Gyulai Hírlap - Boldog szülinapot, gyulai iskola!

Gyula város önkormányzata nevében az ünneplőket Görgényi Ernő, Gyula város polgármestere, az esemény fővédnöke üdvözölte. Megkülönböztetett tisztelettel köszöntötte Albrecht Júliát, a művésztelep vezetőjét, aki, mint mondta, szívvel-lélekkel, óriási elánnal küzdött és dolgozott hosszú idő óta azért, hogy a jubileumi kiállítás megvalósuljon.

A városvezető Pilinszky Jánost idézte, és kiemelte: a művészet tulajdonképpen nem más, mint áttörni a tényeket, eljutni a valósághoz. Így fogalmazott: különösen figyelemre méltó ez a gondolat, ha összevetjük a gyulai iskola alkotóinak már-már fotórealisztikus ábrázolásmódját a mögöttessel. Azzal a szociográfiai érzékenységgel, amellyel a körülöttünk lévő világot szemlélik. Ez egy olyan megközelítési mód, amelyet a befogadó is ért, szeret és érez.

Görgényi Ernő aláhúzta: a gyulai a ma működő legrégebbi művésztelepek egyike. Nagy megtiszteltetés és öröm ezért a városnak, hogy immár fél évszázada ihletet ad a művészeknek, akik ötven éve járnak ide tanulni és tanítani. Hisz a nyári művésztelep szabadiskola jelleggel működik, mindig szívesen fogadta, és ma is szívesen fogadja a pályájuk elején járó alkotókat.

A tisztségviselő megjegyezte: öt évtizede alatt a gyulai iskola rendkívüli örökséget hozott létre, majd felelevenítette, honnan indultak. Emlékeztetett arra, hogy komolyabban az 1970-es években kezdtek kiállítóként megnyilvánulni, ám nem volt egyszerű dolguk, mivel a figuralitás és a realizmus akkoriban egyetlen neves művészt sem érdekelt. Sőt a gyulaiakra jellemző realizmust, teljesen tévesen, a szocialista realizmussal azonosították. Csupán az 1980-as évek közepén kezdték észrevenni, hogy a Gyulához kötődő alkotók a realizmus segítségével tudják a lehető legpontosabban átadni megfigyeléseiket.

Gyula ma már nem az a város, ami akkor volt, hangsúlyozta Görgényi Ernő. A pusztulást felváltotta az építkezés, Gyula a Dél-Alföld leglátogatottabb üdülőhelyévé vált, és újból fejlődésnek indult. Ez a változás a csoport tagjait is kihívás elé állította. De mivel a művészet mindig képes a megújulásra, s a gyulai iskola, befogadó-készségének köszönhetően, nyitott a fiatalok felé, a városvezető kijelentette: kíváncsian várja, mit mutatnak majd be Gyuláról és önmagukról a következő évtizedekben. Végül boldog szülinapot kívánt az ünneplőknek.

Gyarmati Gabriella, a Munkácsy Mihály Múzeum művészettörténésze megnyitóbeszédében az ötvenéves kezdeményezést a nagybányai művészteleppel állította párhuzamba. Nem egyezésről, inkább hasonlóságról van szó, mondta. Az összehasonlítás alapját a határozottan megfogalmazott, deklarált szellemi fundamentum biztosítja, amelyet Gyulán sikerült megtartani.

A szakember azt is felvázolta, hogyan született meg a művésztelep. Méltatásából kiderült: a kiindulási pontot a Szőnyi István keze alatt dolgozó Tóth Tibor budapesti szakköre jelentette. A festőművész műtermi körülményeket keresett, de mivel a fővárosban nem talált megfelelőt, vidéki helyszínekben kezdett el gondolkodni. A munkát Mohácson kezdte el, majd három év múlva, 1969-ben átköltöztette a telepet Gyulára. Ez azért történhetett meg, mert a város akart magának művésztelepet, hangoztatta Gyarmati Gabriella.

A művészettörténész szerint a gyulai telepesek stílusának alapvető sajátossága a képi igazmondás, a szókimondás. Ez egy olyan vonás, amely műveiket közép-európai viszonylatban is egyedivé teszik. Azt mutatja, hogy a művészek számára a valóság jelentette és jelenti az inspirációt, sokszor a kontextus adja nekik a témát. Érdemes elgondolkodni azon, mutatott rá, hogy munkájukat a történeti perspektíva és/vagy a szociológiai perspektíva és/vagy a festészeti szemszögéből kell-e nézni.

Gyarmati Gabriella leszögezte: az aprólékos, részletező festésmódból adódóan a gyulai telepesek képein nincs lehetőség szenvedélyes gesztusok, lelki folyamatok kifejezésére. A jelszerű szimbólumok helyett ők a narratívát választják. Munkáikban nulla százalék a véletlenszerűség és az ösztönösség, száz százalék a tudatosság. Zárszavában azt javasolta: mielőbb ki kell nevelniük azt a művészgenerációt, amely kezébe veheti a stafétát.

A művésztelep vezetője, Albrecht Júlia elsősorban a városnak köszönte meg, hogy befogadta őket, és azóta is biztosítja, főként az utóbbi években, hogy itt mindig otthon érezzék magukat. Tiszteletük és hálájuk jeléül ezért díszoklevelet nyújtott át az önkormányzat képviselőjének, Görgényi Ernő polgármesternek. Albrecht Júlia az Erkel Ferenc Kulturális Nkft. munkatársainak is megköszönte, hogy segítették a kiállítás létrejöttét. Elhangzott: a jubileumra egy reprezentatív albumot is összeállítottak a művészek, ám ez még nem került nyomdába.

A megnyitón Lakatos József Péter két gyulai költő versével kedveskedett a hallgatóságnak, az Erkel Ferenc Vegyeskar a zenés percekről gondoskodott. A tárlat anyagát Albrecht Júlia, Balázs Zoltán, Balogh Gyula, Bodor Zoltán, Horváth Balázs, Horváth Ildikó, Huszák Zsuzsanna, Kenesei Zsolt, Lakatos József Péter, Lukács István, Páljános Erzsébet, Pethő Anikó, Rácz Katalin, Sáfár Pál, Szakáll Ágnes, Székelyhídi Attila, Szőke Sándor, Szőnyi Endre, Tömpe Emőke, Vancsura Rita és Vitárius Nikoletta munkáiból válogatták össze. Érdemes tudni, hogy október 17-én nyílt napot tartanak a Kohán Képtárban, játékokkal, nyereményekkel. A kiállítás a Magyar Festészet Napja országos rendezvénysorozat része.