
Fiantok Gyöngyvér (nyugdíjas gyógypedagógus):
– Elsős voltam, amikor a tanító nénink bennszülött tánccsoportnak öltöztette az osztályunkat. Ez 1951-ben történt. Emlékszem, feketére kent bennünket kakaóporral, a szoknyánk rafiából volt. A tanító nénink volt a törzsfőnök, neki csirkecsont volt a hajában, és ő is velünk táncolt. Jópofa zene szólt, a terem közepén pedig egy tábortüzet imitáló dolog volt. Az osztályfőnökünket Márta néninek hívták, fiatal volt, ezért minden buliban benne volt. Nagyon szerettük. Arra is emlékszem, hogy mi nyertünk, egy nagy csokitorta volt a jutalmunk. Nagy dicsőség volt, a szülők is ott voltak. Ez volt az első farsangi élményem.
Dávid Szilvia (testnevelő tanár):
– Gyerekkoromban nem szerettem a farsangot, mert nem szerettem szerepelni. Pedagógusként már aktívan részt veszek a farsangi rendezvényeken, az osztályommal mindig beöltözöm. A legemlékezetesebb farsangi élményem, amikor hupikék törpikéknek öltöztek a gyerekek, én meg Hókuszpóknak. Az osztályommal most is aktívan készülünk a farsangra, kalóztáncot adunk majd elő. A mi iskolánkban hétfőn lesz a farsangi rendezvény.