Fotó: Gyulai Hírlap – Varga Zoltán
Percekkel a bemutatkozás előtt még igen kevesen gyűltek össze, noha a téma nemhogy egy kisváros lakosságát, hanem a világ sokmilliós, elsősorban római katolikus közösségét is érdekelhetné. A Tövismadarak című filmsorozat óta tudjuk és talán még jobban értjük, hogy a cölibátus (azaz a megkövetelt papi nőtlenség) mekkora áldozatot jelent a felszenteléskor és mennyi gyötrelmet okoz egy-egy személyes élettörténetben. Sikli László felvállalta és világszerte hirdeti számos fórumon – köztük online térben is, jelezve fiatal szellemiségét, pedig már 72 - véleményét, hogy bizony egy római katolikus papnak is lehetne családja! Finoman fogalmaztam, gondolkodtam, hogyan is tegyem erről a kényes témáról. Nos, álljanak itt inkább a szerző szavai: „Istenben bízva római katolikus pap vagyok és mellette boldog családapa!”. Ahogyan a szószékről elhangoztak e szavak, amint a reverenda alól kibújt az igazság, az egyház szentségét alapjaiban törte szét ez a paradox „előbújás”. Úgy kapta meg Sikli már másnap a menlevelét, hogy nyíltan és egész egyszerűen eltanácsolták a hivatásától, megfosztották minden papi rangjától és rögtön levették róla a szent kereszt „terhét”. Munkanélküli lett, de bízott. Isten szerencsére nem az ember kezével mér. Tényleg szerelembe esett, megtalálta a másik felét, egy valódi élettársat, akitől két gyermeke – egy fia, Csongor és egy lánya, Kincső – is született. Bátornak mondták, pedig csak őszinte volt. Félreértették, pedig csak meg akarta mutatni, hogy a biológia és a Biblia ellen nem lenne célszerű lázadni, mert a római katolikus egyház elveszíti legerősebb bázisát, az elkötelezett fiatalokat, a tisztességes, liberális jövő generációját. Pedig Siklinek nagyon sokban igaza van.
Érdemes utána olvasni, hogy a cölibátus (latin caelibatus = kb. házasulatlan állapot; caelebs = házasulatlan) a zsidóktól teljesen idegen volt, és sem Jézus, sem az apostolok nem rendelték el. Olyan parancsnak, hogy a vallási vezetők, a papok vagy a hívek bármely osztályának a házasságtól kellene tartózkodni, nyoma sincs, noha az önmegtartóztatásról van szó az egész keresztény szentírásban. A római katolikus egyház számos bibliai szövegre vezeti vissza az egyházukban meghonosodott cölibátus eredetét, tény, hogy Szt. Bonaventura fogalmaz leghatározottabban: „Mert ha az érsekeknek és püspököknek gyermekeik születnének, kirabolnák és kifosztanák az egyház összes javait”. A papi nőtlenség fenntartása csupán gazdasági és szokásjogi kérdés lenne?
Fotó: Gyulai Hírlap – Varga Zoltán
Ma is súlyos viták folynak arról, hogy a középkorban még egyáltalán nem kötelező cölibátust miért nem törlik el?! 2019 februárjában a Vatikán elismerte, hogy a cölibátus előírását még nem mindig érvényesítették teljes mértékben, és hogy titokban szabályokat hoztak azon papok védelmére, akik megszegték a cölibátusra vonatkozó fogadalmukat. Siklinek mégis mennie kellett, az egyház elvesztett egy remekül előadó, nagyon szuggesztív és nagyon hiteles embert, ugyanakkor a szépirodalom és a családja megnyerte ugyanezt a nagyszerű embert a másik oldalon! Már korábban is jelentek meg kötetei. Sőt, a Nagyváradi Állami Színházban nagy sikerrel mutatta be a Rockpassió című zenés játékot, amelynek szövegkönyvét ő írta. Gyermekeinek verseskötetet állított össze a Lepke száll…címmel. Ennek érdekessége, hogy zömében a gyermekei illusztrálták. A kötet létrejöttéhez ismét idézem Sikli esszenciális szavait: „Mire felnőttem, megtanultam: az élet ajándék és felelősség. Mire apa lettem, megértettem: az élet csoda, mely felfedezhető. A szép magyar szó játékos ereje megérinti a gyermekeket és új kincseket hoz elő.” Ilyen kincsnek számít a Történelmi ABC-je is, amelyet a jelenlévők szintén megvehettek dedikálva. A kötet a megszokott módon az A betűtől a Z-ig halad, betűnként egy-egy magyar történelmi személyiség neve vagy fogalom köré épített vers kísértében. A versek sorrendje kronológiai is. A könyvet a szerző gyermekeinek színes rajzai kísérik, továbbá egy külön füzetben található színező is kiegészíti.
Sikli önéletrajzi ihletésű regénye eddig soha nem látott őszinteséggel tudatosítja a kötelező cölibátus értelmetlenségét és negatív hatásait. Páratlan bátorsággal írja le az olykor tragikus és vállalhatatlan pillanatokat, az egyház végzetes melléfogásait, és keserű iróniával nyugtázza a kereszténység önpusztító tehetetlenségét. A papi nőtlenség megszüntetésének halogatása fenntartja az egyház sebezhetőségét és önpusztítását segíti elő. Magvas gondolatok és hasznos kérdések merültek fel, amelyekből csak tanulhat a kortárs egyházkritika, de legfőképpen maga az egyház. Egy szerelmes pap nem rossz pap, ugyanúgy tanulhat holtig, örökítheti a tudást, jóságot, szeretetet. Ez a legfőbb egyházi követelmény, nem a nőtlenség. Ilyen tekintetben Sikli méltán jegyezte meg egykor paptársának egy nagyváradi találkozás alkalmával: „Kedves barátom, én nem voltam, hanem ma is a kollégád vagyok. Mert én ma sem léptem ki. Nyíltan vállalt családos állapotom miatt felfüggesztett, szolgálattól eltiltott lelkész vagyok.” Feledhetetlen és tanulságos élmény volt a „szerelmes pappal” való találkozásom, amelyet egy Facebook-messenger üzenetváltás is megelőzött, ahol olyanfajta közvetlenséget és pozitív lélekerőt tapasztaltam, amelyre érdemes volt reagálni és megírni szélesebb befogadórétegnek. Engedtessék meg azt remélnem, hogy ez a Sikli-féle vízbe dobott szeretetkavics hatalmas hullámokat kelt a pápai vizeken, amelyen én egyáltalán nem bánom, hogy efféle szerzete(se)k kalózkodnak.
