Nagy várakozás előzte meg a Gyula régen és ma című sorozat tizenegyedik darabjaként most megjelent Gyulai fényképek címet viselő mintegy 200 oldalas kötetet, amely a Gyulai Évszázadok Alapítvány gondozásában készült el, és aminek bemutatóját március 27-én tartották a Mogyoróssy János Városi Könyvtárban.
Villogtak a vakuk, színültig telt a könyvtár Simonyi-olvasóterme, ritkán látni ennyi fotóst egy helyen, na és ennyi érdeklődőt is, akik egy városi témájú kiadvány kapcsán gyűltek össze, hogy Dézsi János könyvtárigazgató kérdései során a műhelytitkokba nyerjenek bepillantást a készítők: Durkó Károly, Durkóné Illés Bernadett, Balla Tibor és dr. Szabó Ferenc által.
Az igényes megjelenésű, tartalmát tekintve pedig egyedülálló kiadvány több szempontból is érdekes: részben, a fényképezés szakmaiságát szem előtt tartva mutatja be a fotózás fejlődési ívét, ismerteti meg a város híres fényképészeit 1869-től egészen 2014-ig, a képek pedig kordokumentumként szolgálva láttatják a várost – így nem csak a lokálpatrióták, a szakmájuk iránt elhivatott fotósok, hanem a helytörténészek számára is nélkülözhetetlen alapmű született.
A négy fejezetből álló könyv a boldog békeidők, a Trianon utáni időszak, a szövetkezeti képdokumentációk segítségével vezet át a modern idők fényképészetébe, de egy kis képösszeállítással az alapítvány eddigi munkájáról is beszámol. Külön érdem, hogy a Gyula Régen és ma címhez úgy sikerült hűnek maradni, hogy eközben a megújulás is megvalósult. A sok korabeli újságcikk idézettel ellátott könyv a sorozat legváltozatosabb szöveganyagú darabjává vált, a korabeli képek élvezhető minőségi megjelenése pedig Polyák István grafikai szerkesztő és felesége, Edit szakmai gondosságát dicséri.
– Nem a nosztalgiára építünk, hanem a múlt értékeinek megőrzése, a hagyományok továbbadása mellett, a kultúra szeretetének közvetítésével szólítjuk meg a ma élő polgárokat és a fiatalokat, megújult tematikával és a „szakmaiság” alapüzenetének hangsúlyozásával – mondta az est során Durkóné Illés Bernadett hozzátéve, hogy ma, a fejlett fényképezéstechnika által bárki képes éles, jó fotó készítésére, de ettől még nem válik mindenki fényképésszé.
Durkó Károly, a Gyulai Évszázadok Alapítvány elnöke a képek kiválasztásának szempontjairól beszélt, melyek közt az egyedi képek és a fotókon szereplők ismertsége legalább olyan fontos tényező volt, mint az épületképek és utcarészletek egyedi, izgalmas bemutatása, mindezek arányos mértéke és a szerkesztésben megjelenő összhang, vagyis hogy a lapokon „a fotók köszönjenek egymásnak”.
A kortárs szerzők fotóinak megválasztásában kiemelt fontossággal bírt az, hogy a fényképészek térjenek vissza a városba és sajátos látásmódjukkal örökítsék meg a hétköznapi élet pillanatait. Hiszen a képek alapján mindig érdekes felfedezni, milyen is fotós szemmel látni a várost, mivel a mindennapokban sokak számára nem is tűnik fel, milyen kedves hely Gyula.
A könyv a képek értékének megváltozását is nyomon követi, a XIX. században, a polgári családok ereklyéjeként tartott egy-egy fényképétől a ma mindenki által bárhol, bármikor, mennyiségtől függetlenül elkészíthető halmokig, a minőségi képek arányának műfaji eltolódásával. Annak ellenére, hogy régen csak kevesen fotóztak - a fotóriporter elődöknek hála - sok a feldolgozásra váró értékes képanyag. Ezek önmagukban is értékesek, de egyben az adott időszak dokumentumai is, mindamellett hogy az adott kor „zsiványságait” is tükrözik. Ezt néhány anekdota támasztotta alá Pölöskey Mihályról, Misley Ervinről, Balázs Jánosnéról, de a közelmúlt kollégáiról, Béla Ottóról és Kerekes Istvánról is megemlékeztek.
Elmondták, hogy 1945 után kevés fotós maradt a városban, így annak az időszaknak a dokumentációja főként a családi és magánszemélyek képei alapján adott. Munkájukat nagymértékben segítené azoknak a családi fotóknak a begyűjtése, melyeken a fotós neve is szerepel – így örömmel fogadják a lakosság ilyen jellegű megkeresését.
A múlt mellett azonban a jelen is épp ennyire fontos, így a könyvben a ma köztünk élő fotósok – a teljesség igénye nélkül: Bagyinszki Zoltán, Kiss Zoltán, Pénzes Sándor, Rusznyák Csaba – munkái is megtalálhatók.
Az est során adták át Gyula város értékeinek megőrzéséért munkálkodók számára alapított Firtosi József Dezső-díjat is, amelyet ezúttal az értékteremtő kiállításai és művészeti vezetései által ismert dr. Havassy Péter vehetett át.
