A Halmos Béla Népzenei Fesztivál második estéjén sem szűkölködtünk a szellemi betevőben, amikor hazánk kultúrájának ikonjai léptek fel a megújult gyulai Vigadóban. Az épület ünnepélyes megnyitója után újfent olyan művészek adtak élményt a publikumnak, akik a közelmúltban eltávozott Halmos Bélával számtalanszor tettek le maradandó alkotást a magyar kultúra asztalára. Gryllus Dániel és a Sebő-együttes koncertjén a több száz szék sem bizonyult elegendőnek.
Gryllus Dániel a 100 éve született Weöres Sándor Bolero című költeményével indította műsorát. Az elmúlásról szóló sorokat éneke és légies citerajátéka tett még érzékletesebbé, majd Arany János egyik legnépszerűbb, Családi kör című versének tizennégy versszaka mint epikus, középkori históriás ének csengett a Vigadó falai között. Gryllus Dániel a hatvanas évek végén a Műegyetem szimfonikus zenekarában játszott először Halmos Bélával, aztán párhuzamosan folyt életútjuk 1990-ig, amikor a Pál apostol levelei című dalsorozatban újra együtt kezdtek muzsikálni. A több száz előadást megért, nagy sikerű műből most a Timóteusnak írt második levél és Pál imája hangzott el, amelyet az alkotók az apostoli levelek soraiból raktak össze, és amelynek refrénjét a 116. zsoltár adta. A fohász végére a Kossuth-díjas zenész és a közönség hangja együtt zengett a Vigadóban.
Halmos Béla a mostanra világszerte elismert, magyar táncházmozgalmat többek között Sebő Ferenccel hozta létre, akinek zenekara a koncert második felében lépett a megszépült épület színpadjára. A népzenét és az énekelt verseket előadó Sebő-együttes – Sebő Ferenc (ének, tekerőlant, gitár), Barvich Iván (bolgár kaval, tárogató, pánsíp, dvojnica, tambura) és Perger László (tambura, gitár) – ezúttal két ifjú tanítvánnyal érkezett Gyulára. Rögtön kiderült, hogy Soós Réka (ének, hegedű) és Tímár Sára (ének, ütősök) méltók arra, hogy továbbvigyék az ősi örökséget.
Előadásukban olyan Weöres Sándor verseket megzenésítő dalokat hallhattunk, amelyeket annak idején a zenészek együtt kezdtek megénekelni Halmos Bélával. A múlt századi irodalmár Psyché című kötetének néhány pajzán epizódja csendült fel, majd egy anakreoni versformájú, ám abszolút modern témájú Varró Dániel költemény zenésedett meg, és sorra következtek a Weöres-versek, a Tekereg a szél, a Vöröshajú lányok és a többi méltán ismert rigmus. A dalokon kívül Sebő Ferenc finom humorral színezett felvezetőiben több érdekességet is megtudhattunk az egy évszázaddal ezelőtt született költő-írófenomén életéről. Kiderült, hogy bár az elmúlt évtizedekben megszámlálhatatlan alkalommal zenésítették meg verseit, Weöres Sándor mindösszesen kétszer kért meg muzsikust, hogy zenébe öntse sorait. Kodály Zoltán második alkalommal nem vállalta el, így Sebő Ferenc kapta a kétségkívül megtisztelő megbízatást.
A másfél órás vidám koncertet követő fergeteges siker nem maradhatott el, úgyhogy kijárt a ráadás. A Halmos Bélára emlékező előadás végén a Sebő-együttes megható módon egy olyan dallal zárta műsorát, amelyet régi zenésztársuk halálhírekor, majd később temetésén is eljátszottak. Weöres Sándor Sej elaludtam című szerzeményével búcsúztak a gyulai prímástól és közönségtől.
