• Igazgató Úr! Ön nem gyulai lakosként vezeti a gyulai református tanintézményt, hogyan került ide?
• Békésen élek családommal, feleségem a Békési Református Gimnázium tanára, a fiam is ennek az iskolának a diákja. Családunk egyébként Komádiba való, ott születtem, a főiskolát Debrecenben végeztem, utána kerültem Muronyba, ott kezdtem el tanítani, majd lettem iskolaigazgató. Később, szakmai érdeklődésemnél fogva, Békéscsabára kerültem a Pedagógiai Intézetbe, onnan Tarhosra a Gyógypedagógiai Intézetbe. 2005 augusztusában lelkipásztori ajánlásra hívtak meg a Magvető igazgatói posztjára.
• Pedagógus a nemzet napszámosa, nem a meggazdagodási vágy szokta ide vonzani az embert. Volt-e családi vagy pedagógusi minta, indíttatás, amely miatt ezt a hivatást választotta?
• Általános iskolás koromban orvos szerettem volna lenni, majd középiskolában fordult meg az érdeklődésem. Kezdettől fogva, minden szinten akadtak olyan kiváló pedagógusok, tanárok, akiknek példája ebbe az irányba mozdított el, de meghatározó volt pályaválasztásomban szüleim terelgetése és pedagógus bátyám mintája is.
• Az igazgatás sok időt, energiát leköt, mennyi idő jut emellett a tanításra?
• Nekem is van kötelező óraszámom, gyógypedagógiai végzettségemnél fogva, kimondottan a sajátos nevelési igényű gyermekek fejlesztésével foglalkozom.
• A médiában egyesek gyakran felteszik a kérdést, hogy miért van szükség egyházi iskolákra, miben különböznek azok az önkormányzati iskoláktól? Ön hogyan fogalmazná meg erre a kérdésre a választ?
• Időnként szakmai körökben vita van azon, hogy az ismeretközpontúság vagy képességfejlesztés a fontosabb, hogy tananyagközpontúnak vagy gyermekközpontúnak kell lennie egy iskolának. Erre az egyházi iskoláknak egy válasza lehet, az, hogy a mi oktatásunk, nevelésünk Krisztus-központú, ebből természetszerűleg adódik, hogy gyermekközpontú is. Nagy gondot fordítunk a gyermekek azonosságtudatának erősítésére, ezért nálunk, az iskolában egyházunk és a magyarság szellemisége és azok szimbólumai jelen vannak. Hazájukat szerető gyermekeket szeretnénk nevelni, akik megőrzik és továbbviszik mindazokat az értékes hagyományokat, amelyeket őseink létrehoztak. Jó lenne, ha öntudatos, ha kell, dacos magyarsággal élnék életüket, annak tudatában, hogy egy történelmileg nagy nép gyermekei. Félő, hogy egyesek rezervátumba akarják szorítani azokat az embereket, akik e mellett törnek lándzsát.
• Itt kissé más finanszírozási körülmények vannak, mint az önkormányzati iskolákban. A médiából tájékozódó ember egyházi iskolákról többnyire negatív összefüggésekben hall, pl. arról, hogy az egyházak jogtalanul nagyobb állami támogatáshoz jutnak, stb. Hogy néz ki egy egyházi iskola támogatási struktúrája?
• Az állami normatívát úgy kapjuk, mint az önkormányzati iskolák, ehhez központi forrásból kapunk kiegészítést, de nem többet, mint az önkormányzati intézmények. Egy ideje évről évre csökken a normatíva, és ez számunkra is megnehezíti a gazdálkodást. Bevételeinket helyiségeink bérbeadásával csak szerény mértékben tudjuk növelni. Pályázati lehetőségeink is beszűkültek, mert az elmúlt években az egyházi iskoláknak nem voltak olyan pályázási lehetőségeik, mint annakidején a polgári kormányzat idején. Van egy jól működő alapítvány, a Gyulai Református Iskoláért Alapítvány, amely sokat tesz értünk. Évente egy millió forint körüli támogatásukból finanszírozzuk az első osztályosok ingyenes tankönyvét, ebből fizetjük a különböző versenyekre való felkészítést, a nevezési díjakat, szociális segélyeket és sok más dolgot.
• A nevelés az utóbbi évtizedekben kikopott az iskolák programjából, közben elképesztő eseményekről hallunk, amikor vagy a diákok, vagy magukról megfeledkezett szülők támadnak a pedagógusokra.
