Szabó Dezső íróról, kritikusról és publicistáról szóló irodalmi találkozót rendezett ma délután a Gyulai Arany János Művelődési Egyesület a Mogyoróssy János Városi Könyvtárban Gyulán. Az eseményre sokan voltak kíváncsiak, még pótszékekre is szükség volt a könyvtár előadótermében.
Nagy László, az egyesület elnöke köszöntőjében elmondta, a két világháború között a magyar irodalom egyik leghatározóbb egyéniségéről – Szabó Dezsőről – ha valaki tud valamit, akkor vagy pozitívan, vagy negatívan áll hozzá. Bevezetőjéből azt is megtudhattuk, hogy bár az író munkássága a 20. század második felében igencsak háttérbe szorult, néhány regénye mégis kiadatott, megismerhetővé vált az olvasóközönség számára.
Az est vendége Korsós Bálint irodalomtörténész, a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának igazgatója volt, aki az elmúlt század nagyhatású magyar írójával kapcsolatban számos részlettel gazdagította a jelenlévők tudását. Az irodalmár beszédének gerincét a Sorskérdéseink Szabó Dezső írásai tükrében című előadása alkotta, amely az Országos Református Tanáregyesület Szabó Dezsőnek szentelt éves konferenciáján, a Kolozsvári Református Kollégiumban hangzott el 2004-ben. Kezdő sorainak felidézésével indította gondolatait:
„Szabó Dezső szépírói munkássága, s főként Az elsodort falu című 1919-es kultuszregénye – ha a generációs élménynek tekintett kultuszfilmek mintájára visszavetíthetjük ezt a kifejezést – révén közismert. Illetve nem is műve, hanem a róla alkotott rémkép. Holott emlékezhettünk a magyarországi rendszerváltoztatást indító első valódi tömegmegmozdulás, az erdélyi falurombolás elleni 1988-as tüntetés jelmondatára „Minden magyar felelős minden magyarért!” – ez is tőle vett idézet, s ez a felelősségtudat az alapköve gondolatrendszerének, amelynek a sokat idézett támadóan harcos megnyilatkozások is építőelemei. Ugyanis a századelő és a két világháború közötti, mélyebben kevesek által ismert, sokirányú szellemi pezsgésének egyik magányos, de jellegadó személyiségével találkozik az, aki Szabó Dezső írásait kézbe veszi. S amíg szépírói munkái sajátos expresszív, plakátszerűen harsány stílusukkal sokkolják az olvasót, esszéi, újságcikkei szikrázó intellektuális töltetükkel tesznek ezekhez hozzá. S az ezen írásaiban megnyilatkozó széleskörű műveltség nyomán aligha vonhatjuk kétségbe, hogy „a legolvasottabb író” szólít meg bennünket. Hiszen megszólít - talán néha tolakodó módon, kombattáns débatterként – bevonja olvasóját sodró gondolatáramába, akár ellenérzést vagy ellenkezést is kiváltva. De sosem untat” – tárta Szabó Dezsőről alkotott képét gyulai hallgatósága elé Korsós Bálint.
