A férjemmel 16 évvel ezelőtt költöztünk Gyulára. Salgótarjánban a megyei kórház gyermekosztályán, a csecsemőosztályon dolgoztam. Gyulán ifjúsági orvosi állást kaptam. Főleg középiskolás gyerekek tartoznak hozzám, közel 2400 fő. Megváltozott a feladatom: a betegek ellátása helyett főleg az iskolások szűrővizsgálatait, szakmai alkalmassági orvosi vizsgálatait végzem, prevenciós tevékenységgel foglalkozom.
Amekkorát változott a feladatköröm, annyit változott Gyula és az egészségügy is. Amikor ideköltöztünk, Gyula egy álmos kisváros volt, ma már egy turisztikai központ. A városban 16 évvel ezelőtt alig volt olyan ember, akinek nem volt munkahelye, jelenleg a Pándy Kálmán Kórház a fő munkaadóhely, a korábban működő gyárak és a kisebb üzemek tönkrementek. Nagyon sok egészségügyi dolgozó hagyta el az országot, csodálkozom, hogy van még egyáltalán egészségügyi ellátás. Sajnálom azokat a rendes, jól képzett középiskolás gyerekeket és a gyulai gimnáziumokban végzett, majd továbbtanuló diákokat, akik munkahely hiányában kénytelenek elhagyni szülővárosukat, és más városban vagy külföldön keresni a boldogulást. Csökken a születések száma is. Mindennek az a következménye, hogy hosszú távon a helyi lakosság átlagéletkora növekszik, így Gyula elöregszik. Sok ismerős szülővel szeretnénk azt, hogy kiskorú gyermekeink, felnőve, Gyulán éljenek és dolgozzanak.