• Mindennapi munkánkban mindig első helyre tesszük a nevelést, mert bizonyos értelemben nagyobb fontosságot tulajdonítunk neki, mint az oktatásnak. Nem tudunk és nem is akarunk elmenni amellett, hogy mekkora érték- és erkölcsi válság van az országban, hogy a családok rendje felbomlott. A mi tanulóink között is, sokan élnek olyan családban, amelyet munkanélküliség vagy erkölcsi gondok sújtanak. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy gyermekeink megkapják a keresztyén értékeket és mindazokat, a lehet, másoknak konzervatívnak számító eljárásokat, amelyekre szükségük van. A konzervatív szó alatt itt nem maradiságot kell érteni, hanem jól bevált módszereket. Nagyon sok iskolában megfordultam szakértői tevékenységem kapcsán is, tehát van némi rálátásom az e téren uralkodó helyzetre. Nálunk is vannak csínytevések, mégis azt kell mondanom, hogy itt, a Magvetőben a pedagógusok igazából nem ismerik a médiában hallható problémákat. Ezt a tényt a középiskolák vissza is jelzik számunkra.
• Fogy a gyermekek száma, és a tendencia még tart egy darabig. A Magvető iskola beiskolázási trendje hogyan alakul e jelenség tükrében?
• A csökkenő gyermeklétszám ellenére, jó pár évre visszamenve, erősödünk, jelentős érdeklődés mutatkozik irántunk. Olyan színvonalas és igényes munkát kell végeznünk, amellyel megnyerjük a szülők bizalmát. Nemcsak a nevelés, hanem az oktatás területén is. Évek óta stabilan tudjuk tartani létszámunkat, párhuzamos osztályokat tudunk indítani, és bízunk abban, hogy az elkövetkezendő években is így lesz.
• Abban a harcban, amely az iskolák között a gyermekekért folyik, bizonyára szerepe van annak is, hogy az iskola milyen téren fejleszti nevelési, oktatási programját.
• Mindenképpen azt szeretnénk, ha a nevelésünk és oktatásunk egyénre szabott lenne. Iskolánk és óvodánk eleve egy intézményt alkot. Az óvoda nagycsoportja óvodaiskolai programmal működik. A gyermekek nevelését tanítói és óvodapedagógusi képzettséggel is rendelkező személy vezeti, és ő hozza fel a leendő elsősöket az iskolába. Itt az elsőtől a harmadik osztályig iskolaotthonos formában történik az oktatás és nevelés kéttanítós rendszerben. Negyediktől nyolcadikig pedig a magyart, a matematikát és az idegen nyelvet képességspecifikusan oktatjuk. Vannak olyan gyermekek, akik a gyorsabban haladók csoportjában tanulnak, és vannak a „fontolva haladók”. Úgy gondoljuk, hogy nemcsak az alsó tagozatnak, de az egész iskolának azt a célt kellene szolgálnia, hogy az alapkészségeket és képességeket erősítse. Ne legyen problémájuk a gyermekeknek az alapvető eszközökkel, tudjanak számolni, írni és becsületesen olvasni, és értsék is a szöveget.
• Egyedi ebben az iskolában az, hogy romokból épült fel, nagyon sok önkéntes munkával, nevelőtestületét pedig nem örökölte, hanem maga alakította ki.
• A nevelőtestületünk nagyon jó szellemiségű, jól motiválható és komoly közösségépítő tevékenységet végez, a szülőkkel is harmonikus, barátságos a kapcsolat. Ebben elődöm, Sullay Mihályné tevékenysége határozottan érezhető. Hagyomány a szülők rendkívüli támogatókészsége is, aktívan közreműködnek, nemcsak munkájukkal, de komoly anyagi áldozatot is hoznak, talán így próbálják viszonozni azt a szeretetet, amit mi nyújtunk gyermekeinknek.
• Mint ma már félig gyulai polgár, hogyan emlékszik a várossal való első találkozására, és mi a benyomása a mai Gyuláról?
• Gyermekkoromban elsődlegesen Gyula fürdő jellege fogott meg, most viszont az a kulturális, közművelődési és közéleti pezsgés tetszik, amely a várost jellemzi. Nemcsak munkám miatt járok át ide naponta, de sok rendezvényen és eseményen is részt veszek. Mindaz, amit látok és megélek, számomra egy igazi polgári város benyomását kelti. Megragadó a programok sokasága és sokfélesége, amelyek között minden korosztály és minden társadalmi réteg megtalálhatja a neki tetszőt.
