– Nagyon alázatos zenésznek és felelősségteljes tanárnak látszik. Olyan komoly értékrendekkel bíró embernek, aki a könnyedség látszata ellenére sem veszi félvállról a dolgokat. Alapvetően ilyen típus, vagy az idők során szerzett tapasztalatok eredménye ez a magatartás?
– Talán mindig is maximalista voltam abban, amit csinálok. Ez azért nem esik nehezemre, mert imádom a zenélést, és a lehető legjobb akarok benne lenni. Legyen az koncert, stúdiófelvétel, vagy épp a tanítás. Az évek során persze rengeteg rutint sikerült szereznem, egyes tapasztalatokat a saját "káromon" tanultam meg, ezeket igyekszem a tanulóknak is átadni, hogy ezeket az akadályokat ők már könnyedebben ugorhassák át. És hogy felelősségteljes vagyok-e? Adott esetben, ha egy tinédzser a zenén kívül egyéb lelki kérdésben is megtisztel a bizalmával, az nagyon komoly felelősség! Nagyon meg kell becsülni, mert lehet, hogy egy életre hatással lehetek rá az adott válasszal.
– Már a Megasztárba profi zenészként érkezett. Az ott szerzett szakmai tapasztalatok mire voltak jók? Talán épp arra, hogy kiderüljön, más minőségű szakmai elismerésre és közönségfigyelemre vágyik, mint amit a nagynyilvánosság tudna hosszútávon biztosítani?
– Lehet, hogy a műsor előtt már profi zenésznek tűntem – aminek örülök, de mai napig örökös diáknak látom magam, aki állandóan tanul, fejlődik és új zenei fordulatokban próbálja ki magát. A kezdeti tapasztalatok bizony nagyon jól jöttek a Megasztárban, mind technikailag, mind emberileg. Sok türelmet kellett gyakorolnunk a hosszúra nyúló kamerapróbák miatt, ami a televíziós műfaj természetes velejárója. A Megasztárral azonban nem egyszerűen a hírnév megszerzése volt a célom, mivel én mindig is zenélni akartam. Az ottani szereplés leginkább ahhoz kellett, hogy ezt a hobbimat főállásban űzhessem, és a lehető legmagasabb minőséget juttassam el a közönségnek, akik a legjobbat érdemlik.
– Mégis egész más utat kezdett bejárni, mint amire első látásra számítani lehetett.
– A koncertezős utat kezdtem bejárni, és úgy tűnik, olajozottan jár a gépezet… Nem feltétlenül egy médiamegjelenés egy zenész igazi játszótere, hanem a színpad.
– Azóta is ügyesen tud egyensúlyozni a "látvány" és a munka közt, meggyőződésem, hogy nem is tudatosan, hiszen zenészként teszi a dolgát, a nézők pedig annyira kedvelik, hogy a színpadon látva nem is annyira a zenész, mint inkább a showmant figyelik.
– A színpadi jelenléthez egyik részről valóban a technikai felkészültség kell és az összeszedetten elvégzett feladat, másrészről pedig a szórakoztatás, mint nemes cél egyfajta magabiztosságot igényel. A mindennapi életben igyekszem szerényen viszonyulni a környezetemhez, és nagyon remélem, hogy nem vagyok soha nagyképű. Ha viszont az emberek megtisztelnek azzal, hogy eljönnek egy koncertemre, akkor a színpadon nem kérhetek elnézést azért, hogy élek. A nézők egy magabiztos "sztárt" szeretnének látni, ők szórakozni jöttek!
– Úgy tűnik, hogy ez a Gyulán élő és alkotó lét olyan, mint egy jó értelemben vett elefántcsonttorony. Mindentől kellő távolságra van ahhoz, hogy az ember meghallhassa a "saját hangját", és időről-időre olyan produkciókat adhasson ki a kezéből, ami valóban őt tükrözi.
