak és a Színész Öttusa Válogatottnak, valamint 1987 óta aktív Díjugrató versenyző.

 

Sasvári Sándor. Fotó: Gyulai Hírlap - Rusznyák Csaba
GYULAI HÍRLAP • 2015. január 25. 13:00
Sasvári Sándor: Minden szerep jókor talált meg, jó időben
Összes cikk - lent (max 996px)
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)