A tikkasztó nyári melegben, amikor kint vagyunk a szabadban, valahol kint a pusztaságban, úton útfélen összefuthatunk egy két porördöggel vagy délibábbal. Ez utóbbival bent a városban is.
A délibáb-jelenség a légrétegek inverziójához kötött, változatos és izgalmas formavilágú jelenség, amelyet sokszor egészen hétköznapi helyzetekben is láthatunk. Az inverzió kialakulásához nyugalomban lévő légréteg szükséges, amely az alföldön, a tenger felszíne felett vagy a sivatagokban alakulhat ki a leggyakrabban. Erős napsütésben elő szokott fordulni, hogy közvetlenül a földfelszín felett, vagy esetleg egy magasabban lévő levegőrétegben egy kis térrész jóval erősebben felmelegszik, és optikailag ritkább közegként viselkedik. Ilyenkor, ha úgy esik rá a fény, akkor teljes visszaverődés jöhet létre, ami furcsa optikai csalódásokhoz vezethet. Egyik leggyakoribb nyári jelenség a forró aszfalt közelében létrejövő, úgynevezett „alsó délibáb”. Ez a fajta délibábot leghamarabb akkor láthatjuk, ha az egyenes országúton előre nézünk, és messziről az aszfaltot vizesnek látjuk, pedig mikor odaérünk, a látszólagos tócsa helyén valójában nincs is víz.
A délibábnak egy jóval ritkábban megfigyelhető formája is létezik, amelyhez speciális hőmérsékleti eloszlás kell. A meleg levegőnek egy bizonyos magasságban kell lennie, és ekkor a földfelszínen lévő tárgyak, például a fák, gémeskutak a földről elemelkedve, fejjel lefelé a levegőben látszanak. Ezek a délibábok, még Petőfi idejében rendszeresek voltak, de mára már sajnos nagyon ritkán lehet látni az Alföldön. Az utóbb említett délibábot „felső délibábnak” nevezi a szakirodalom. Ám a két fajta jelenség mellett van egy harmadik is, amelyet „oldalsó délibábnak” neveznek. Ekkor a hőmérséklet- és sűrűségkülönbségek nem a függőleges, hanem a vízszintes síkban alakulnak ki, és ekkor a kép a tárgy mellett képződik.
A porördögök a nyári időszakban nem ritka jelenségek és főleg kint a pusztaságban lelhetőek fel. Tulajdonképpen egy kisebb fajta forgószelek, portölcsérek, amik kinézetre nagyon hasonlítnak a tornádóra. Általában 0,5-10 méter átmérőjűek és néhány métertől akár egy kilométeres nagyágúra is megnőhetnek. Leginkább nyugodt, száraz, napos időben keletkeznek, amikor nagyon erős a nap besugárzása, hiszen ekkor nagyon gyorsan fel tud melegedni a levegő. A felszín közelében felhevült, és ezáltal a környezeténél könnyebbé vált légrész gyors emelkedésbe kezd, és benne alacsony légnyomás alakul ki. A nyomáskülönbség révén a légbuborékba minden irányból levegő áramlik, majd a levegő spirális alakban gyorsan forogva elkezd emelkedni.
Szélsőséges esetben a spirális áramlás sebessége akár 200 km/órát is elérheti, míg a porördögök haladási sebessége megközelítheti a 100 km/órát, de az sem ritka, ha csak szinte egy helyben állnak. A porördögök nem élnek sokáig, néhány másodperctől néhány 10 percig. A tölcsért a felszínről felkapott por- és homokszemcsék színezik el.
Érdemes kimenni a városból, és megcsodálni ezeket a jelenségeket. Micsoda összetett, fizikai törvények sokasága zajlik egy ilyen, olykor jelentéktelennek tűnő jelenségben is!