– Egy rendezett, nyugodt környezet mindig jó hatással van az alkotásra, és persze minden másra is. Gyula a világ egyik legtökéletesebb helye!
– Melyik a fontosabb: koncert vagy alkotómunka? Mennyire lehetne meg egyik a másik nélkül, illetve melyiknek fontos hangsúlyosabbnak lennie?
– Minden lényeges! Játék nélkül az egész csak betanított munka, tehát uncsi. Alkotómunka nélkül viszont komolytalanná válhat, de kell az izgalom is, hiszen a zene nem csak arra jó, hogy a skálákban és ritmusképletekben rejlő matematikai összefüggéseket összegereblyézzük, mert az egész az érzelmekről szól. Bizonyos zenei megoldások komoly érzelmeket váltanak ki az emberből, ez is az egésznek a célja.
– Ha nem túl fennkölt állítás, akkor kijelenthető, hogy Gyulán érett felelősségteljes tanárrá, amit néhány éve kitartó szorgalommal gyakorol is. Mit tapasztal, mi a folyamat? A tanulás valamelyik fázisában előbukkan, hogy „Ő az a tévéből”?
– Igen, itt Gyulán kezdtem a tanítást és már most rengeteget tanultam belőle, remélem eleget is adtam! Valóban előfordul, hogy az első órákon a tanulók a tévés élmények hatásai alatt vannak, de igyekszem gyorsan oldani az ebből adódó feszültséget, hiszen ez a későbbi tanulmányok során komoly gátlást is okozhatna.
– Mit tart lényegesnek átadni? Mire helyezi a hangsúlyt az oktatásban?
– A zene egy élvezeti cikk. Igaz, hogy rengeteg gyakorlás és energia kell ahhoz, hogy aki csinálja eljusson a kellő pontig, de jókedv és élvezet nélkül semmit sem ér az egész!
– Egy korábbi interjúban azt mondta, hogy a tanítványok elvállalásában már amikor betelt a létszám, sokáig akkor sem tudott nemet mondani. Ezzel ma már hogy áll?
– Sikerült még több időt ennek szentelni, és azóta mégtöbb növendékem van.
– S hogy van ez zenei munkák, zenekarok és koncertek felkéréseivel?
– Koncertet sosem utasítok vissza, hiszen épp az a cél, hogy mindenkihez eljussak. Sűrűn járok Esztivel koncertezni, egy szál gitárral kifejezetten praktikus utazni, mert így a pakolás is hamar megvan. Emellett az új zenekarom, a KontorBand is készül az első bevetésekre.
– Erről a csapatról mit lehet tudni?
– Tavaly szeptember óta dolgozunk egy igazán ütős műsoron. S igaz, hogy ezzel a produkcióval kicsit több lesz a pakolni való, de megéri majd, mert nagyon inspiráló olyan kiváló zenészekkel együtt dolgozni, mint Gyebrovszki András, Binder Norbert, Köles Márk, Döge Csaba, Belicza Károly és Belicza Károly.
– Igen nyitottan és készségesen áll a város zenészeihez, hangszereli, gondozza produkcióikat. Mindenkivel ilyen nyitott, vagy csakugyan olyan szintű produkciók ezek, amikben öröm részt venni?
– Azt hiszem, hogy elég nyitott vagyok. Mindenre persze nincs kapacitásom, de amit csinálok, azt örömmel teszem. Jó látni a fiatalságot. Annyira tehetségesek!
– Tősgyökeres gyulainak vallja magát. Mi ragadta meg elsőként a városban? Mi volt az, ami a legemlékezetesebb maradt?
– Tetszik, hogy Gyula elég kicsi ahhoz, hogy élhető legyen, de meg van minden fontos dolog ahhoz, hogy ne kelljen innen elmenni. Nagyon élem ezt a hangulatot, amit a város sugároz. Egyedi varázsa van. Emellett néhány városrész a szülővárosomra, Miskolcra emlékeztet, így gyerekkori emlékeket is idéz.