Idén – nevéhez méltó helyen – ismét a gyulai vár évszázados falai között rendezték meg a XXII. Gyulai Vár Jazz Fesztivált, amelyen az amerikai Miles Smiles együttesen kívül három magyar zenekar is szórakoztatta a műfaj rajongóit. Az előrelátóbbja pulóverekkel és plédekkel felszerelkezve indult neki az ötórás zenei műsornak, és a várudvar nézőterét dugig megtöltő közönség számára rövidesen kiderült, a meleg júliusi nap ellenére az est megkívánja a vastagabb öltözetet.
Hajborzoló fuvallat kíséretében lépett a színpadra az újjáalakult Gyulai Big Band. A Kepenyes Pál vezetésével, 1995 óta működő formáció ezúttal megváltozott felállásban és friss dixie, illetve swing repertoárral köszöntötte a fesztivál közönségét. A tapasztalt zenészeknek és tehetséges fiatal muzsikusoknak köszönhetően profi, ugyanakkor lendületes, életerős megszólalást hallhattunk, ahol az összjátékon kívül a tagok jó része egyéni szólókkal is brillírozott. A Gyulai Big Band tagjai: Kepenyes Pál, Bíró Tamás, Resetár Attila, Flender Gábor, Zsila József, Döge Csaba, Zsilák Tibor, Papp Gábor, Gál István, Falaty Bence, Vadász Gellért, dr. Pomázi Orsolya, Hajdu István Gergely, Szalma Borbála, Jurdi Dániel, Uhrin Zoltán, valamint szólistáik, Vicze Gabriella szaxofonos, Jámborné Gulyás Erika énekesnő és a 4. osztályos Lakatos Béla, aki másfél éves zenei tanulmányát meghazudtoló módon mutatta be krarinéttudását.
Rövid szünet után az 2010-es Országos Jazzverseny győztes énekesét, Vörös Jankát és az e-Series nevű zenekarát hallhattuk. A székesfehérvári csapat ifjú énekesnője nem csupán egyszerű énekszólammal gazdagította a partitúrát, hanem vérből jövő muzikalitással állt a dalokhoz, amelyekben karakteres hangján kívül egyénileg effektelt, különleges énekhangzásaival is meggyőzte a gyulai publikumot. Zenésztársai Mits Márton (szaxofon) és Fövenyi Máté (gitár) is – virtuóz játékukon felül – hasonlóan modern és egyedi hatásokkal színezték hangszerük hangját. A ritmusszekció – Bögöthy Ádám bőgős és Szabó Dániel Ferenc dobos – által mindez precíz, lendületes alapokon nyugodott. A modern groove-ok világába, valamint a bluesba, a kortárs zenébe és más műfajokba is belenyúló jazzcsapat színes műsorával exkluzív zenei élménnyel látta el a hallgatóságot.
A Binder Károly trió nem hagyta, hogy a néhány perces szünetről visszatérő nézősereg elveszítse a fonalat: lendületes, kemény ritmusú futamba kezdtek. Binder Károly egyedi technikákkal tűzdelt, kivételes zongorajátékának már számos alkalommal lehetetett tanúja a gyulai közönség, szólóban, duóban és különböző együttesekben is. Ezúttal triójában két fiatal tehetséggel mutatta be szerzeményeit. Egyik társa, az ifjú bőgős-basszusgitáros, Fonay Tibor volt, aki – nem véletlenül – az idei Orszáczky Jackie Basszusgitár Versenyen első lett. A bőröket a jazz tanszék egy fiatal dobtanára, Benkó Ákos ütötte, aki hét éves kora óta szerelmese hangszerének, sőt az egyetlen feldolgozásuk, egy gospel előadása során az t is megtudtuk: lenyűgöző énekhanggal is rendelkezik. Pallérozott hangszeres tudásukra szükség is volt, mert a változatos programjukban elhangzó izgalmas kompozíciók szilaj tempói, páratlan ritmusai és szinte követhetetlen kiállásai sűrűjében nem maradhattak el a virtuóz Binder Károly mögött.
Amire az idei év sztárzenekara lépett a színpadra, már mindenki magára vette az összes ruhadarabot, amit magával hozott, ugyanis a kellemesen hűs zefír időközben metsző széllé változva dideregtette az nézőtéren ülőket. Egy-két héttel ezelőttig mindenki úgy tudta, az idei jazzfesztivál fő zenekara a világhírű jazz-zenészekből álló Miles Smiles lesz. A szupergroup tagjainak nagy része időközben visszamondta a fellépést, így Wallace Roney trombitásnak más zenészek után kellett nézni. A fesztivál megmenekült, hiszen Miles Davis egyetlen tanítványa mellett ezúttal olyan élő legendákat láthattunk a színpadon, mint – a korábban a Weather Reportban és Miles Davis zenekarában is megfordult fusion-dobos – Alphonse Mouzon, valamint Larry Coryell gitáros és Victor Bailey basszusgitáros, akik korábban már játszottak a gyulai jazzfesztivál közönségének. A virtuózok az eredeti koncepció alapján, a korszakalkotó jazz-trombitásnak állítottak emléket. Rövid melankolikus dallamvezetés után pörgős hard-bopba és fusionba kezdtek, hogy aztán egymásnak adva a stafétát, virtuóz szólókörökkel szórakoztassák közönségüket, akik ha kiléptek éjfélre haza is érhettek, ugyanis a rövid technikai átállások és a pontosan betartott program miatt az idei fesztivál nem nyúlt bele kényelmetlenül az éjszakába.
