Barcsik Géza festő- és grafikusművész, Dobogó Kő című tárlatának megnyitója után két programmal, egy régészeti előadással és egy népzenei koncerttel folytatódott az est a Gyulai Várszínház kamaratermében.
Repiszky Tamás régész másfél évtizede kutatja a leleteket a Pilisben, ahol már a bronzkorban is éltek emberek, ám a legérdekesebb változásokat a honfoglalás hozta. Mintegy tíz évvel ezelőtt egy római kori kőbányát talált, melyet a zenész Szörényi Leventével együtt dolgozva tárt fel. A sokak számára ismert pilisi kultikus kőkamrák akkoriban még a földszinten voltak, ám azóta kétteremnyi törmeléket távolítottak el a bányából, ahol többek között római kori oltárkövet, marhakoponyák tucatjait, valamilyen kémiai eljárással kagylóhéj fényességűre és kőkeményre égetett csontokat, rovások és kőfaragott rovások jeleit találták.
Repiszky Tamás előadásában emléket állított Sashegyi Sándor régésznek is, aki a pilisi kutatások sorát a múlt század harmincas éveiben kezdte, s meg volt győződve arról, hogy ott kell keresni Árpád fejedelem sírját. Kutatásainak legjelentősebb leletei sajnos a második világháború alatt eltűntek.
Az előadáson szóba került az avarok e helyen való fejlődése, a magyarok török-csuvas eredetelmélete, valamint honfoglalásunk azon fázisai is, amelyek által a Kárpát-medencébe érkezők merőben újszerű kultúrát hoztak a térségbe. Erre szép példák a tarsolylemezek, amelyek ebből a kultúrából származnak, s innen jutottak el aztán Európa több részére.
A pilisi kutatásokról és szakrális múltunkról Repiszky Tamás és Szörényi Levente 2011-ben megjelentett egy könyvet is, Legendák és valóság a Pilisben - A gigászok küzdelmétől a Holdvilág-órákig címmel. A kötetet pillanatok alatt elkapkodták, ám jó hír, hogy tervben van a második kiadás.
Az est második részében hazánk ősi kultúrájának egy másik szegmense, a népzene került előtérbe, amikor koncertet adott Szvorák Katalin, Liszt-és Alternatív Kossuth-díjas előadóművész és Bolya Mátyás, aki kobozon és citerán kísérte az énekesnőt. A Tavaszvilág című műsorban olyan ősi népdalokat hallhattunk, amelyek a kikeletet idézték.
Először moldvai dallamok szólaltak meg, majd felismerhettük a Tavaszi szél vizet áraszt dallamát, hallhattunk románul és magyar szöveggel olyan énekeket is, amelyeket nem találni az általános iskolai könyvekben. Megszólaltak gyimesi dalok is, majd egy moldvai Mária-ének és a közismert Zöld erdőben, zöld mezőben kezdetű virágének, valamint böjthöz kapcsolódó nóták. Igazi kuriózumnak számítottak a szakrális szentiványi tűzugródalok és dudautánzó dallamok. Az autentikus hangok gyermekdalaink ősi eredetéről tettek tanúbizonyságot. A koncerten felcsendült egy 15. századi francia dallam is magyar szöveggel, végül áldó énekkel búcsúztak közönségüktől és a házigazdáktól a zenészek.
A koncerten elhangzó dallamokban megelevenedő ősi világképek, a mindig aktuális gondolatok jól illeszkedtek a félhangokat és egyéb törthangokat is felvonultató zenei kísérethez. A zenénkben felfedezhető hajlított dallamok hallatán nehezen tagadhatja bárki emberfia a magyarok eredetét, a Kárpát-medencébe vezető utunkat. Ősi kultúránk értéke azonban vitathatatlan.
