Képletesen egy kaktusz kivirágzásának lehetett tanúja a közönség múlt héten pénteken a felújított művelődési ház színháztermében. A Bánfalvy Stúdió és A Szabad Tér Színház közös produkciója, A kaktusz virága zajos sikert aratott Gyulán, a publikum többször is visszatapsolta a színészeket.
A zenés komédia a filmmusicalek világát idézte: a szereplők olykor-olykor táncra perdültek vagy énekelni kezdtek négy vokálos-táncos és a Chameleon Jazz Band kíséretében. A színpad hátsó részén helyet kapó, Nádas Gábor- és Szenes Iván-szerzeményeket játszó banda a díszlet mögé elrejtve, illetve a játék részeseként, bárzenekarként is muzsikált az előadáson. Az élőzene előnyére vált a darabnak, a zenekarnak még a gyakori és kissé időigényes díszletátrendezésekről is sikerült elterelnie a figyelmet. A cselekmény hol egy lakásban, hol egy fogorvosi rendelő várójában, hol egy bárban zajlott, a jelenetváltásokat mozgatható díszletekkel hidalta át a rendező, Schlanger András.
Pierre Barillet és Jean-Pierre Grédy 60-as években színpadra vitt darabja alapján Broadway-színdarab és film is készült. Az 1969-ben bemutatott romantikus vígjátékban Walter Matthau, Ingrid Bergman és Goldie Hawn alakították a főbb szerepeket. A helyzetkomikumokból építkező, fordulatokban gazdag történet kiindulópontja egy füllentés, ami lavinaként sodorja magával a szereplőket. A darab nyitójelenetében Antonia (Kosik Anita) eszméletlenül hever az ágyon. A fiatal, csinos szőkeség szerelmi bánatában öngyilkos akar lenni, ám szomszédja, Igor (Sándor Péter) megmenti az életét. Mint kiderül, a hébe-hóba reklámfilmekben szereplő fiú egész nap a diplomamunkáját gépeli, és éppen szabad préda. Antonia szerelme, Julien (Hujber Ferenc) nőcsábász fogorvos, aki attól való félelmében, hogy a lány hozzá akar menni, nős, háromgyerekes apaként állítja be magát. Amikor a férfi megkéri a kezét, Antonia találkozni akar az elhagyott, nem létező arával, ezért Juliennek sürgősen találnia kell valakit, aki eljátssza a feleségét. Választása a kissé merev asszisztensnőjére, Stéphanie-ra (Détár Enikő) esik. Az anyukájával és Frida nevű szuka spánielével élő nő végül belemegy a játékba, nem sejtve, hogy egyre komplikáltabb helyzetekbe keveri magát. A történet természetesen happy enddel végződik: a szigorú Stéphanie lelke – akárcsak az asztalán virító kaktusz – a darab végére kivirágzik.
A komédia nyelvezetét érezhetően maivá tették. Bár az énekes-táncos betétek megléte kétségkívül műfaji elvárás a zenés daraboknál, mégis azt kell mondanunk, hogy a modernizált, jó érzékkel átdolgozott szöveg és a „bugyivillantós” jelenetek mellett kissé idegenül hatottak a régi, romantikus, érzelgős dallamok. Mindezt leszámítva a felhőtlen szórakozásra vágyó publikumnak nem volt oka panaszra: a Gyulai Kulturális és Rendezvényszervező Nonprofit Kft. kacagtató szerelmi történettel avatta fel a felújított művelődési ház színpadát Valentin-napon.
