Csomós Éva elöljáróban elmondta: amikor nyolc-kilenc évvel ezelőtt elkezdett érdeklődni az orosz kultúra iránt, még csodabogárnak számított, hiszen az oroszok ekkorra már nemhogy a spájzból, de az országból is eltűntek, ám még nem alakult ki róluk új kép bennünk. Az utóbbi néhány évben azonban felnőtt egy olyan új generáció, amely előítéletek és kényszer hatása nélkül nyit az ország, a kultúra és az orosz nyelv felé.
A település történetéről megtudtuk, Szentpétervárt a legeurópaibb orosz városnak tartják, és sokan észak nagy Velencéjének is nevezik. Ennek részben földrajzi elhelyezkedése az oka, hiszen a város a Finn-öböl partján jelentős tengeri kereskedelmet bonyolít le, így nagyon sok európai hatás éri. A titulus ugyanakkor a város alapítójának, I. Péter cárnak is köszönhető, aki különösen nyitott uralkodó volt, és gyakran tett nyugati körutakat. A cár Velence és Amszterdam láttán határozta el azt, hogy a kis svéd halászfalu helyére egy gyönyörű metropoliszt építtet. A település a cár égi patrónusáról, Szent Péterről kapta a nevét.
Dosztojevkij szerint Szentpétervár a legmesterségesebb város, hiszen vonalzóval lett megtervezve. A település születésének hivatalos dátuma 1703. május 16-a, ekkor tették le ugyanis a Péter-Pál-erőd alapkövét. A cár Velencéből hozatott olasz mesterembereket, hogy megterveztesse a metropoliszt. A cölöpökre épült Szentpétervárt az építői csontjaira épült városnak is nevezik, a feljegyzések szerint ugyanis mintegy harmincezer ember, rabok, hadifoglyok, parasztok vesztették életüket az építkezések során. Mire I. Péter fővárossá tette Szentpétervárt, már csaknem negyvenezer ember lakta a várost, és mire 1725-ben meghalt, nyolcvanezren éltek ott.
A város európai módon való fejlődése II. Katalinnak volt köszönhető, aki származását tekintve nem volt Romanov, hiszen III. Péter feleségeként került a trónra. Az ő magánvagyona és -gyűjteménye alapozta meg az Ermitázs alapkiállítását. Az előadásból az is kiderült, a településnek több neve is volt: 1914-ig Szankt-Petyerburgnak, aztán 1924-ig Petrográdnak nevezték, majd Lenin halála után három nappal megkapta a Leningrád nevet, melyet 67 éven keresztül, 1991. szeptember 6-áig viselt. Az eredeti név visszaállításáról népszavazással döntöttek. Szentpétervár mostanában a világ tíz legvonzóbb úti célja közé tartozik, aminek egyik oka, hogy a belvárosi részt, a Téli Palotát és környékét az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. A várost júniusban az úgynevezett fehér éjszakák is népszerűvé teszik a turisták körében, a nap ugyanis ilyenkor három hétig nem bukik a horizont alá.
Az este folyamán az újságíró praktikus információkkal is ellátta a hallgatóságot. Megtudhatták egyebek mellett, hogy mennyibe kerül az utazáshoz szükséges vízum, hogy hogyan lehet jegyet váltani a metróhoz, és hogy mit kell tenniük, ha túl akarják élni a zebrán való átkelést. Csomós Éva útjának első öt napját osztotta meg a közönséggel, hiszen számára is ez a rövid időszak jelentette a nagy rácsodálkozást.
Személyes történetének „előmagyarázataként” viccesen megjegyezte: „rossz fajtájú újságíróként” rengeteg vadidegen emberrel kell beszélgetnie, ezért viszonylag sokszor kerül szokatlan helyzetbe, és sokkal könnyebben elindul valamilyen érzés alapján, mint a racionalitás mentén. Szentpétervári útjára is egy ilyen intuíció vette rá: úgy érezte, mindenképpen beszélnie kell azzal az orosz első filmes rendezővel, akinek budapesti útjáról a médiából értesült, mert találkozásuk sorsfordító pillanat lehet számára.
A közönség humoros sztorikat hallgathatott meg hajnalig tartó internetes kutakodásáról, activityző szintű orosz nyelvtudásáról, az autóban ücsörgő szentpéterváriakról, a filmbe illő konzulátusi élményekről, valamint a vodka és káposzta orosz nyelvtudásra tett jótékony hatásáról. Az újságíró megérzése „a körülmények akképpen való rendezése folytán” végül valóra vált, sorsszerű utazása ötödik napján felkereste őt az orosz filmrendező, akivel azóta is tartják a kapcsolatot. Kalandos szentpétervári útja azonban ennél jóval többel ajándékozta meg: életre szóló barátságot kötött az orosz néppel és kultúrával.
