Márton napján a libapecsenyéhez már az új bort ihatjuk.
„…Borban az igazság, borban az vigasz…” ahogy az ismert dalban szól, de a jó minőségű borok az egészségünkre is jó hatással vannak.
A bor hazánk nemzeti jelképeinek egyike, köszönhető a számos kitűnő borvidék jelenlétének és a magyar borkészítés hagyományainak.
A bor évezredeken át komoly szerepet játszott a gyógyításban. Mai korunkra azonban használatuk szinte már teljesen kiszorult mind az orvosi gyakorlatból, mind a természetes gyógymódok közül.
Az ókori orvosok nemcsak belső használatra, hanem külsőleg is alkalmazták: borban mosdatták az újszülöttet, borral mosták a sebeket, fekélyeket, a bor volt az ókor legjobb antiszeptikuma. Az ókori gyógyítók a bort nemcsak tisztán ajánlották betegeiknek, hanem különféle gyógyfüvekkel, fűszerekkel is. A római Plinius például „Historia Naturalis” című művében több mint hatvanféle ilyen gyógybort írt le. Ezek a leírások – kisebb-nagyobb különbségekkel – később Kato, Dioszkoridész és Palládiusz írásaiban is megismétlődnek.
A bor gyógyszerként történő alkalmazása az egész középkorban, sőt később, a 16–18. században is fontos szerepet játszott. Különösen híressé vált a tokaji bor. A legalább kétputtonyos tokaji aszúbor, Vinum Tokajense néven, már a Magyar Gyógyszerkönyv III. kiadásában is hivatalos volt. A bort a légzőszervek bántalmainál, köhögés, nátha, influenza esetén forralt bor formájában, izzasztószerként ajánlották, továbbá az emésztőszervek megbetegedéseinél, vérszegénységben, keringési megbetegedéseknél és még számos más kórképben is gyakran alkalmazták.
Manapság a mértékletes borfogyasztás, a kardiovaszkuláris betegségek elleni védelem miatt került előtérbe.
Vizsgálatok igazolták, hogy a mértékkel fogyasztott bor élettani hatása nem csupán az ital alkoholtartalmának, hanem a szőlő egyéb alkotóelemeinek köszönhető. Ezek közül is a legfontosabbak a különböző vitaminok – leginkább a C- és a B-vitaminok –, egyes ásványi anyagok – kálium, magnézium, mangán, vas –, aminosavak, enzimek és más szerves savak, például a fenolok. A vörösborban található kálium megelőzi a szívritmuszavarokat, a kalcium és a magnézium az ideg- és izomműködés javításában vesz részt, a mangán a pajzsmirigy és az idegrendszer működésében játszik fontos szerepet. A borok vastartalma elősegíti a vérképződést, savtartalma a szénhidrátok és a zsírok bontásával segíti az emésztést.
A borok kedvező élettani hatása leginkább a polifenolnak köszönhető. A vörösborban az érlelési technológia következményeként közel négyszer annyi fenolos vegyület található, mint a fehérborokban, tehát az egészségre kifejtett jótékony hatása is kifejezettebb.
A vörösbor fenolos vegyületei három különböző hatásmechanizmussal fejtik ki védőhatásukat. A vérlemezkék összecsapzódását (trombocitaaggregációt) gátló hatásuk mellett mérséklik a vérzsírok lerakódását az erekben, megakadályozzák az infarktust okozó lemezkék (plakkok) kialakulását. A polifenolok gyulladáscsökkentő hatásúak, de emellett segítenek a vércukorszint szabályozásában is. Antioxidáns (a káros szabad gyököket semlegesítő) hatással rendelkeznek, ennek révén csökkentik az LDL- (a „rossz”) koleszterin, serkentik a HDL- (a „jó”, védő hatású) koleszterin termelődését. Utóbbinak köszönhetően a polifenolok nagymértékben hozzájárulnak az érelmeszesedés kialakulásának késleltetéséhez, illetve megakadályozásához. A mérsékelt borfogyasztás nemcsak az időskori agy-érelmeszesedés folyamatát lassítja, hanem a vese ereinek vérellátását is serkenti, így javítja a veseműködést. A polifenolok fokozzák az értágító hatású nitrogén-monoxid termelődését az érbelhártyában, emellett gátolják az érszűkítő endotelin-1 termelődését, ezáltal a vörösborok értágító hatásúak. E hatásuk révén szerepet játszanak a vérnyomás szabályozásában, gátolják vagy késleltetik a magasvérnyomás-betegség kialakulását. A legújabb hazai vizsgálatok kimutatták, hogy a mérsékelt borfogyasztás növeli a sejtek inzulinérzékenységét, ennek következtében védelmet nyújthat a felnőttkori cukorbetegség kialakulása ellen.
Egy kaliforniai vizsgálatban dohányzók körében vizsgálták a vörösbor hatását. Eredményeik azt mutatták, hogy a tüdőrák kialakulásának kockázatát közel 60 százalékban csökkenti azon dohányosokban, akik naponta 2-3 dl vörösbort ittak. Görög kutatók vizsgálataik során arra a következtetésre jutottak, hogy 2,5 dl vörösbor ellensúlyozza az elszívott cigaretta érrendszerre kifejtett káros hatását. A tapasztalatok szerint a vörösbor részben semlegesítheti a fő ütőerek azon működési zavarait, amelyek a dohányzás hatására alakulnak ki.
A vörösborban lévő antioxidánsok és egyes polifenolok a rák elleni védekezésben is szerepet játszanak, jótékonyan hatnak egyes rákos megbetegedésekben. A polifenolok közé tartozó resveratrolmolekuláról a közelmúlt kutatásai igazolták, hogy szabadgyökképzést gátló tulajdonságaival csökkenti az oxidatív stresszt, gátolja a daganatos sejtek szaporodását. Néhány tanulmány szerint a resveratrol véd a prosztata-, a máj- és a mellrák ellen is. Az antioxidáns hatás következtében gátolja, illetve mérsékli a sejtek öregedését, illetve az öregedéssel együtt járó betegségek kialakulását. Egy laboratóriumi kísérlet eredménye azt igazolta, hogy védelmet nyújt az Alzheimer-kórral, illetve az időskori elbutulással szemben is.
A borfogyasztás kifejezetten jót tesz az egészségnek – jelentették ki angol kutatók.
S mit jelent a mértékkel fogyasztás?
Első pohár az EGÉSZSÉGÉ.
Második a JÓKEDVÉ.
Harmadik a BÁNATÉ.
Negyedik a GYALÁZATÉ.
Komolyra fordítva: nők esetében 1-2, férfiak esetében 2-3 dl jó minőségű vörösbor fogyasztható naponta.
Egészségünkre!
