a nap sápadtan húzza lábáról dér takaróját
és én még aludnék
a világ kint kergeti ketyegő óráját
egy tündér épp álmomba lép
„tavasz van, tavasz van!” – hirdeti dolgát
és mond valamit még
énekével a természetből csinál szolgát
színekből összeáll a kép
aranysárga szellő zenéje tölti meg a szobát
jó ez így várok még
a tündér ezüst barkával fésüli haját
most olyan szép
sárga aranyeső borítja puha lába nyomát
a sármányból így lett kék
távolból hallom egy seszínű rigó hangját
kérem énekeljen még
tündérem fáról szakítja okostelefonját
reméltem lemerült rég
mosolyával előre állítja a lusta órát
ekkor volt március 27
